Mit csináltam az elmúlt két hónapban?

Röviden összefoglalva: rengeteget utaztam (szerencsére).

Szeptemberben jöttünk vissza szüleimmel »Erdélyből«, utána nem sokkal idén már másodszor utaztunk céges körökkel Csehországba.

Most Brno (ha úgy tetszik, Brünn) volt a célállomás, ahol idén először rendezték meg a Brno PHP Conference nevű eseményt. Mostanában voltunk több nagyon jó minőségű konferencián is, így volt összehasonlítási alap: a kezdeményezés nagyon jó, a szponzorok által vállalt programokon lehetett volna finomhangolni, összességében viszont jó rendezvény volt, és legalább megint rájöttünk, hogy Csehországban lehetetlen rossz sört vagy rossz kocsmát találni. Brno egyébként szép hely, de Prága vagy Krumlov után legfeljebb egy- vagy kétnapos túrára ajánlom.

Brno PHP konferencia, 2014, kék plüsselefánt

Szintén ezután a hétvégi kirándulások és a magyar vidék szerelmeseként Ingriddel Fényespusztára és környékére látogattunk el. Megnéztük az Ilona-völgyi vízesést, ettünk finomakat, szedtünk makkot és gesztenyét, sőt, a piacon egy idős nénitől még egy kiváló rongyszőnyeget is beszereztem, bár ez annyira nem releváns. A Fényespusztai Pihenőházat mindenkinek ajánlom, nagyon kedvesek, jók a szobák és a telken őzikék rohangálnak és úgy általában az egész az erdő közepén van.

Fényespusztai Pihenőház, légyölő galóca

Erdély annyira bejött mindannyiunknak, és mivel szüleim barátai voltak olyan kedvesek, hogy ismét kölcsönadták a lakóautót, ezért a hosszúhétvégén Tiszakécskére látogattunk el. A kemping nagyon jól felszerelt, és meglepően sokan voltak a rossz idő ellenére. A lakóautózásnak, illetve a kempingezésnek van egy nagyon jó tulajdonsága: az ember nem gubbaszt a szálloda szobájában, hanem találkozhat, ismerkedhet másokkal, kialakul egy közösség a napok során, ami az olyan embereknek, mint én, kifejezetten jó. Tiszakécske nagyon klassz hely, a kempingből át lehet sétálni a termálfürdőbe és az üzemeltetők is nagyon kedvesek.

Tiszakécske kemping, Hymer és McLouis lakóautók

Október végén Londonba utaztunk. Ez az túra igazából csak azért érdekes, mert alapvetően úgy állok az utazás témaköréhez, hogy ha már egy komolyabbnak számító félretett összeget utazásra költök, akkor szeretek új helyeket meglátogatni. Londonba viszont »2010-ben, amikor ott jártunk« nagyon beleszerettem. Mindamellett, hogy egy piszkos és nagyon népes nagyváros, nagyon magával ragadott az Oxford Street környéke, és úgy általában az emberek, a sokféle kultúra keveredése, az emeletes buszok, a metró, az ételek. Ezen felül érdekelt még, hogy milyen másodszor menni ugyanoda: kicsit olyan egyébként, mint másodszor megnézni a filmet. Mivel a wow-érzésen már túl vagy, elkezdesz más dolgokat is észrevenni. Mivel a kötelező dolgokat már letudtad, elkezdesz olyan helyekre járkálni, ahová amúgy nem mennél. Így találtunk antik piacot, kedves kis utcákat, jó kis éttermeket, lemezboltot és még tucatnyi mást. London még mindig szerelem, bár nem tudom, élnék-e ott egy-két évnél többet.

London - A sajtreszelő és az Uborka nevű épületek

Ezeken túl még a szokásos dolgok: tekeregtünk sokat Budapesten, ettünk finom ételeket, nyaltunk fagyit, ittunk pálinkát, sétáltunk éjszaka. A bejegyzést pedig mindenképpen azzal a közhellyel szeretném zárni, hogy nagyon szeretek utazni, de valahogy mégis az egyik legjobb rész a hazaérkezés. Szeretem Budapestet, jó ide hazajönni és végső soron örülök, hogy itt élek.

« »

mefiblog logó

Írja és rendezi Mefi, avagy Nádai Gábor © 2005-2020

A blogot büszkén pörgeti a WordPress motorja, Anders Norén sablonjának átbuherált változatával.