A 2007. február havi bejegyzésekhez jó szórakozást kíván Marty McFly!


Tűzoltó

A suliban a Számítástechnikai laboratórium termeit csak mágnes kártyával lehet nyitni, ilyen kártyákkal pedig csak a tanárok rendelkeznek. Ezt elvileg azért találták ki, hogy ha valaki késik óráról, akkor ne tudják beengedni a tanárok (ebből persze semmi nem lett), meg azért is, mert a lopások és rongálások megelőzésében is segít, ez viszont tény. Szünetben csak akkor szoktuk becsukni, ha az utolsó tanuló is kimegy, így nem kell nyitogatni az ajtót minden érkezőnek.

Ma meg ilyen tűzoltókészülék-ellenőrzéses nap van (elvileg ez rutin, ehhez képest a négy év alatt most látok másodszor ilyet), és az előző szünetben bejött egy tűzoltóbácsi, lekapta a készüléket, és jól bekúrta az ajtót. Persze ilyenkor mindenkit lehet beengedgetni, és mivel én vagyok az ajtóhoz legközelebb, ez valahogy alapnak tűnik számomra. Nyitva is hagytam az ajtót, jól.

Két perccel később visszajön a tűzoltóbácsi, visszaakasztja a készüléket a helyére, én szólok neki, hogy legyen oly kedves, és méltóztasson nem becsukni az ajtót. Hát belenéz a pofámba, és jól becsapja az ajtót!

Ez a bejegyzés tulajdonképpen két célt szolgált: az egyik egy teszt, hogy a bennem lévő hatalmas feszültséget, és idegességet le tudom-e vezetni egy szolid és nyugodt bejegyzésben, a másik pedig, hogy a megírásával hozzávetőlegesen három perc telt el, három percnyi elfoglaltságot nyújtva számomra.


NetElek

Ez a mondat biztosan nevetségesen fog hatni, főleg tőlem, de igaz: én imádom az internetet. Az internetet, ahol zenét hallgatok, videót nézek, játszom, az ismerőseimmel beszélek, olyan embereket találok meg, akiket régóta nem láttam, és így tovább.

És azért a nagy webkettes láznak is – ami mostanában kezd lecsitulni, vagy legalábbis nem annyira felkapott téma – volt eredménye, csak néhányat említek, amik például iskolában nagyon jól jönnek: meebo, Last.fm, GMail.


Re

Mai programom a gépkarbantartás jegyében telt; bekappoltam (tegnap laza húsz DVD-t írtam ki, új jelentést alkotott az orgia szó), formáztam, partícionáltam, és végül telepítettem. És a visszabekappnál ritka szigorú voltam. Kezdve ott, hogy jött a para: nem akartam másolni a cuccokat a DVD-ről. Hát oké, Hogyan tegyünk keresztbe a számítógépnek? I., DVD-t másik gépbe betol, egész meghajtó megoszt, hálózat, másolás, heppifész. Aztán úgy döntöttem, hogy a dolgok többségének tökéletesen kényelmes helye van a DVD-n, mert máskülönben megint fölkerül, rá sem nézek fél évig, de azért nem törlöm le, hátha kell. Pedig nem.

Amit visszatettem, mert tényleg lényeg: az aktuális dolgok forráskódja, fényképek, dokumentumok (tételek, levelek stb.), zene és a megnézésre váró filmek valamint sorozatrészek. És ennyi. Meg van egy nagyjából ötven DVD-t tartalmazó műanyag tokom, szóval ezek történtek.


Megemlékezés

Egyébként el is felejtettem írni, pedig akartam, hogy tegnap, azaz február 25-én volt a kommunizmus áldozatainak emléknapja. Minden vitát félretéve: azért az eléggé elgondolkodtató, hogy a kommunisták emlékeztek egyperces néma csenddel, a kommunizmus áldozataira.


Hav

Ma sikerült kifogni a szakadó havat (az időjárásjelentős néni napsugarat ígért, nem hóesést, de sebaj), ami persze undorító latyak formájában közelebbi kontaktust alakított ki a cipőmmel, majd átlépve az ismerkedési határokat, rögtön a zoknimmal és így a lábfejemmel, szétfagyást és -ázást eredményezve szegénynek. Azaz szegénykéknek, mert ugye ketten vannak (ha jól tudom).

Ez viszont valószínűleg senkit nem érdekel, úgyhogy inkább leírom azt, hogy szamóca.