Párkapcsolatok

Volt életem során egy olyan párkapcsolatom, amit soha nem fogok elfelejteni. A lány szép volt és kedves, ráadásul egymásnak voltunk kitalálva; egyszerre szólaltunk meg, ugyanaz volt a kedvenc filmünk, színünk, könyvünk, ételünk, stb. Mégis, a legjobb az volt, hogy remekül éreztük magunkat, ha együtt voltunk.

Emlékszem, hogy volt egy nap és egy éjszaka, amikor a szülei nem voltak otthon, így miénk volt az egész lakás. Jó dolog volt, hogy együtt takarítottunk, együtt gépeztünk, együtt, összebújva ültünk le tévézni, majd együtt vacsoráztunk és együtt aludtunk. Olyan volt a hangulata, mint ha egy fiatal házaspár lennénk, és nemrég költöztünk volna be az új lakásunkba.

Persze tudom, hogy együtt élni valakivel csöppet sem ilyen egyszerű. Még régebben olvastam, hogy a legtöbb fiatalon kötött házasság, az esetek kb. 40%-ában azért végződik válással, mert a párok megunják egymást. Amíg nincs házasság, addig az egész kapcsolatnak van egy olyan tilosban járó hangulata. Ha már az együttélésre kerül a sor, akkor egy idő után unalmassá válik minden, mert természetessé válik, hogy ott fekszik az ágyban valaki, hogy a főzésnél nincs egyedül az ember, hogy beléphet a fürdőszobába, ha a párja fürdik stb. Ennek a logikának van alapja.

Soha nem értettem például, hogyan lehet például, hogy a házas emberek fizikális kapcsolata egy idő után mentálissá válik. Kevesebb csók, az utcán nem kézenfogva járnak, este elalváskor nem bújnak össze, stb. Talán kialszik a nagy láng, ami az elején oly erősen lobogott?

« »

mefiblog logó

Írja és rendezi Mefi, avagy Nádai Gábor © 2005-2024

A blogot büszkén pörgeti a WordPress motorja, Anders Norén sablonjának átbuherált változatával.