Viszlát 2017 – és kösz a halakat!

Bámulatos klisé, amit mostanában gyakran hajtogatok, hogy rohan az idő, de most egy-két ismétlődő, januárban elintézendő dolgon vettem észre, hogy “jé, ez mintha tegnap lett volna, pedig egy éve volt”. 2017 utolsó órái is elérkeztek, gondoltam, összeírom a nekem fontosabb dolgokat.

Halak!

Részint poénból írtam a címet, részint komolyan: habár imádok enni, a halak és különböző vízből érkező szerkezetek mindig kivételt képeztek. Hozzáteszem, furcsán működöm, mert a tonhalat és a szardíniát például kifejezetten szerettem, de sokszor éreztem, hogy a halakkal elég sokat kihagyok az amúgy imádott gasztronómia világából. Pár alkalommal viszont rápróbáltam, és szerencsére sikerült is egy-két kezdő fogást találnom, ami kifejezetten ízlett. Karácsonykor még a különböző halászleveket is megkóstoltam, de a kedvencem a balatoni rántott fogasfilé volt. Kis lépés ez egy halevőnek, de hatalmas nekem.

Garázdálkodás a konyhában

Ezekről »egy külön bejegyzésben is megemlékeztem«, de nagyon örülök, hogy egy tucatnyi fajta étel készítését ki tudtam próbálni idén, ráadásul rengeteg újdonságot főztem és ettem 2017-ben.

A karácsonyi menünkről azért itt hagyom egy lenyomatát az isteni pavlovának, amit életemben először, de nem utoljára csináltam:

Munka

A 2017-es év egy igazi hullámvasút volt munka szempontjából: megkerestek egy nagyon jó lehetőséggel, ami miatt hosszú évek után először gondolkodtam el rajta, hogy ott hagyom az ingatlan.com-ot.

Azért is nehéz ez, mert 30-hoz közeledve és lassan 7 éve az icomnál akarva-akaratlanul megfordult a fejemben, hogy lehet ideje új helyen kipróbálnom magam.

Mindeközben viszont házon belül is új lehetőségek adódtak, így nyár végén volt egy kéthetes időszakom, amikor nem telt el nap, vagy leginkább másodperc, amikor ne azon agyaltam volna, hogy merre tovább.

Végül viszont maradtam, és nem amiatt – ahogy azt egy jóbarátom és kollégám viccesen megjegyezte -, hogy nem volt tököm, egyszerűen csak azért, mert két egyformán jó és izgalmas lehetőség közül kellett választanom, és egyrészt a lojalitás, másrészt az marasztalt, hogy már a legeleje óta az volt a tervem, hogy az új pozíciómban dolgozhasask egyszer. Tudatosan és kevésbé tudatosan is mindig ezt a célt próbáltam követni, és butaságnak tűnt az utolsó pillanatban nemet mondani rá.

Így lassan 5 hónap távlatából viszont abszolút nem bántam meg: lehetőségem nyílt “kimaxolni” a mostani munkámat, és nagyon sok izgalmas kihívás, fantasztikus emberek és új területek vesznek körül.

Filmek minden mennyiségben

Valahogy úgy éreztem, hogy idén kevés filmet néztem meg, aztán amikor visszatekertem az IMDb-t, kiderült, hogy ez a kevésnek érzett film egészen pontosan 40. A kevésérzet inkább abból adódik, hogy sok idei filmet nem láttam, amit szerettem volna megnézni.

Ideiek, amik kimaradtak, de nagyon érdekelnek, különösebb sorrendiség nélkül: Le sens de la fête, The Killing of a Sacred Deer, Jupiter Holdja, Budapest Noir, Aurora Borealis, The Daeth of Stalin és persze, még nem sikerült megnézni, így: Star Wars: The Last Jedi.

Kedvenc idei filmeim: It, Dunkirk, Get Out, Blade Runner 2049, és Porto.

Nagyon sok magyar filmet néztem meg idén, nagyon sok tetszett is, a 2017-esek közül a Testről és Lélekről az egyik kedvencem, úgy általánosságban is, nem csak a magyarok között, és sok vacillálás után, de végül arra jutottam, hogy még ha van is vele jópár bajom, azért tetszett A viszkis is.

Sorozatok

Az idén indult sorozatok közül egyet emelnék ki igazán, a Darkot. A német nyelvű időutazás témájú Netlfix darab annyira berántott, hogy talán egy hét alatt daráltuk le az egész évadot. Utoljára talán a Lost fogott meg ennyire, nagyon várom, hogy milyen lesz a második évad.

A nem 2017-es, de 2017-ben elkezdett kedvenceim: The Young Pope, Terápia és Rick and Morty.

Színház, koncert

Hosszú évek után idén először nem látogattam meg egyik nagyobb fesztivált sem, egyrészt mert nem igazán volt olyan előadó (»A Gorillazon kívül« :D), akit szívesen megnéztem volna, illetve kicsit azt éreztem a tavalyi Sziget után, hogy elég volt a tömegből. Egy napra leugrottunk azért az EFOTT-ra, ami viszont kifejezetten jó móka volt.

Idén végre több előadásra is sikerült eljutni a Katonába, ami továbbra is a kedvenc színházam, csak egy dolgot nem szeretek benne: hihetetlenül nehéz jegyet venni, szinte mindig azonnal elkapkodják, lassan már oda fogok menni az előadások előtt, hátha valaki lepattintja a jegyét.

Utazás, világlátás, országszámlálás

Továbbra is folytatom az idén kitalált hóbortomat: harmincéves koromig (azaz 2018. július 22-éig) szeretnék eljutni 30 különböző országba. Még hat ország van hátra, úgyhogy a 2018-as év első felében legalább annyit kellene utaznom, mint idén összesen.

2017-ben az alábbi országokba jutottam el:

• 🇦🇹 Ausztria
• 🇨🇾 Ciprus
• 🇲🇦 Marokkó
• 🇪🇸 Spanyolország
• 🇲🇰 Macedónia
• 🇵🇹 Portugália
• 🇭🇷 Horvátország

A két kedvenc helyem Lisszabon és Marrakesh volt.

Lisszabon főként azért, mert az első olyan európai város, ahol azt éreztem, hogy nem a szokásos dolgokat látom: gyönyörű hely, kedves emberekkel, óceánparttal, finom ételekkel és nagyon kellemes klímával.

Marrakesh és Marokkó teljesen más világ: gondoltam, hogy life-changing lesz, de engem is meglepett, mekkora hatással volt rám, azóta folyamatosan az egzotikus(abb) helyeket nézem és tervezem, remélem Afrikán belül (is) még sok helyre eljuthatok.

Sok-sok más dolgon túl ezek voltak 2017 évben, ami nekem egy jó év volt, valahogy úgy fogalmaznám meg, hogy ha ennél sosem lesz rosszabb, akkor már nincs okom panaszra. 2018, holnap találkozunk!

Minden kedves ismerősömnek, barátomnak, kollégámnak, olvasómnak vagy csak idetévedő látogatónak sikeres, boldog, pozitív energiákkal és Coelho-idézetekkel túlfűtött 2018-as évet kívánok »szokásos« kedvenc pezsgős képemmel: