A 2011. január havi bejegyzésekhez jó szórakozást kíván Marty McFly!


A rosszak jobbak

A rosszak jobbak

Még tavaly év végén néztük meg ezt a filmet, amit Ingrid mutatott. Leginkább a »Juno« jutott róla eszembe, majdnem teljesen hasonló a szitu, csak itt még az egészet beleültetik egy mélyen vallásos világba, ugyanis a főszereplők egy keresztény iskolába járnak, és mindannyian hisznek.

A film egyrészt kiváló fricska mind a vallást szélsőségesen megvetők, mind a vallást szélsőségesen magasra emelőknek, valamint a főként azért figyelemre intő történet mellett kellemes kikapcsolódás. Az üzenetet érezni lehetett, de nem nyomták le olyan feltűnően a torkunkon.

Színészek tekintetében meg ott van Mary-Louise Parker, akit szeretünk, illetve a Reszkessetek betörők! sztárja, Macaulay Culkin, aki azóta teljesen eltűnt a színről.

Eredeti cím: Saved!
Műfaj: családi, vígjáték
Időtartam: 90 perc
Megjelenés éve: 2004
Főszereplők: Jena Malone, Macaulay Culkin, Mary-Louise Parker, Mandy Moore, Patrick Fugit

{{4csillag|}}


VIII. szemeszter

Na, hát mint kiderült lett nyolcadik szemeszter is, többféle egyéb okokból kifolyólag. Tárgyak most nincsenek, csak két cél lebeg előttünk: OTDK, diploma. Ennyi, ezeket kell megcsinálni júniusig, aztán ha minden jól megy, szeptembertől indulhat is az MSc móka.

Viszont. Minden évben be kell jelentkezni a suliban. A folyamat primitívre van egyszerűsítve, kinyomtatsz egy változásbejelentő lapot, amit a csodálatos ETR generál, csak alá kell írnod. Emellé még egy adatbejelentőt is kitöltesz, aláírod, és tényleg kész. Elküldöd beszkennelve-lefotózva, beküldöd postán vagy -viszed személyesen és készen is vagy.

A folyamattal a következő a problémám: ha nincs változás, mért kell a változásjelentő? Tök jó lenne, ha nem kellene mindig az aláírás kötelezően, és csak belépnék, nyomnék egy OK gombot, megerősíteném e-mailben és vidám is lenne az élet.

Vagy például felvi.hu: ha van ügyfélkapus ökkáuntod, akkor össze tudod azzal kapcsolni, de ha nincs, akkor ugyanúgy be kell küldeni valami kinyomtatványt postán, és maga az ügyfélkapuzás is ügye személyes jelenlétet igényel.

Tré.

Persze értem én, hogy az aláírás az egyetlen olyan dolog amit egyértelműen te csinálsz ott és akkor, de azért jó lenne valami USB-kulcs, vagy tudomisén, amit ha bedugsz, megnyomod a zöld gombot, akkor mehet is a móka. PIN-kóddal vagy akármi.


Ne egyetek hamburgert

Ja. egyébként azt beszéltük ma, hogy miért van meglepődve a sok mélygondolkodású szülő, hogy ezek a mai fiatalok csak úgy öntik magukba a megdonálc meg a bürgerkingkong termékeit, pedig hát az milyen szemét.

Esetleg lehetne gondolkodni, hogy van-e értelme azon gondolkodni, mért jön oda a kedves fiatal, ha 1 500 forintért kap két normális adag ételt, üdítővel, bármikor, sok helyen még az éjszaka közepén is, míg máshol ezt maximum hétköznap valami menüs helyen lehet megoldani, akkor is csak ebédidőben, de egyébként sem ez a jellemző.

Ugyanez jellemző egyébként a kínai gyorséttermekre is, átlag hétszáz forintért akkora adag ételt kapsz, hogy szégyellsz megmozdulni utána. És nem a körettel laksz jól.


Fotó nem

A nagy földrengés balhéról ma lemaradtunk mert éppen tekeregtünk és vásárolgattunk. Ekkor történt, hogy gondoltam lefotózom a C&A-ban a próbafülkék körül lévő tükröt, mert roppant művészinek tűnt, belőlem meg előtört a roppant művészi véna, szóval értitek. Aztán jött a biztiőrbácsi, és mondta, hogy nem szabad az áruházban fotózni. Amit azért nem értek, mert ha kém vagyok, akkor megoldom a mai technológiával simán az egész áruház 3D körbefotózását úgy, hogy észre sem veszi. A termékek fent vannak a neten, szóval ez sem lehet probléma. Persze bele lehet magyarázni bármit, de mért nem lehet fotózni egy üzletben?


Az albérlet valójában bérlet

Az utóbbi néhány napot albérletek nézegetésével töltöttem. Különösebb oka a dolognak nem volt, csak beszélgettünk róla itthon, hogy vajon lehetne-e találni olcsóbb albérletet.

A válasz egyszerű: nem.

Ötvenötezer büszke magyar királyi koronáért adják nekem bérbe ezt a lakást, mely másfél szobával, fürdőkáddal rendelkező illemhelyiséggel és gyönyörűen kifestett szobákkal rendelkezik. Van egy tucatnyi apróság, amit nem szeretek: olyan sárga színe van a falaknak, ami annyira nem jön be; a kisebbik szobán nincs ajtó, így azt függönnyel kerítem el; és végül talán az egyetlen és legnagyobb probléma, hogy a konyhabútor valami házibarkács megoldás, ami noha hangulatos, mert igazi fából van, nem MDF-ből, mégis azért érezni rajta a házibarkács utóízt. Biztonsági rács az ablakokon és az ajtókon, gyönyörűen tisztán tartott ház, kedvenc környékem és ilyesmi.

Adott a probléma: ennél lentebb nem szívesen adnám. Nem azért mert sznob vagyok, és ez adott esetben nem is probléma, de a saját ötéves tervemben az volt, hogy ennél csak feljebb megyünk, lentebb nem. És értem azt, hogy lehet szituáció mikor muszáj lentebb menni, de jelenleg a prioritási lista tetején áll az, hogy meglegyen az otthoni nyugalom (még ha csak egy albérletben is), és az, hogy egy olyan helyre jöjjek meg esténként, amit tudok otthonnak nevezni.

116 albérletet néztem meg az elmúlt napokban, számoltam. Ezekből kettő maradt a listán amit esetleg megnéznék, végül abból is egy maradt, pedig a végén már bővítettem a keresést, több kerületre is meg olyan dolgokkal, amelyekre eleinte kategorikus nemmel gondolkodtam. Rohadó fürdőszobák, tűzhely nélküli konyhák, évek óta ki nem festett szobák és hasonlók vártak, átlag hatvan-hetvenezres áron. Ami végül jó volt, azon vagy nem volt biztonsági rács, vagy nem lehetett macskát vinni vagy akármi.

A legbosszantóbb, hogy egy luxus berendezettségű (pezsgőfürdő, légkondicionáló, amerikai konyha, beépített bútorok, riasztó stb.) lakást kilencvenezer forintért megkapni. És igen, az sok pénz, de ha megnézzük hogy mit kapunk nyolcvanért, közel nem tűnik annak.

A végső gondolatom csak annyi, hogy nem is az a gáz, hogy embereknek milyen helyen kell tudniuk lakni. Az sokkal gázabb, hogy emberek milyen helyekért kérnek el pénzt. Nem is keveset.