Mit is lehetne mondani egy olyan évről, mint 2020? Mindamellett, hogy rengeteg pocsék dolog történt idén, volt azért jó pár emlékezetes és pozitív esemény is, mégha ezek többsége a nappaliban történt is. De az egyszer biztos, 2020 sokunknak a legfurcsább 12 hónapja volt. Egy különös év értékelése.

A furcsa évhez furcsa érzés is dukál: egyszerre olyan, mintha semmi nem történt volna, közben meg olyan is, mintha ez lett volna a legmozgalmasabb évem.

A »tavalyi évhez hasonlóan« idén is megpróbáltam összehozni egy közös képet a macskákkal, amin nem akarják kinyírni egymást, hellyel-közzel sikerült. A két kép máskülönben jól reprezentálja a 2020 irányába támasztott elképzeléseket és a valóságot.

Mit adott 2020?

Nem aggódom túl vagy félek hisztérikusan a koronavírustól, de amellett, hogy nem szeretnék megbetegedni, úgy gondolkodom, hogy amíg erre lehetőségem van, addig egyéni felelősségem is, hogy minél kevesebbet érintkezzek emberekkel és amenyit lehet, itthon legyek, így 2020 nagyrészét itthon töltöttem. Itthon dolgoztam, itthon szórakoztam, itthon pihentem. Szerintem a 366 napból nagyjából nettó 350-et itthon voltam.

Megpróbáltam összeszedni, hogy mik voltak a nekem emlékezetesebb események, és eközben jöttem rá, hogy idén nagyon sokat tanultam. Magamról, másokról és a környezetemről egyaránt, így próbáltam mindegyik ilyen eseményből azt is összefoglalni, hogy mit fogok belőle elvinni.

Új munkahelyet

Majdnem egy évtized után elköszöntem az ingatlan.com-tól. A váltás amúgy nem volt egyszerű, főként azért, mert volt egy olyan romantikus elképzelésem, hogy majd az icomból fogok nyugdíjba menni. De ha valamit, hát azt a saját bőrömön is megtapasztaltam idén, hogy az élet szeret alakítan az ember elképzelésein: volt pár szakmai, értékrendbeli és személyes körülmény, ami miatt elkezdtem magamon a kiégés tüneteit tapasztalni, és úgy éreztem, hogy egyre kevésbé tudok önazonos, ha úgy tetszik, saját magam maradni a sztoriban, így meghoztam a döntést, hogy ideje váltani.

Az icomhoz még szinte kölyökként, 23 évesen csatlakoztam. Ez életem egyik leghosszabb szakasza, egyetlen iskolához, munkahelyhez vagy bármilyen más közösséghez sem tartoztam ennyi ideig. Csodálatos volt minden ott töltött perc, még a nehezebbek is, gyakorlatilag ott nőttem fel, és elképesztően hálás vagyok mindenkinek, akivel együtt dolgozhattam kisebb vagy hosszabb ideig.

Ez tűnhet egy semmi extra sztorinak, de nekem tényleg az év egyik legnagyobb eseménye volt, és rengeteget tanultam belőle magamról, másokról és ha úgy tetszik, a világról.

Az egyik legfontosabb tanulság számomra az volt, hogy a nehéz döntéseket sosem akkor hozod meg, amikor hangosan kimondod. A döntés már sokkal előbb megszületett, onnantól egészen addig, amikor hangosan ki is mondod, csupán keresed a hibákat, a lehetőségeket és próbálod igazolni, cáfolni vagy éppen racionalizálni a gondolatot. A csavar az egészben, hogy ezt az első döntést már csak akkor tudod berajzolni az idővonalra, amikor a második, hangosan kimondott is megvolt.

Önkénteskedést

A két munkahely között volt nagyjából 1 hónap üresjáratom, amit utazással, pihenéssel és tanulással terveztem tölteni. Nagyjából 4 nap után ütött be a kijárási korlátozás, úgyhogy hirtelen kicsit céltalanul ücsörögtem itthon. Ami egy ideig jól esett, aztán elkezdett nagyon zavarni. Egyik nap boltba menet megláttam a kapunkon egy plakátot, hogy Terézváros önkénteseket keres, úgyhogy felhívtam a számot és csatlakoztam a csapathoz.

Amíg nem kezdtem el dolgozni, pakoltam és csomagoltam a rászorulóknak összeállított élelmiszercsomagokat valamint a fél hatodik kerületet kiplakátoltam a “Maradj otthon!” freskókkal. Szívesen megyek még később is, amint lesz több szabim és jobban össze tudom egyeztetni a munkával.

Maradj otthon!

Megszerettem itthonról dolgozni

Tudom, a legtöbb helyen (főként az informatika világában) mindenki az ideje nagy részét otthonról dolgozta 2020-ban, de nekem hatalmas újdonság volt a remote work élmény. Április óta a Bitrise budapesti csapatában dolgozom, a mostani kollégáimmal még személyesen találkoztunk az interjúk során, de ahogy beütött a járvány, már itthonról kezdtem az első napomon, és ha úgy szeretném, ez maradhat is így, én pedig úgy vagyok vele, hogy eléggé szeretném.

Az icomnál szerintem összesen talán 15-20 napot dolgoztam itthonról. Ott általában a péntek volt a home office nap, de én pénteken pont azért szerettem bemenni az irodába, mert nagyon király volt a hangulat, hogy csak egy tucat ember járt be, és nagyon jól lehetett fókuszáltan dolgozni. Habár van itthon asztalom, székem, gépem és miegyebem, sosem szerettem annyira itthonról dolgozni, mert valahogy mindig elterelődött a figyelmem, illetve amúgy is nagyon szerettem az irodát, mint helyet.

9 hónap itthonról végzett munka után viszont megmondom őszintén, nem igazán tudnám elképzelni, hogy újra minden nap bejárjak egy irodába, amíg olyan munkám van, amit itthonról is ugyanolyan hatékonysággal vagy adott esetben sokkal hatékonyabban végezhetek.

Viszont azt is megtanultam, hogy itthonról sokkal nehezebb letenni a munkát, különösen, ha nincs hová menni a munka után. A remote work jó, a remote work és a karantén együtt viszont nagyon sok fegyelmet és energiát igényel.

Sok angolt

Gyakorlatilag óvodás korom óta tanulok és beszélek angolul. Ahhoz képest sosem vagyok elégedett az angoltudásommal, viszont nagyon sokat lendített a sztorin, hogy főként a Bitrise kapcsán napi szinten kell írásban és szóban is angolul kommunikálnom.

Emiatt sokkal pörgősebb és kevésbé megterhelő lett angolul fogalmazni, írni, beszélni, és már azt is jól látom, hogy mik azok a területek, ahol tudatosan kell fejlődnöm.

A mefiblog 15. szülinapját

Durva, mi? Ha már hosszú sztorik: sosem csináltam semmit 15 évig. 2005-ben még tényleg gyerekfejjel, 17 évesen kezdtem el blogot írni, ami akkor egy népszerű műfaj volt, mára inkább a vloggerek és a podkaszterek hódítják a teret. (Egyébként ezer éve gondolkodom vlogon és podkaszton is, aztán valahogy mindig félrerakom az ötletet.)

Szóval, volt egy »óriási megújulás a blogon«, amikor 10 éves lett. Akkor a saját magam által írt blogmotort WordPressre cseréltem és csináltam egy új designt. Ennek már 5 éve; a WordPress maradt, viszont szerettem volna újítani a megjelenésen, úgyhogy kapott egy új sablont az oldal. Ezt már nem én csináltam, de jó sokat alakítottam rajta, például a fotók a sajátjaim.

Az aktuális új design

Idén ezzel a bejegyzéssel együtt 21 posztot írtam ide, és még jópárat a szakmai blogomra. A karanténban sok olyan dolognak maradt idő, amit egyébként szeretek csinálni, de korábban mindig voltak fontosabb vagy több energiát igénylő projektek, amik megették az időmet. Az idei évad fő tematikája az ebédmenü és a kütyü tesztek voltak, de azért fontosabb témákra, mint például az egyre romló »hazai sajtószabadság helyzetére« is jutott idő.

Analóg fotózást és drónozást

Még tavaly karácsonykor beruháztam egy belépő szintű DJI Spark drónra, amivel idén sikerült pár látvány képet készítenem. A repkedést eddig sikerült balesetmentesen teljesíteni, egyszer egy szélben leszállás kicsit durvább lett a kelleténél, de komoly kár nélkül megúsztam.

Emellett idén szereztem párezer forintért egy Canon EOS 300 filmes gépet, a drón mellett ezzel fotóztam még sokat. Főként persze itthon a macskákat, de azért nyáron volt lehetőség néhány rövid hazai kiruccanásra, ahol sikerült lőni pár képet. Nagyon király élmény az analóg fotózás, és sajnos nagyon költséges is, míg a gépet olcsón be lehet szerezni, az elem, a film, az előhívás és a nagyítás egy kisebb vagyon.

A legviccesebb, hogy az angológ fotókat aztán persze jól digitalizálom, és gépen/neten is tárolom. Az előhívásba és nagyításba még nem kezdtem bele itthon, de valószínűleg egy ponton ez is el fog jönni.

Majdnem 100 új filmet

Évek óta tervezem, hogy összejöjjön a 100 új film kihívás, és idén kerültem hozzá a legközelebb, de a 100 még így a karantén mellett sem jött össze (amiről többek között például néhány sorozat ledarálása és jó pár film újranézése is tehet).

2020 filmekben a Letterboxd-on

Idén amúgy Löfli ajánlására újra elkezdtem Letterboxd-ot használni. Jó pár évvel ezelőtt, amikor megjelent, próbáltam, de akkor valahogy kevésbé fogott meg, most viszont az aktív közösség és a nagyon jó review-k miatt eléggé rápörögtem, szerencsére mindent tud importálni IMDb-ről, így megvan az összes előzmény is.

Néhányszor sikerült moziba is eljutnom, két idei kedvenc (Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre, Békeidő) és a legvitatkozósabb (Tenet) filmet is moziban láttam. Maszkban nem annyira fun végigülni egy kétórás filmet, de legalább sikerült kimozdulni.

Végtelen játékot

Januárban, amikor »vettem egy PS4-et, és újra fejest ugrottam a gaming univerzumba«, még nem tudtam, mikor lesz időm játszani, de aztán márciusban beütött a kijárási korlátozás, és hamar kiderült, hogy a PS4 talán a legjobb beruházásom volt idén, hogy ne őrüljek meg a négy fal között.

Emellett az Among us és egyéb társasjátékokra is sok idő jutott, és aminek külön örülök, hogy a karantén miatt sok virtuális társasjátékot sikerült kipróbálni olyan barátaimmal, akik amúgy nem biztos, hogy játszottak volna online.

Online konferenciát

Idén én is részt vehettem a Stretch konferencia szervezésében. Februárban a Leadership Meetup Budapestnek adott helyszínt a konferencia, akkor még az Urániában, a decemberi online konferencia szervezőcsapatába pedig Felhő hívott meg. Mindkettő alkalom nagyon izgalmas volt, utóbbi főként azért, mert a kulisszák mögött is bepillanthattam egy nemzetközi konf szervezésébe, és sokat tanultam arról, hogy milyen kihívásokkal jár egy teljesen online esemény.

Belföldi utazást

Amikor éppen nyitva volt a “lehet jönni-menni” időablak, sikerült párszor eljutnom a Balatonra, voltam Kőszegen és a Börzsönyben is. Amúgy is nagyon szeretek itthon utazni, így örültem, hogy idén legalább ez összejöhetett, és érzésre már egyre kevesebb olyan környék van itthon, ahol még nem jártam.

Sok hálát és megbecsülést

Oké, talán van hely egy kicsit szentimentálisabb gondolatmenetnek: idén nagyon sokszor éreztem azt, hogy hálás vagyok.

Hálás vagyok, hogy nem kaptam el ezt az átkozott vírust; hálás vagyok, hogy végig volt munkám; hálás vagyok, hogy itthonról dolgozhatok; hálás vagyok, hogy kvázi a legrosszabbkor váltottam munkahelyet, mégis jól jártam; hálás vagyok, hogy volt párszor lehetőség kimozdulni itthonról; hálás vagyok, hogy nekem 2020-ban a legnagyobb problémát az okozta, hogy az időm nagy részét ugyanazon a 40 m2-en töltöttem. És hálás vagyok, hogy milyen jó emberek vettek körül egész évben, még ha csak távolról, virtuálisan is.

Sok dolgot vettem-veszek alapul, és idén nagyon könnyű volt felismernek, hogy mennyivel több ilyen dologért kell hálás legyek.

Mit vitt el 2020?

Na, hát ez lehetne egy hosszabb lista, de kevésbé akarok ezen bosszankodni, mert amúgy tényleg eseménydúsnak, mozgalmasnak és izgalmasnak érzem az évet.

Emellett viszont tény, hogy sokkal kevesebb jutott az utazásból, a színházból, a moziból, a konferenciákból, a fesztiválokból és koncertekből, a személyes találkozókból meg úgy általában a jövés-menésből.

Februárban még pont az őrület kezdete előtt voltam egy hetet Olaszországban családlátogatni, ahol egyébként elképesztő mákom volt, mert a pár héttel később kirobbant járvány epicentrumától kb. 100 km-re voltam. Ha pár nappal később megyek, egészen más lehetett volna a sztori.

Amit nagyon sajnálok, hogy az olvasást szinte teljesen leépítette a karantén. Így, hogy egész nap itthon voltam, videóhívásokban ültem, képernyőt bámultam és az ágy-íróasztal-kanapé 5 méteres távolságában mozogtam, nap végén pedig szinte csak olyan kikapcsolódásra volt lehetőségem, aminek feltétele szintén egy képrnyő bámulása volt, egyszerűen nem tudtam eléggé figyelni a könyvekre, így összesen csak két könyvet olvastam el, egy szakmait és egy regényt. Utóbbi Krusovsky Dénes nagyregénye, az Akik már nem leszünk sosem volt, és elképesztően tetszett.

Volt még egy pozitív dolgot, amit igazából 2020 vitt el: idén egyszer sem voltam beteg! Még csak egy laza meghűlésem, megfázásom vagy a szokásos évvégi leeresztésem sem volt. Ha más nem, emiatt megérte szinte végig itthon lenni. A »fogtöméseim is a helyén maradtak«, és csak egy rövid köröm volt a fogorvosnál.

Persze történt még jó pár negatív dolog az évben, de nem szeretném ezt hangsúlyozni, mert ahogy most végignéztem a listán, jóval több pozitív jutott.

És mi lesz 2021-ben?

Minden évben szeretem megtervezni, hogy mit várok a következő évtől, és összerakni pár személyes célt magamnak. Idén a nagyrésze kuka lett, ami segített abban, hogy kicsit átgondoljam, mi az, ami tényleg fontos. A jövő évre egyelőre nem is igazán merek tervezni, de azért pár dolgot összeszedtem magamnak:

  • Angoltanulás: szeretnék hatékonyabban beszélni angolul. Gyorsabban, kevesebb gondolkodással, szebb kiejtéssel beszélni és pontosabban, egyszerűbben, természetesebben fogalmazni. Egyrészt szeretnék angolul (főként szakmai) blogbejegyzéseket írni, másrészt szeretnék valami formálisabb angoltanulást is betervezni.
  • Több olvasás: az idei év rendkívül gyatra volt, jövőre szeretnék legalább havonta 1 könyvet elolvasni.
  • 100 új film: visszatérő cél, egyszer csak össze jön. Idén már nagyon közel voltam hozzá (és igazából ha nem az új filmeket számolom, 101 lett a vége).
  • Több mozgás: akárhányszor elkezdek edzeni, mindig történik valami. Anno a »bölcsességfog húzás« utáni hercehurca borította fel a mozgást, idén meg a koronavírus nullázta az edzőterem bérletet. Jövőre ha más nem, ezt is a nappaliban fogom csinálni.

Valahogy így. Köszi mindenkinek az egész éves figyelmet, különösen azoknak, akik az elmúlt 15 évben végig itt figyeltek. Boldog új évet mindenkinek! 🎉

, , , ,