Gorillaz – Humanz lemezbemutató koncert a Budapest Arénában

A sok »Viagogo rémtörténet« után legyen néhány pozitív gondolat is: november 13-án, hétfőn, a Papp László Sportarénában koncertezett egyik, ha nem a legkedvencebb zenekarom, a Gorillaz. A koncert apropója, hogy hosszú évek csendje után idén új albumuk jelent meg, rengeteg számmal, sok zenésszel, és új albumhoz pedig turné is dukál. Élménybeszámoló.

A Gorillaz idén már egyszer fellépett Budapesten: a Telekom Electronic Beats kvázi fesztivál keretein belül a Várkert Bazárban tartottak koncertet maroknyi létszámú közönség számára. Az a buli nekem óriási élmény volt, egyrészt mert ajándékba kaptuk a jegyeket, másrészt kb. párszáz ember előtt, először, karnyújtásnyira látni egy tizenéve imádott zenekart hatalmas extázis volt, majd minden, az albumon megszólaló énekes ott volt, fergeteges bulit csináltak de az egész közben nagyon családias is volt.

Ezzel szemben az Arénában nyilván más világ van: többezer ember, végtelen szektor, külön dühöngő, mindez egy elég nagy alapterületen. Viszonylag jó helyet dobott a Viagogo gépezete: a színpaddal szemben ültünk, ami egyrészt furcsa volt, mert sosem buliztam ülve (ennyire még nem érzem magam öregnek), de mindenre jól ráláttunk, kiváló volt a hangosítás és még tülekedés sem volt. A beengedés viszont borzalmasan béna volt, nagyjából három kapun engedték át az ezres tömeget, akkora sor volt, hogy a villamosmegállón is túl lógott, és gyakorlatilag ameddig elmentünk egy 40 perces junk food vacsorára, a tömeg háromnegyede jutott be.

View this post on Instagram

Fíl gúd ÁJENSZÍ – ahogy mögöttem mondották. #gorillaz

A post shared by Mefi – Nádai Gábor (@mefiblogger) on Nov 13, 2017 at 2:14pm PST

Míg a Várkert Bazárban talán az egész új albumot lejátszották, és csak néhányat a régebbi klasszikusok közül, addig itt érzésre a koncert fele a régi nagy klasszikusokkal telt. Volt Feel Good Inc., On Melancholy Hill, 19-200, Stylo, Rhinestone Eyes, Superfast Jellyfish és még sorolhantám. A Clint Eastwood alatt kicsit besült a technika: mivel Del the Ghost Rapper szokás szerint nem volt ott, az ő részeit “magnóról” játszották, de rosszkor indították be. Azt hittem megint eljátsszák, amit a Várkertben, hogy felhívnak a közönségből valakit, de ezt itt nem vállalták (vállalhatták?) be. Ami meglepett, hogy a 21 számból kb. 7 volt az új albumról, de azért ennek is örültem, mert kevés zenekar vállalja be, hogy a régi klasszikusokat tolják, és azért nagyon átjött, hogy tudják: sokan úgy vannak itt, hogy ezeken a zenéken nőttek fel, de élőben még nem volt hozzá szerencséjük. És olyat is ritkán érzek, hogy kicsit sajnálom, hogy egy zenakar nem az új albumról játszik többet.

Amit még külön kiemelnék: nagyon király volt a háttérben a vetítés. A Gorillaz virtuális zenekar, így a képzeletbeli, rajzolt karaktereket lehet a zenekar tagjainak tekinteni, és mivel a kivetítőkön végig ők voltak, vagy videoklipek vagy csak villógó-váltakozó képek soraival, teljesen átjött az élmény, hogy ők csinálják a zenét. A koncert vége nekem kicsit hirtelen volt, de amúgy 1 óra és 40 percet végigjátszottak, és tényleg sok számot lenyomtak közben.

Mindent összefoglalva: valószínűleg életem legdrágább koncertje, de a Viagogo-balhétól eltekintve nagyon szuper élmény volt idén már másodjára látni élőben a Gorillazt. Nagyon jó setlist, kiváló látványvilág, még jobb hangzás, szuper hangulat. Aki tényleg rajongó volt, szerintem nem csalódott, és ahogy elnéztem, a dühöngőben is óriási buli ment.