A 2010. május havi bejegyzésekhez jó szórakozást kíván Marty McFly!


Portal

Oké, nem leszek törően új:

Portal

A játékok mindig is lassabban jutottak el hozzám, kivéve talán azon néhány év alatt, mikor még otthon volt és fénykorát élte a PlayStation 2 konzol. Másik konzolt míg nincsen HDTV itthon nem igazán akarok vásárolni, a számítógépet pedig mindig bővíteni a játékok igényei szerint idegölő dolog, ráadásul ott van nekem drága hobbinak a fényképezés.

Azonban most hogy Macre is elérhető lett a Steam, és rögtön ingyen dobálgatták a Portalt, gondoltam mért ne, próbáljuk ki egy öt percre.

Azt vettem észre, hogy három órája játszottam folyamatosan. Hihetetlenül élveztem, kikapcsolt és mindeközben megmozgatta kicsit az agyamat, pedig nem ájultam el a grafikától és miegymás. A hangulat kicsit a Half Life-ra hasonlít (tudom, nem véletlenül), bár jobban belegondolva még hátborzongatóbb az egész.

Arról van szó, hogy átjárókat tudunk nyitni két pont között. Képzeljük el a szituációt, hogy nyitunk egy átjárót a szoba tetején és egyet a szoba egyik falán, majd ahogy belenézünk a falon lévő résbe, látjuk saját magunkat és az egész szobát felülről. Ha igazán beleéli magát az ember, eléggé hátborzongató a dolog.

Egyelőre nagyon tetszik ez a játék, többek között azért is, mert nem is olyan régen írtam, hogy »a játékipar nem tud újat mutatni«. Ott vannak a húzónevek, amelyek minden évben kijönnek egy új verzióval, de igazán egyedi ötletet, újdonságot ritkán látni. A Portal viszont ilyennek tűnik nekem, még ha három évvel később is próbáltam ki, minthogy megjelent.


Gyakorlatlan végzős informatikusok

Olvasom itt ezt a cikket, miszerint gyakorlatlanok a végzős informatikusok, és van itt valami, ami azóta bosszant, hogy az utóbbi hat hónapban elkezdtem böngészni az álláshirdetéseket.

A leendő informatikusoktól 5-10 év szakmai gyakorlatot várnak el. Ebből az következik, hogy egy átlagos BSc-vel rendelkező frissen végzett mondjuk szoftverfejlesztő nem tud elhelyezkedni, mert lehúzott három és fél évet az egyetemen, és még ha azalatt a három és fél év alatt folyamatosan fejlesztett, akkor sem tart öt évnél. Felvetődik tehát a kérdés, hogy mire számíthat a drága pályakezdő?

Oké, rendben: valahol érthető a dolog, hogy egy vállalat nem szeretné zöldfülűekre bízni komoly munkáit, mert persze minél több tapasztalata van valakinek, annál kisebb az esélye, hogy valami hülyeséget csinál.

De a mérleg másik oldalán részemről ott van az, hogy most akkor mit csináljon öt évig az ember, ez ugyanis egy remek végtelen ciklust eredményez, melyben folyamatosan próbál munkát keresni az a szerencsétlen, azonban mint friss diplomás, most jött a főiskoláról vagy az egyetemről, és ekkor jön az, hogy rendkívül alacsony pénzért megy el dolgozni, nem éppen a legjobb munkahelyre. És ennek szerintem az is a hátulütője, hogy míg az egyik cégnél tud is tanulni az ember, tényleg versenyképes fizetés mellett, cserébe kérik a szakmai tapasztalatot, addig a másiknál halálra dolgoztatják, kevés pénzért, de legalább nem nézik mije van.

Aztán akkor hogyan tovább?

A gyakornoki program jó dolog lenne, azonban észrevételeim szerint ez vagy apró munkák elvégzéséből, vagy a főnöknek való kávéfőzésből áll főként. Persze van ahol nem, de a jobb helyekre pedig nehéz bekerülni, mivel 15-20 induló pozícióra van adott esetben háromszáz ember. És mint persze sok más helyen, itt is működik a jaj, nem gond, aláírjuk a papírt aztán menjél dolgodra effektus. Persze nagyon nagy tapasztalatom nincsen, de ezt-azt láttam-hallottam.

Most, hogy jó esetben egy éven belül dolgozó ifjonc leszek, egyre inkább érdekel ez a téma. Néhány hónapja elkezdtem követni például Spiller László IT-fejvadász blogját, amit mindenkinek ajánlok, mert érdekes témák vannak rajta. Nem tudom még milyen irányban megyek tovább. Leginkább a webfejlesztés érdekel, ezen a területen szeretnék továbbmozogni. Persze jó dolog a saját cég, remélem hogy az Insolis beindul majd idővel, de mindenképpen szeretnék néhány évet lehúzni valami komolyabb helyen, tapasztalatszerzés céljából. Aztán persze jöhet bármi.


Őrült nap

Nem tudom mi volt ma az emberekkel.

Az egész ott kezdődött, hogy gázolt a metró a Ferenc körúton, ezért tíz percet vártunk a koromsötét metróban a Deák téren. Majd B-tervként a kettes metrón tovább haladva az alábbi videót készítettem, a barátságos labdarúgás-mérkőzésről érkező német szurkolókról, akik éppen megállításra kényszerítették a mozgólépcsőt, egy hirdetési tábla eltávolításával:


Nemlátom, kattintok, meglátom!

Aztán meg estefelé mentünk pizzázni, hazafelé jövet pedig száz méter alatt a belvárosban nyolc hangoskodó nem idén barnult kollégát láttunk, de ez csak a kezdet volt.

Jött egy szakadt Suzuki az úton, látjuk hogy egy csávó rángatja belül egy nő fejét. Jó estéjük van, gondoltuk. Ahogy közeledett az autó, az is feltűnt, hogy hatalmas dulakodás dúlt benne. Jó estéjük van, gondoltuk. Aztán mikor teljesen közel ért, láttuk hogy a csávó üti-vágja a nőt, húzza a haját, az meg szerencsétlen próbálja kinyitni az ajtót, amit miután sikeresen megtett, kiszállt és sétált előttünk ötven méterig, mire visszaért az autós barátja, hogy KRISZTI DRÁGÁM, a kurva anyádat!. Azonban kiszállni a csávó már nem tudott, mert egyrészt lerobbant a jármű, másrészt még az ajtaja is beszorult. Aztán persze a hölgy eltűnt egy kapuban és viszonylag békés volt a befejezés.

Ami a probléma, hogy max. egy hét múlva valószínűleg megint mindketten abban az autóban ülnek majd.


Good Bye Jack!

Másik nagy kedvencem, a »24« is véget ért a napokban. Annyira nem akarok ömlengeni, jobb volt, hogy befejezték, mert kicsit lejtmenetbe váltott a vége felé, bár megmondom őszintén nekem az utolsó évad nagyon tetszett, szokásához híven persze voltak unalmas részek, de szerencsére minden harmadik-negyedik rész annyira jó volt, hogy feledtette. Egyszer még az is előfordult, hogy csak ültem néhány percig a sötét képernyő előtt, hogy hm.

Aki viszont nagyon tetszett, az ő:

24 sorozatfinálé

Sok helyen olvastam, hogy mennyire nem játszik jól, de szerintem kevés ennél nagyobb hülyeség van, egyszerűen zseniális volt, annyira jól alakította a karakterét, mikor összetört, mikor vidám volt, mikor szigorú és úgy összességében. A jeleneteinek nagy része alatt borsódzott a hátam.

Apró szpojler a tovább mögött. Annyira nem komoly.

{{szpojler}}

A befejezés tipikus 24-es befejezés volt. Semmi extra, akár egy mezei évadzáró is lehetett volna. Ez egy amerikai sorozat, főként amerikaiaknak, egy amerikai befejezéssel.

Hiányozni fog azért Jack Bauer és az hogy DAMN IT.


Perzsia hercege – Az idő homokja

Huh, annyira hülyén hangzik ez a cím, pedig teljesen jó fordítás, semmi baj vele, de valahogy mégis röhögni támad kedvem az idő homokja szavaktól.

Perzsia hercege - Az idő homokja

Az a helyzet, hogy a »Max Payne« volt ezidáig a legjobban tetsző játékadaptáció, azonban a Perzsia hercege még ennél is sokkal jobban sikerült.

Sikerült véletlenül felirat nélküli előadásra beülnünk (a CinemaCityben lehet ilyenekre lecsapni máskülönben), és tegyük félre a furcsa nézést, hogy ugyan most ha ott vagyunk Perzsiában akkor miért is beszélünk angolul, mert persze ezt lehet legkevésbé felróni. Én a játék sztorijára annyira már nem emlékszem, de Tigi szerint sokban nem tért el, a lényeg megvolt, illetve néhány nevet változtattak meg. Viszont így mint annyira nem emlékező ember egy rendkívül látványos (látványban viszont 100%-osan visszaadták a játék hangulatvilágát), helyenként humoros, de semmi extra élményt kaptam.

Tényleg nem volt rossz, a harcolós jelenetek rendben voltak, és összességében nem bántam hogy megnéztem. Ha kicsit fordulatosabbra és izgalmasabbra írták volna a történetet (jobban kiszínezték volna?), akkor még jobb élmény lett volna, de persze nehéz lehet játék történetét átvinni a vászonra, mert máshogy éli meg az ember tizen-huszon órák alatt a monitor előtt görnyedve a történetet, mint százhúsz percben kukoricát majszolva.

Azt azért el lehet mondani, hogy a Prince of Persia névre nem hoztak szégyent.

Ben Kingsley pedig kezd tényleg a kedvencem lenni.

Eredeti cím: Prince of Persia: The Sands of Time
Műfaj: kaland
Időtartam: 116 perc
Megjelenés éve: 2010
Főszereplők: Jake Gyllenhaal, Gemma Arterton, Ben Kingsley, Alfred Molina

{{4csillag|}}