A 2010. augusztus havi bejegyzésekhez jó szórakozást kíván Marty McFly!


Gina

Könyveket szoktak írni. És könyvekben szokták írni, hogy ha egy könyv lenne az élet, és visszalapoznánk néhány oldalt, akkor. Nekem kicsit közelebb áll az a hasonlat, hogy ha lenne egy időgépem. Ha lenne egy időgépem, és visszautaznék egy februári éjszakába, amikor 2004 állt a naptárak bal alsó sarkában, és még a napra is emlékszem, hogy harmadikából léptünk át negyedikébe, mikor a nappali sarkában a világ legkedvesebb németjuhász kutyája, az a barna szemű kutya, akit talán minden kutyánál jobban szerettem, életet adott hét lurkó kutyagyereknek. Négy fekete volt, kettő tigriscsíkos, mint »az apjuk«, egy pedig zsemlebarna színű, egyféle jelzésként, hogy ő bizony más, vegyük őt észre. Ezt a gyönyörű németjuhászt egyébként nem sokkal, egy évvel később kellett elaltatnunk egy súlyos fajtabetegség miatt. Sosem fogom elfelejteni azt a szempárt, és azt a reszkető csontsovány állatot, amint érezte, hogy hová viszem, mikor finoman lehúztam magam mögött az állatorvosi rendelő csigalépcsőjén, ahová néhány évvel később egy dobozkában a legkedvesebb macskalánnyal, »Julcsával« érkeztem, de azokat a lépcsőket már egy üres dobozzal a kezemben, könnyeimmel küszködve tettem meg felfelé.

A hét állatka közül kettőt tartottunk meg, egy tigriscsíkosat, aki a Junior nevet kapta, és a kis zsemleszínűt, aki gyerekkorában Bumfordinak, ahogy pedig szép nagyra nőtt, Ginának lett nevezve. Az anyja tovább élt benne, ha lehet ilyet gondolni, írni vagy mondani. A két barna szempárban tényleg úgy éreztem néha, hogy az anyja lapul mélyen, és abban az odaadó tekintetben, amit kaptam akárhányszor megsimogattam, egy világ kedvessége rejlett. Néha még én sem tudom elhinni, mennyi szeretet lakozik egy állatban.

Lehet, hogy nem én voltam a legjobb gazda, lehet hogy nem töltöttük sülve-főve együtt az időnket, de tényleg szerelmesek voltunk. Kicsit talán kárpótlás volt az anyja után, és eggyel több tényező, ami miatt nyugodtan aludhattunk, hiszen az egyik legjobb házőrző, akit valaha láttam.

A balatoni nyaralás első napján, az eső miatti rossz időben ültem augusztus 28-án a panzió teraszán. Mindenfélén járt a fejem, főként azon, hogy milyen érdekes a tócsa, mely elhomályosul, majd mindig újra éles lesz, miután egy az ereszről lezuhanó esőcseppet elnyel.

Amikor megtudtam, hogy el kell altatni a kutyát, aki több száz kilométerre van tőlem, és az ekkor diagnosztizált daganata kínozza; akinek az egyetlen megnyugvást testvére nyalogatása-nyűszékelése, és egy számára idegen ember nyugtatgatása jelentette, nem is tudom mit éreztem.

Talán azt, hogy mind esőcseppek vagyunk, akik hosszú utat teszünk meg, hogy aztán végül belezuhanjunk egy tócsába, amely abban a pillanatban mikor hozzáérünk hihetetlenül megremeg, felzúdítva ezáltal önnön nyugalmát, mintha háború lenne, de ha végső helyünket megtaláltuk ott, akkor újra nyugodt és éles lesz a tükre. Mindez egy szempillantás ideje alatt, még ha az út előtte több ember több szempillantását is vette igénybe.

Az én szemem azóta is nyugodt és éles, sírni, azt ugyanis már régen nem tudok. Legfeljebb csak belül, a lelkem mélyén, ott viszont ami van, az üvöltve zokog egy kőpadlón, ahol a tócsák a zuhanó könnyekből tevődnek majd össze, míg végül el nem árasztják az egész területet, megfojtva azt, aki ott él.

Fanyűvés in progress

Mint az összes állatunk, akit el kellett altatnunk, vagy otthagyott minket, ő is hihetetlenül fog hiányozni. Ott voltam mikor megszületett, de sajnos nem tudtam ott lenni, mikor talán újra találkozhatott anyjával és apjával.


Helló, Sostó!

Mivel a nyárból teóriailag már csak néhány nap maradt hátra, ami szomorú, viszont a munka rengeteg, a ventilátor azonban nem elég, ezért pár napra elhúzunk most ismét a Balaton partjára, ahol szokás szerint a vízben leptoppal fogok egész nap lubickolni. Vagy nem, mivel persze ilyenkor jön ám a vihar. Akkor viszont fotózunk villámot, muhah.


Bumm, tikok nélkül

Az volt, hogy éjszaka, most kivételesen, mint a legtöbb jóérzésű ember, így főhősünkék is az ágyukba feküdve aludtak, ki-ki rózsaszín álomvilágban, ki-ki olasz bűnözők meg repülőgépek és fényképezők valamint objektívek világában lebegve. Mindezt egészen addig, amíg hajnali három óra husznnyolc perckor hatalmas robbanás rázta meg a lakást.

Főhősünk (aki Mefi) először köpni-nyelni nem tudott, bár tegyük hozzá hogy más testnedvei és kevésbé nedves részei hamar tudtak volna távozni, ha nem erőlteti azok visszatartását. Először arra gondolt, hogy a macska fellökte a számítógépet, így hirtelen a nemes kínzási folyamatok és a hisztérikus sírás jutott eszébe, miután a macska álmosan megjelent az ágy végében, hatalmas farokkal (az a farka volt hatalmas ami a hátul van a feneke felett) és hatalmas szőrrel, tudniillik a macska felborzolja szőrzetét ha megijed. Következő gondolat a betörés volt, de a vastag biztonsági zár persze egyértelműen nem teszi ezt lehetővé (legalábbis a főhősék bíznak ebben).

Kis idő elteltével főhősünk (A Mefi) kimászott az ágyból, be az éjszaka bugyraiba, de sokáig útja nem tartott, mert a konyhában majdnem hanyatt csapta magát. Az ugyanis úszott. A pezsgőtől.

Történt ugyanis hogy néhány hete egy esti pezsgőfogyasztás után marad fél üveg, ami bekerült dugózva a hűtő alsó polcára. Az idő múlása elfeledtette szegény pezsgő létezését, az viszont bosszúra készülve gyűjtötte egészen napokon és heteken át energiáját, míg 2010. augusztus 27-én éjszaka három óra huszonnyolc perckor úgy gondolta elérte azt a pillanatot, mikor katarzis szerűen kilövi magából a dugót. Csakhogy a dugó kilövésével együtt megindult hátramenetbe, kinyitotta a hűtő ajtaját, majd hanyatt vágódott a konyhakövön, csak úgy, mint néhány perccel később majdnem főhősünk is, aki Mefi, és aki röhögve törölgette a konyhakőről a pezsgőt, hajnali fél négykor.

Disz vöz a feszinéting sztori.


VII. szemeszter, lol

Utolsó félév, lol.

Tantárgy Kredit Óraszám
Diplomatervezés 15 25
Nyílt operációs rendszerek 4 40
Windows 7 üzemeltetés (lol) 4 30
Windows Server 2008 üzemeltetés 4 40

Még tíz kredit kellene és meglennék az előírttal, lol.

Úgy néz ki diplomás leszek, lol.

Kicsit azért ijesztő a következő időszak, nem lol.


Isten hozott öcsém

Képzeljétek el, nem a nap híre, de az év híre mindenképpen, hogy újra megrendezésre kerül az RTL Klub egyik legnészpszerűbb valóságshow-ja, több millió nézőt a képernyő elé vonzó ValóVilág, amelynek negyedik évadába már jelentkezni is lehet, ha valaki esetleg szeretne több hónapig tizedmagával összezárva egy bekamerázott villában élni.

Azon gondolkodom, hogy kellene egy fogadással foglalkozó weboldalt csinálni, amelyen ilyesmikre lehetne fogadni, hogy hányan lesznek médiasztárok a műsor végén, hányszor élnek szexuális életet odabent, lesz-e VV Lali nevű játékos, ki nyer és hasonlók.

Szerintem meggazdagodnék.