A kezdő autóvásárló és a budapesti mazsola tapasztalatai

Hosszú cím, de a bejegyzés még hosszabb lesz, olyannyira, hogy komolyan elgondolkodtam a lapozhatóságon vagy a több bejegyzésre bontáson. Viszont nem árulok zsákbamacskát a témával kapcsolatban: elkezdtem vezetni és vettem egy autót. Ezügyben mindenkinek rengeteg tapasztalata van és az internet is ódákat zeng, de mivel én magam is eltöltöttem néhány órát (nagyjából kétszázat) a gondolattól a megvalósításig, gondoltam másnak is hasznos lehet egy közeli, friss élménybeszámoló, három hónapnyi „gyakorlattal“ és „tapasztalattal“.

A bejegyzés előtt tényleg tegyük hozzá, hogy nagyon junior vagyok a témában, inkább az elmúlt hónapok tapasztalatai beszélnek belőlem, egyáltalán nem több év rutinja. Ha valami nagy hülyeséget írok, jöhet a visszajelzés, de ha ezer éve vezetsz, tizenkét autót vettél életedben, és a pályán 280 km/h sebességgel haladsz villogva, akkor lehet, hogy nem szükséges kommentelned! :]

Az ihletett gondolattól a jogosítványig

Coelho-i gondolat: legyen jogosítványod, mert nagyon hasznos, és nem tudhatod, mikor jön jól, de akkor nagyon jól fog jönni. Meg aztán, vezetni jó, még ha az elején nem is érzed így. Mégha nincs is autód, érdemes megcsinálni. Nekem is ezt mondták a szüleim anno, és ha akkor nem is éreztem, mai fejjel már nagyon örülök, hogy lassan tíz éve, a ballagási tarisznyába nem egy boríték, hanem a tanfolyam beiratkozólapja került.

Rögtön hozzá kell tennem: borzalmasan vezettem. Amíg a hétköznapi dolgokról vagy mondjuk a munkáról van szó, addig kifejezetten szeretem, ha több dologra kell egyszerre figyelni, mert ezek kötnek le igazán, de ez az autóban úgy nézett ki, hogy a kanyarodás és a visszakapcsolás már stresszes volt egyszerre. Te is így érezted? Nem ciki, ne hallgass a „nagy öregekre“, akik könyök helyett tengelykapcsolóval születtek, cumi helyett sluszkulcsot szopogattak és a fenekükön az anyajegy a motordiagnosztika lámpa formáját vette fel. Mindenkinek el kell kezdeni valahol, és ahhoz, hogy jól vezess, a gyakorláson és a szabályok betartásán kívül az kell, hogy leszard a türelmetlen, agresszív és okoskodó sofőröket. Türelemből viszont gyűjts sokat, mert másoknak kevésbé lesz.

Akit nem visznek már gyerekkorában néha ki a TESCO parkolóba és nem ezzel a skillsettel születik, annak a tanulás alatt egyáltalán nem gáz, ha nehezen megy a vezetés. Tényleg. A gáz inkább az, ha — és persze nem akarom az egészet az én oktatóm nyakába varrni, de — nem jó az oktatód. Én utólag visszanézve így gondolom: folyamatosan türemetlenkedett, kiabált, igazán hasznos tanácsokat nem adott és voltaképpen azzal kezdte, hogy én itt nem vezetni tanulok meg, hanem átmenni a vizsgán, szóval ez a hozzáállása lesz neki is és ez legyen nekem is, „majd vezetsz otthon apáddal“.

A forgalmi vizsga egyébként pöccre, hibapont nélkül sikerült, amin meg is lepődtem, szóval végeredményben nem végzett annyira rossz munkát, mégis, annyira megutáltam a vezetést, hogy a jogosítvány megérkezése után még egyszer vezettem, majd tíz évig soha többé.

Na de, akkor most mégis hogy jött ez az egész?

Az elhatározástól a tervezésig

Ez a pont lehet, hogy másnál az első, nálam nem így volt. Mindenkinél eljön a pillanat, amikor azt mondja, hogy nem, köszönöm, elég volt:

  • a piacról/teszkóból/akárhonnan négy zsákkal negyven percet tömegközlekedve hazavergődésből,
  • abból, hogy egy hétvégi kiruccanásnál mindig valakire bociszemekkel nézni, hogy van-e még két hely,
  • hogy egy hazautazásnál az ember 2 órán át álljon a 2010 forintos jegyével, az autópályán szágudolzva a Volán valamelyik járatán
  • és még sorolhatnám.

Nálam ez a pillanat nagyjából két éve volt, amikor 26 éves voltam, de akkor még nem éreztem szükségét a kocsinak, inkább csak egy jóféle luxusként tekintettem rá, ami annyira nem elérhetetlen. Győzködtem magam: a belvárosban lakom, nehezen találni parkolóhelyet, ritkán használnám ki stb. Ettől függetlenül a gondolat elültetett, és szép lassan meg is érett.

A következő pont nagyjából tavaly év végén volt, amikor karácsonykor négy napon keresztül roadshow-ztunk a rokonok között. Busz, metró, villamos, HÉV, vonat és még autó is volt a listán, gyakorlatilag több karácsonyi emlékem van valamelyik közösségi közlekedés járművén ücsörögve, mint az otthon, családdal és töltött káposztával töltött percekről.

És azért az is fontos szempont volt, hogy 28 éve közlekedem túlnyomórészt autó nélkül, vagy másokhoz beülve, kicsit úgy voltam vele, hogy a lehető legtovább igyekeztem alacsonyan tartani az e tekintetben okozott ökológiai lábnyomomat, de ha a következő 5-10 éves időszakra gondolok, akkor ez most az a pont, amikor érdemes beszállni az autóval közlekedők világába.

Pain in the ass: akkor most hogyan tovább?

Autót és ingatlant vásárolni borzalmasan nehéz: ha nem ezekkel foglalkozol hobbi- vagy munkaszinten, akkor a tízes skálán mondjuk átlag 1,5 a hozzáértésed, viszont a beruházás mértéket tekintve ugyanezen a skálán egy erős 10-est képviselnek. Függetlenül attól, hogy mik az anyagi lehetőségeid: ha kevésbé van sok pénzed, akkor az olcsóbb autó is nagy beruházás, és ha milliárdos vagy, akkor valószínűleg annyival drágábban is veszel autót. Ehhez a rosszindulatú általánosítást nullára kapcsolva vegyük hozzá, hogy ingatlanosból és autókereskedőből a legnehezebb tényleg megbízhatót találni.

Autónepper

A képet innen szereztem, talán kicsit túlzás, de volt hasonló élményem.

Az autóval a következő a helyzet, ha az embernek nincsenek extra vágyai (például egy harminkétéves, oldtimer minősítéső, szép állapotú Merci):

  • van négy-öt milliód vagy több: király vagy, akár még szalonból is el tudsz hozni valamit, de ilyen áron a használtautó kínálat is maga a kánaán,
  • van egy-két milliód: még mindig király vagy, kicsit nehezebb dolgod van, mert jobban körül kell nézni a használtautók között, de ezen az árkategórián sok jó vétel van,
  • félmilliód esetleg nyolcszázezred van: nem lehetetlen, de itt már rendesen utána kell járni a témának, hogy ne járj borzalmasan rosszul,
  • ezalatt: szintén nem lehetetlen, de számolj vele, hogy rövid időn belül ugyanúgy öt-nyolcszázezer körül fogsz járni a felmerülő javításokkal.

És persze, még ezek felett is végtelen szívás előjöhet. Az autóval és az ingatlannal az is a probléma, hogy amikor megvetted, nem dőlhetsz hátra nyugodtan, akkor kezdődik csak az igazi izgalom.

A Totalcar „x pénzem van, milyen autót vegyek“ cikkeit egyébként maximálisan ajánlom, szinte betűről-betűre vissza tudnám mondani, olyan alaposan olvasgattam.

Találni két-három szimpatikus modellt

Nálam az egy misis álomhatár nagyon a plafon volt: lehetőleg  max 8 kiló köröül szerettem volna az egészet megoldani, de úgy, hogy abban már az átírás, a biztosítás meg a kötelező első szerviz is benne legyen. Igen, ennél érdemesebb feljebb lőni a fenti javítás körüli dolgok miatt, de csuriban volt a kezem, és több most nem volt a bulira.

A módszer a következő volt:

  1. kerestem olyat, ami tetszik: végtelen ismerős interjúztatása, Népítélet és egyéb kritikák olvasgatása, egy-két jól működő modell kipróbálása, autószerelőkkel egyeztetés, hogy mit jó mit nem jó szervizelni, mik a tipikus bajok stb.
  2. Leszűkíteni három modellre: nálam ez a három modell a 2003 körüli Ford Focus, a nagyjából hasonló évjáratú Škoda Fabia és a jó öreg Opel G Astra volt. Azért három, mert ebből már kellő mennyiségű a választási lehetőség, de nem olyan sok, amit komolyabb munka leszűkíteni. Érdemes azért is belőni, mert az embernek munka és egyebek mellett kevés ideje van, a jó darabokat pedig hamar elkapkodják.
  3. Elkezdeni böngészni az interneten: nyilván csak és kizárólag a Használtautó jöhet szóba. A Jófogás felhozatala nem rossz, és lehet csak magánhirdetésre keresni, de olyan lényegtelen információkra már nem enged szűrni, mint pl. az autó állapota. A Használtautó sem a legjobb UX-élmény, én saját JavaScriptet írtam hozzá, ami kitöltötte a keresőt az igényeim szerint, de a legtöbb autót itt lehet megtalálni.
  4. Kerülni a simlis autókat: legalább három vagy négy nepperes sztorim lett telefonon keresztül, így próbáltam rámenni arra, hogy csak és kizárólag magánszemélytől, ahol még a rendszám is látszódik.

Hívogatás, autónézés, ellenőrzés

Ez voltaképpen már az egyszerűbb része, felsorolhatnám a végtelen dolgot, amire érdemes figyelni, de őszinte leszek, a Totalcaron található Használtautó-vásárlási kiskáté cikkét tanulmányoztam, és az itt megfogalmazott összes tanácsot próbáltam betartani.

Azért annyi személyes tapasztalatot hozzáteszek, hogy érdemes a zsigerből jövő érzésekre hallgatni. Volt olyan autó, ami amúgy jó lehetett volna, de valahogy nem éreztem. Később ki is derült, hogy volt valami komolyabb baja, ami nem derült ki az első alkalommal, annál inkább később.

Az egész dolog már a telefonban kezdődik: olyan alaposan ki kell kérdezni az eladót, ahogy lehet. Beszéljen csak ő. Szedd ki belőle, hogy ugyanazokat az infókat mondja-e, mint amiket a hirdetésben látsz, figyeld, hogyan beszél, szimpatikusnak tűnik-e stb. Nem mondom, hogy ez a minta módszer, de nekem bevállt.

Én egy-két kivteltől eltekintve kerültem a kereskedéseket; párat felhívtam, de mindegyiknél borzalmas előjelek voltak (családi kedvenc kisautót magánszemélyként hirdetett, valószínűleg összetört és kikalapált Opel Astrákat futtató nepperek, szevasztok), így még konkrétan a telefonbeszélgetésre is emlékszem, amikor elhatároztam, hogy csak magánszemély. A Jófogás ebben jó fogás lehetne (érted), de persze nem az, mert habár magánszemélyre tudsz szűrni, de állapotra pár hónapja még nem lehetet, amire hamar rájöttem, amikor háromszázér’ olyan csinos motorhibás autókat találtam, mint még.

Tényleg nagyon fontos szempontnak tartottam, hogy lehetőleg olyan embertől vegyek autót, akivel kapcsolatban jó érzéseim vannak. Hülyeség, de valahogy úgy fogalmaztam meg magamban, hogy ha rá merném bízni a két macskát itthon, akkor valószínűleg autót is vennék tőle. (Vicces adalék, hogy a házaspárnak, akiktől végül megvettem a jószágot, van két kislányuk, valahogy véletlenól szóba kerültek a macskák, és játékosan vérig voltak sértődve, hogy nem hoztam el őket is az autóvásárlásra.)

Ami még egy saját tapasztalat: viheted apádat, az autószerelő ismit, a hatéves kora óta kocsikkal foglalkozó havert, teljesen mindegy. Nem, ez így talán túlzás: ők előbb észrevesznek dolgokat, amiket te nem (én már most határozottabban mernék autót nézni-venni, mint a legelső alkalommal, mert ennyi idő alatt azért ragad tudás az emberre). De az ismerősnél az is játszik sajnos, hogy nem akar előtted hülyének tűnni (elvileg ő a szaki, akit odavittél), így lehet, hogy kicsit határozottabban képvisel olyan álláspontot, ami miatt lemaradsz egy jó vételről, vagy belemész valamibe, amit lehet, hogy nem akartál. Nem azt mondom, hogy ne legyen az embernél ismerős, sőt, engem rögtön ketten is kísértek a „Mefi Elsőautóvásárló Team“ tagjaiként, de megint csak azt tudom mondani: számítson a zsigeri érzés is. Ha valamit nagyon érez az ember, és nem egyértelmű katasztrófa, érdemes elgondolkodni. A haver meg lehet inkább azt mondja, jaj, hagyd ezt, mert nem akarja, hogy aztán az ő fülét rágd, hogy „belevittél a rosszba“, és nem is igazán lehet mást terhelni ezzel. Szóval ha viszel is valakit, kérd meg, hogy ne véleményezzen, csak autós szemmel nézelődjön, és tárgyilagosan vonja le a következtetéseket, így senkivel nem lesz félreértésed.

Amit még érdemes megnézni: a hivatalos szerveknek az oldalán 700 forintért le lehet kérdezni három autó adatait rendszám alapján. Nálam ezért is estek ki a kereskedők, akik a logózott rendszámot mutatják a valódi helyett. (Egy autót lekérdezni 620 forint, kettőt lekérdezni 620 forint, hármat lekérdezni 700 forint, vagy valahogy így, Ügyfélkapun belül meg lehet találni, és ha még nincs regisztrációd, ez egy jó alkalom, hogy legyen, lesz még dolgod a kormány ügyfélszolgálataival a közeljövőben.)

A Kormányablakon is túl, ahol a kurtafarkú malac kúr

Megvan a zsigeri érzés? Megvan az autó? Megvan a jogsi? Megvan a pénz? Aláírtad a szerződést? Már remeg a kezed, hogy végre mehess bevásárolni hétvégén, igaz?

Nos, még nem vagy ott.

Az alábbi kis nyalánkságok, amiket azért össze lehet szedni a netről, de szerintem első autó vásárlásánál annyi dolog van az ember fejében, hogy tuti kimarad valami:

Eredetvizsga: motorteljesítménytől függően 17 és 20 ezer Ft között; ez a START mező a táblán. Jó esetben van eredetvizsga az autóhoz. Ha nincs, érdemes kérni az eladótól, mert maga a vizsga kötelező és elvileg ez garantálja pl., hogy nem egy lopott autót veszel. (Készülj fel: ez a dolog a legnagyobb nettó idiótaságnak fog tűnni: egy hülyegyerek két perc alatt az olcsó mobiljával lefotózza az autót, bepötyög pár adatot egy gépbe, és kapsz egy címerrel ellátott papírt, 17 000 körüli forintért, amit csak egyszer használhatsz és ugyanúgy kiderülhet, hogy tényleg lopott az autód. Deal with it.)

Biztosítás: bónuszbesorolástól, biztosítótól és díjfizetési gyakoriságtól függően nagyságrendileg 10-70 ezer forint évente. A kötelező gépjármű felelősségbiztosítást, röviden KGFB-t, érthetően „biztosítást“, ahogy a neve is sejteti, kötelező megkötni. Baleset esetén a másnak okozott károk fizetése és egyéb apróságok céljával. Az előző tulajdonos biztosítása a szerződés aláírásának napjáig érvényes (ha tehát ma veszel egy autót 23.00-kor, akkor egy óráig van rá érvényes biztosítás); a lényeg, hogy az aláírás után lehetőleg azonnal vagy ha már biztos a deal, még előtte legyen megkötve a biztosítás. Érdemes a Netrisken vagy hasonló oldalakon körülnézni, és ha lehet, meg is kötni. Amit én benéztem: az itt kapott első igazolás még nem számít, van egy második igazolás, amit a fizetés után küldenek, na, az már jó lesz.

Szerződés: érdemes legalább négy példányban kitölteni és aláírni. Kettő marad az előző tulajnál, a nálad lévő kettőből meg egyet kapásból archivál az Okmányiroda/Kormányablak/akármi. Itt lehet találni jó mintát, de tele vele a világháló.

Kormányablak: avagy régi nevén Okmányiroda. Amit egyik cikkben sem fogsz olvasni, de én leírom neked, mert meg akarlak kímélni a sorbanállástól: ha éppen nincs a már létező Ügyfélkapu regisztrációddal időpont, érdemes az I. vagy a VI.  kerületi Kormányablakot meglátogatni. Gyors, pörgős, hatékony, és időpont nélkül is mindig végeztem 30-40 perc alatt. Csak akkor gyere, ha:

  • van 2 példány szerződésed,
  • van forgalmid engedélyed, ami még az előző tulaj nevét viseli,
  • van érvényes eredetiségvizsgálati igazolásod,
  • van érvényes forgalmi vizsgája az autónak,
  • van érvényes KGFB a neveden az új autódra, kötvénnyel, ami nálad van és
  • van törzskönyved is.

Ha ez a sok papír megvan, akkor így készülj:

  • 6000 forint az új törzskönyv (amihez még tokot sem küldenek, ennyiért pedig illene)
  • 6000 forint az új forgalmi engedély (ehhez adnak tokot, de azt inkább hagyjuk)
  • min. 12 000 forint, motorteljesítménytől és kortól függően a „vagyonosodási illeték“, másnéven „illeték“ másnéven „átírási költség“, ha úgy tetszik, „adó“, ezt az állam egy rongyos százezres tragacs után is bevaslja rajtad, szóval deal with it #2.

Ha ezekkel mind megvagy, még nem ment el a kedved az élettől, akkor kifosztanak anyagilag, de cserébe kapsz egy új forgalmit, már mehetsz is vezetni.

(A háttérben elvileg az eladó is elment a Kormányablakba, bejelentette, hogy tényleg eladta a járművét és minden happy. Ha nem, keress egy jogászt.)

Hé, mi van a súlyadóval?

Semmi, mert már nem súly-, hanem teljesítményadó, és — nem meglepően — a motorteljesítmény alapján kell fizetned. Minél jobban megy a verda, annál többet fizetsz. A neve igazából mindegy is, elég annyit érteni, hogy fizess, mert autózol. (Ezt a gondolatot amúgy jó, ha már nagyon az elején bevésed: az autózás kényelmes dolog, de ezért a kényelemért rendesen kell tejelni.)

Erről semmi infót nem találtam, de az előző tulaj felhívott, hogy a súlyadót teljesítményadót mindig az fizeti, aki január 1-jén tulajdonos az autónak. Nekem ez új volt, nem is jött semmiféle csekk, még a Kormányablakban sem ezt mondták, de emberünk átküldte a csekket, hogy ő befizette a következő adagot egyben év végéig, nekem már nincs vele dolgom. (Ha neked van pontosító infód, ne habozz megosztani.)

Oké, Mefi, ez tök jó, de most akkor milyen autót vettél?

Azt mindenképpen hozzá kell tennem, hogy ha már idáig eljutottál, és tényleg elolvastad, akkor riszpekt, vagy autót veszel először és minden infóra éhezel, vagy sikerült olvasmányosan fogalmaznom, vagy uncsi a munka hétfő délután az irodában. Akárhogy is, kösz.

Na de, az általam vásárolt járgány egy 2003-as, amerikai gyártású Ford Focus, benne egy még nem Zetec-korszakból érkező, benzines motor, ami a maga 1988 köbcentijével elég morcos egy jószág, mindamellett, hogy egy lépcsőshátú, alapvetően családi kinézetű járgányról van szó. (A Rákóczin gyorsulási versenyt játszó boyracer fiúk szoktak nagyokat nézni, amikor szépen elhagyom őket a T-matricás családi verdával.)

2003 Ford Focus SE 2.0L - a szerző felvétele

A képen a bejegyzésben szereplő autómobil látható, a szerző felvételén, autómosás és egy M7-es balatoni túra után; előbbi az esőnek következtében annyira nem kivehető.

Az amerikai dolog mindegy (most itt nem térnék ki a rengeteg rémtörténetre az USA-ban összetört és itt nem dohányzó, garázsban tartottként eladott darabokra), az egyetlen dolog, amivel szívni lehet, hogy egy-két alkatrésze nem kompatibilis az európai modellel, de egyelőre nem volt ilyen, persze csuriban a kezem, meg minden, itt már kicsit nekem is bejött az, hogy túlságosan tetszett az autó, ami kikapcsolta picit a józan észt e tekintetben.

Király, és hogy megy a vezetés?

Egy ábrán mutatnám be:

Hogyan megy a vezetés? grafikon

Eleinte borzalmasan ment. Itt persze a legnagyobb hála kétséget kizáróan Tomit és Maerlynt illeti, akik végtelen türelemmel, segítőkészséggel és „mi is voltunk mazsolák“ tapasztalatokkal ültek mellettem a jobb egyben, átsegítve a „tíz éve jogsija van, de kezdő vezető“ énemet a budapesti közlekedésbe bemerészkedés horror-bugyrain.

Azóta már túl vagyok az első ezer kilométeren, és persze sok kötelező körön: mentem már az M7-esen (persze nem péntek délután, ahhoz még nyuszi vagyok) a Balatonra; vitt már be a Waze egy olyan erdőmélyi hegyen átjuttató útra, hogy komolyan elgondolkodtam, mi lesz a dologból; befizettem az első parkolási birságomat (benéztem, legközelebb nem fogom); mentem már olyan szakadó esőben, hogy inkább sejtettem, mint láttam, mi van körülöttem és a hatodik kerületben napi szinten van lehetőségem gyakorolni a menőverezést, a parkolóhelykeresés és annak elfoglalása közben. Egy másik ábrán egyszer megmutatom, mennyi üzemanyagot építek el

Tippek kezdő vezetőknek

Magamnak is, hogy ne felejtsem el, és mindenki másnak, aki új cipőben jár. Figyelj a szabályokra, próbálj laza, de felelősségteljes maradni, amennyire lehet, ne feszülj rá. Menj olyanokkal sokat, akik megértőek és segítenek, nem kiabálnak veled, nem ócsárolnak és nem úgy ülnek melletted, mintha egy időzített bomba lenne rajtad. Engem a rádió sokáig idegesített, aztán rájöttem, hogy nem a zaj idegesít, hanem az, hogy nem találok nekem tetsző zenét, és kapcsolgatnom kell a rádiót; aztán amikor átváltottam Spotify-ra, rájöttem, hogy a zene nagyon sokat segít, hogy otthonosabban, kényelmesebben, természetesebben érezd magad. És a keretes szerkezet miatt még egy Coelho-magaslatokig menő gondolat: gyakorlat teszi a mestert. Tényleg. Vezess sokat, gyakorolj, ne félj, ne törődj a türelmetlenekkel.

Én kiraktam a T-matricát, mert bár sokan azt mondták, szívatni fognak, de néha azért ha valami nem sikerül elsőre, kicsit türelmesebbek az emberek, a saját megfigyeléseim szerint. Három hónapja vezetek, nemrég léptem túl az első ezrest kilométerben, de még mindig kint van a matrica, nem tartom ciki dolognak, sőt.

+1 gondolat

automate_all_the_thngs

Bevallom, automatát vettem, és az első okom persze új vezetőként a tengelykapcsolótól való rettegés volt, de aztán nagyon megszerettem. Teljesen értem, ha valaki szeret váltani, és neki ez élvezet, de az átlag vezetőnek nincsen szüksége a sebességfokozatok kapcsolgatására, tart már ott a tudomány, hogy megoldja ezt a gép maga.

Amiért leírom, az inkább a következő: automatát vezetni borzalmasan nagy segítség új vezetőként. Ha úgy érzed, nem megy a váltás, és nem is szeretnél vele foglalkozni, persze stresszelheted magad a forgalomban, de azért ott mégiscsak a biztonság az első, és észre fogod venni, hogy ha kipróbálsz egy automatát, hogy a tíz újként kapott stressztényezőből nagyjából hármat kiiktat. És szerintem könnyebb megtanulni a vezetést egy automatán, majd átszokni a kuplungra szükséges esetén, mint fordítva, de elfogadom az ellenérveket. Részemről a jogsiszerzés ideje alatt bőven eleget nyomkodtam a bal oldali pedált, hogy Bazsek kollégámat idézzem: az élet túl rövid ahhoz, hogy a sebváltót rángassuk.

Amennyiben idáig is eljutottál…

…és mindezt a bejegyzés végigolvasásával tetted, akkor fogadd szeretettel a „mefiblog kitartó olvasó érdemrend“ kitüntetést. Ha van gondolatod, tapasztalatod, vagy csak jól kinevetnél az automata váltó miatt, izgatottan várom az igényesen és frappánsan megfogalmazott visszajelzésedet. (A hülyeségeket kiszűri a spamszűrő — mármint a kommentek esetében. ;])

Lesz még folytatás, egy bejegyzésben még majd szeretném összefoglalni a mindenféle technikai tapasztalatomat (hol tankolok, hova viszem szervizbe, hol mosom, miért használjon mindenki Waze-t stb.), de ezzel a poszttal most bepótoltam az elmúlt két hónap kimaradt bejegyzéseit, mennyiségre legalábbis biztosan. Meg aztán, az autóvezetés (meg akár az első saját autó) tényleg egy komolyabb mérföldkő az ember életében, az enyémben legalábbis biztosan.

 



10 hozzászólás

  • Deino

    2016. augusztus 15. napján, 15:39-kor

    Első

    Jó szelet, kevés mikuláscsomagot!
  • fbk

    2016. augusztus 15. napján, 17:00-kor

    A teljesítményadó - bár furcsa - valóban január 1. szerinti állapot alapján megy.
  • László

    2016. augusztus 15. napján, 17:54-kor

    Hasznos, érdekes történet. Fél éve van jogsi/autóm. Én is átestem ezeken. :) sok sok gyakorlás, és türelem. Ez nem verseny.
  • Vale

    2016. augusztus 15. napján, 20:16-kor

    En amiota itt Japanban vezetek, azota automata. Europaban cserebe mindig manual. Itt is az atiratasi vizsgan manual volt, de akkora kinszenvedes volt bal kezzel visszafele valtozni, hogy utana a ceges kisauto (amibe azota isten tudja mennyi kilometert ultem mar) automata valtoja megvaltasnak tunt. Jobb kezzel valtozni viszont nagyon poen, sokkal elvezetesebb mint a manual.
  • Vale

    2016. augusztus 15. napján, 20:17-kor

    Vale: "mint az automata" herp derp
  • Arion

    2016. augusztus 16. napján, 21:04-kor

    olvasmányos írás, hasznos is.

    szintén kezdő.
  • SzegediP

    2016. augusztus 17. napján, 20:00-kor

    7 évig manuális váltóval szerelt benzines, 3 ajtós autóm volt. Egy hónapja adtam el. Számomra élvezetes, kényelmes volt.
    Most egy dízel, automata egyterű van. Most már az egész családnak kényelmes :) És azért a BP-i araszolgatásnál rettenet kényelmes nekem is. Az, hogy csak a kormányt kell fogni, és nem kell variálni kuplunggal, váltóval pillanatok alatt megszokható. Hiába, öregszem. :)
  • Nfol

    2016. szeptember 02. napján, 18:00-kor

    Hasznos és tartalmas poszt, használd egészséggel a járgányt!

    13 éve van jogosítványom, alkalmi utakból összejött már tán 15 ezer kilométer is, de napi szinten csak fél évvel ezelőtt kezdtem el a nagyvárosi közlekedést meg a havi kétszeri országátszelő autópályázást. (Székesfehérvár, mint nagyváros; legyünk megengedőek, jó?)

    Rutintalannak nem mondanám magamat és az autó kezelését sem kellett megszoknom, hiszen új kora óta ismerem, de így is rá kellett gyúrnom néhány dologra ahhoz, hogy a mindennapi jövés-menéssel az úticéljaimhoz jussak el, nem pedig az idegrendszerem határaira. (Pl. elfogadni azt, hogy hiába vigyázok én a saját magam és mások tulajdonára, ezzel nem mindenki ért egyet és hetek alatt gyűlt össze annyi eltérő színű festéknyom a kocsi oldalán, mint előtte 10 év alatt, vagy hogy mostanában jönnek elő apró, de idegesítő apró problémák, amik egy ilyen korú autónál amúgy elő szoktak jönni és ezt ne érezzem katasztrófának.)
  • Eszti

    2016. november 03. napján, 11:09-kor

    Hali, jó szórakozást az autóval. :) Egyáltalán nem volt nehéz végigolvasni, nagyon jól írsz. :) És hasznos is. :)
    A legjobban az tetszik, hogy a régóta írt blogod még megy és nem halt ki. :) Ezért is csak így tovább, ne hagyd abba. :)
  • Mefi

    2016. november 17. napján, 17:45-kor

    Eszti: Köszi szépen! :)

Szólj hozzá!

A nevedet és az e-mail-címedet mindenképpen add meg. Az e-mail-címed nem jelenik meg.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..