Párkapcsolatok

minden lang kialszik max harom ev utan, mert a mogotte levo hormonalis meg mindenfele szabalyozo agyi folyamatoknak kb ekkora a lecsengesi ideje, legalabbis neurofarmakologus baratom szerint. en meg elhiszem neki, a sajat eletemben ez a kb harom eves idoallando eddig mindig nagyon bejott. a kerdes mindig csak az, hogy a par hajlando-e elfogadni, hogy elmult az a langolas es tudjak-e szeretni egymast anelkul is, vagy pedig valamelyik ugy dont, hogy neki hianyzik az az erzes. :-/

de, szerintem így igaz!

Én azt mondom, hogy az a szerelem amikor a másikat fel akarod fedezni, meg akarod ismerni. És kb addig vagy belé szerelmes amíg tud újat mutatni… aztán az egészből barátság lesz… majdnem az, amit a tudos mond, de megsem…

[re=9416]Anya[/re]:egyékbént, van ami nem múlik el, de tényleg, hanem felemészt.

csókolom.

[re=9419]Anya[/re]:a szerelem nem olyan, mint a vízcsap, hogy elzárom és nem folyik a víz. kicsit ennél bonyolultabb. én sem akarom, hogy felemésszen, de előbb vagy utóbb fel fog, sajnos nem én döntöm el.

Akkor lehet így köszöni: Szasz?

Ezt nekem tetszett mondani?

[re=9423]Anya[/re]:Szerintem megéri, sőt, ha bele kell halni, hát belehalok. Más nem kell úgysem soha, több mint 2 éve ez van. még élek.

[re=9426]Dani[/re]:Hát mért, ő mondta.:D

Okok, mefi anyukája.

Szasz! Szasz! Szasz!

Na csók az ifjúságnak megyek az albérletbe és ott nincs net sajnos.
Okos informatikusok nem tudják beüzemelni a laptopra a netkártyámat.
Szasztok további jó kommentelést

Mániákus: neked meg kitartást kívánok

[re=9438]Anya[/re]:köszönöm.

bizonyított tény (most így nem tudok róla url-t sajna), hogy a szerelem az emberben maximálisan két évig van jelen, utánna a szerelemérzést okozó hormonok és ingerek felszívódnak. Ekkorra a kapcsolatban kis változásként a szerelem szeretetté alakuál át, illetve tiszteletté. Itt jelenik meg az először, amikor rádöbben az ember, hogy vannak ám hibái a másiknak is, és elkezdő pket komoylan sorbavenni.
A kapcsolatok ez az állapot után dőlnek el, ugyanis ha a szeretet erősebb mint ezek a bajok akkor együtt marad a pár, azonban ha nem…

Persze ez a tudományos oldala. Viszont egyenlőre elképzelhetetlen, hogy én valaha is megunjam szívem hölgyét.

mefi: anyukád mennyire informatikus 😀
LoL
mondjuk ahoz képest hogy anyum mennyire nem tudta használni a gépet.. most tök jól boldogul azzal amivel kell…

bár azért amikor változott a zöldkártya kiállitás menete, akkor sajna a hálózat épitést még nem tudtam rábizni 😛

a “lángról” csak annyit hogy mindennek vége szakad eszer.. legutóbb ez 2 hónap alatt lecsengett.. de van ez igy..

u.i: fiuk kezeket a paplan fölé, éljenek a lányok 😛

[re=9455]Tamas[/re]: “pontosan, a szeretet-ragaszkodas kettose erosebb a szerelemnel.” Ebben van vmi. Én nem a szerelmet hajszolom, hanem érzek vmit, ami lehet, hogy tényleg inkább mély szeretet, amihez párosul a ragaszkodás és ezt kicsit másképpen érzem. De még 3 és fél év után, úgy hogy lényegében nem is látom őt sokszor végigfut rajtam egy érzés, amit nem tudom, hogy minek nevezzek. Az biztos, hogy én már úgy vagyok, hogy sokszor jelenik meg egy lány, aki nagyon megtetszik. Aztán rájövök, hogy nem is lenne olyan jó vele lenni, mert annyira nem jön be, amit az az egy hölgy.

És egy idézet (ami nem tudok szó szerint, mert nem találom meg a levelet) : “Sose hagyd el azt, akit szeretsz vkiért, aki tetszik, mert aki tetszik el fog hagyni vkiért, akit szeret.” Először csak elolvastam. Aztán egy olyan lány miatt, aki akkor nagyon megtetszett rájöttem, hogy tényleg igaz. Mert rájöttem, hogy nem is tetszik annyira, mint elsőre látszott.

Nemtom mefi várod-e a 18-at, de nem olyan nagy cucc. Azt gondolja az ember, hogy más lesz, azt nem. Én most így közeledve a 23-hoz kezdem másképpen látni a világot és főleg most, hogy lassan meglesz a második szakmám is és elvileg jún-ban már munkám is lesz már konkrét terveim vannak a jövőre nézve mindenféle értelemben. Nekem a 18 annyival volt más, mint a többi, hogy megkaptam életem első mobilját.

[re=9494]monghuz[/re]:

Van ám és hát ugye meg kell tanulni, hogy vállalnod kell a felelősséget a tetteidért. De azért vannak előnyei is és végülis jó dolog. Csak aztán lassan tudatosulni fog benned, hogy már nem vagy gyerek és sok minden más lesz, mint azelőtt. Amit először nem szeret az ember, aztán rájön, hogy végülis jobb így.