A 2011. június havi bejegyzésekhez jó szórakozást kíván Marty McFly!


Gondoltam megfogom a kulcsom mielőtt

És akkor beleesett a liftaknába. Igazából mindig játszadoztam a gondolattal, hogy milyen lehet ha beleejtem, de mindig rendkívül ügyeltem, hogy ne legyen ilyen. Szerencsére most sem a teljes lakáskulcs, csak egy másik kulcs esett be, így bejutottam a lakásba, viszont nem szabad elővenni a liftajtónál a kulcsot, ez most jó intő jel volt.

Külön pluszpont a lifteseknek, felhívtam a nemrég beszerelt vészjelzőn lévő számot (gondoltam a vészjelzőt azért mégsem nyomom meg), azonnal felvették, pedig majdnem tíz óra volt már. Megadták a helyi üzemeltető számát, aki mondta hogy reggel nyolc körül hívjam fel, idejön, kiszedi a kulcsot és odaadja. Szeretem az ilyen jellegű profizmust.

A csemegepultban pedig lehet hogy jó ötletnek tűnik rántott húst venni, de valójában nem az.


15. Kapcsolat Koncert

Még a hétvégén néhány fős baráti társaságban kinéztünk a 15. Kapcsolat Koncertre, ahol egy Ke$ha nevű hölgyemény lépett fel. Emlékszem néhány nappal azelőtt olvastam a tévében, hogy hát Kesha is igazából magyar származású (ez magától értetődik), mivel a nagymamája magyar volt, Késának hívták, és ezért kapta ezt a nevet. Hát legyen így.

Megmondom őszintén, most én voltam a tipikus koncertező, aki ismeri az előadó három számát, azt is csak azért, mert mindenhol hallani, és kvázi lehetetlen nem ismerni.

Kesha

Ettől függetlenül két dolgot jegyeznék meg: a hangosítás sokkal jobb volt, mint »például a Szigeten«, ami azért ugye kicsit drágább mint az ingyenes Kapcsolat Koncert. A másik pedig, hogy Kesha szívvel-lélekkel ott volt a színpadon. Én nem ismertem ezt a csajt korábban, de hogy lenyomott még egy-két neves előadót is, abban biztos vagyok. Énekelt, ugrált, gitározott, csillámport szórt magára és a nézőkre, fotózott, elhozta az anyukáját, kiabált, bemutatott a tömegnek, meghatódott és könnyezett (vagy legalább úgy tett, mintha) és szóval hasonlók. Minden számát végigénekelte, szerintem élvezhetően, élőzene volt mögötte, és ami a legfontosabb: jól éreztük magunkat.

Abszolút nem bántam hogy kimentünk, a sok bunkót leszámítva király buli volt, akárcsak az utána hajnalig tartó beszélgetés és italozgatás. (Mondjuk az vicces, hogy Terézvárosban 22.00 után nem vehetsz alkoholt.)


Az igazság ára

Tegnap Gigivel csüccsentünk be a The Lincoln Lawyer című darabra. Engem picit a »Michael Claytonra« emlékeztetett, nem egészen tudom, hogy miért, bár azt már annyira régen láttam, hogy teljesen pontosan nem is emlékeztem minden momentumára.

Az igazság ára

A történet egy igazi badass* jogászról szól, aki noha talán az egyik legtehetségesebb védőügyvéd, mégis söpredék emberkékkel dolgozik. Ahogyan az egyik kerületi ügyész fogalmaz: ők bekotorják az utcáról a szemetet, emberünk meg kisöpri vissza az utcára.

Nekem különösen tetszett, ahogyan a végén szépen sorra előjönnek az első jelenetekben megismert kliensek. A főbb csavarokra könnyedén rá lehet jönni, ettől függetlenül jó volt végignézni az egész nyomozós sztorit, szeretem az ilyen filmeket.

* Vannak esetek, amikor az ilyen angol kifejezések sokkal jobban megállják a helyüket. Ilyenkor szeretem ezt a nyelvet.

Eredeti cím: The Lincoln Lawyer
Műfaj: krimi
Időtartam: 118 perc
Megjelenés éve: 2011
Főszereplők: Matthew McConaughey, Marisa Tomei, Ryan Phillippe, William H. Macy, Josh Lucas

{{4csillag|}}


Super 8

Super 8

Hétvégén hirtelen felindulásból beültünk a Super 8 egyik előadására, lustaság miatt a szinkronos változatot néztük, de erre kivételesen nem lehet panaszkodni.

JJ. Abrams még mindig nagyon tud, az utóbbi időben majdnem minden munkája kiváló volt. Nekem talán a »Star Trek« a kicsit gyenge láncszem, de ez is maximum amiatt, mert nem igazán vagyok Star Trek-rajongó.

A Super 8 egy kiváló nyári film volt, kellő számú robbanással és megfelelően elhelyezett poénokkal, amelyek meglehet nem az évszázad poénjai, de legalább telibe találnak. Nem mondom, hogy ennyi kell ahhoz, hogy egy film jó legyen, azonban ahhoz hogy beülj vasárnap délután a moziba, és jól érezd magad, nem kell több.

Ami különösen tetszett, hogy szokás szerint megfigyelhető volt néhány utalás Abrams korábbi munkáira, így akik azzal jóban vannak, ezt a filmet is bizonyára kedvelni fogják.

Eredeti cím: Super 8
Műfaj: sci-fi
Időtartam: 112 perc
Megjelenés éve: 2011
Főszereplők: Joel Courney, Kyle Chandler, Elle Fanning, Joel McKinnon Miller, Riley Griffiths

{{4csillag|}}


MediaMarkt

Sokszor mondtam és írtam már, hogy milyen problémákat tudnék megfogalmazni a MédiaPiac nevű üzlettel kapcsolatban. Nem hülyeségeket, szerintem, kifejezetten súlyos vásárlói problémákat.

Nem segítőkészek az eladók. Ez főként a WestEnd-ben lévő egységre igaz: négyszer-ötször kellett segítséget kérnem nem is konkrétan a termékkel kapcsolatban, sokkal inkább hol találom tekintetben, és mindig flegmán, köszönés nélkül, lekezelő módon kaptam választ. Ez még oké, betudjuk annak, hogy nagy a fluktuáció.

Drága. Bármelyik netes, de sokszor még a hasonló, bemész és kipróbálod jellegű üzlet is olcsóbb. Nem két-három forint, hanem tíz-húsz százalék különbséggel.

Őskori üzletpolitka. A terv egyszerű: nincs komoly weblap vagy webáruház (míg a legtöbb helyen már az ingyenes házhoz szállítás is alapnak számít), cserébe gyere be a boltba, nézz körül, nyomkodd meg, csurgasd a nyálad és költs el egy vagyont. Ezzel szembemegy viszont, hogy nagyon sok termékeket, így például a fényképezőgépeket nem lehet kipróbálni. Ma történt, hogy Ingriddel nézelődtünk, nagyjából hatvan darab kompakt fényképezőgép van kihelyezve, mindegyiket megpróbáltuk bekapcsolni, egyik sem reagált. Megkérdeztük az egyik eladót, aki azt mondta, áruházi rendelkezés(!), hogy nincsen a gépekben akkumulátor(!!), maximum ha komoly szándékod van, előveszik és kipróbálhatod(!!!). Kérdem én: ha az a stratégia, hogy gyere be az üzletbe, akkor nem úgy lenne a jó, hogy végignyomorgasd az összeset, és esetleg ez alapján tényleg el tudod dönteni, hogy neked melyik a legjobb? Mi értelme egy nem bekapcsolható dummy fényképezőgépnek? Hiszen a netes vásárlás azért nem tud teljesen elterjedni, mert sokan jobban bíznak abban, hogy bemennek, megfogják, kipróbálják, aztán ha tényleg jó, irány a pénztár. Egyszerűen érthetetlen ez a hozzáállás.

Ez a három dolog apró csekélység. Változtatni ezeken nem kerülne pénzbe (kivéve az árakat tekintve), viszont bármelyik pont, de főként a három pont újragondolásával ötvenszer ilyen sikeresebb üzlet futhatna.

A MediaMarkt üzletpolitikája egyébként sokkal egyszerűbb a korábban leírtnál: Európa egyik vezető üzletlánca; megteheti, hogy a legnépszerűbb plázában nyit üzletet, és ha kupacokban állna a szar a mostaninál mondjuk kétszer drágább plazmatévék mellett, akkor is ugyanúgy megvennék az emberek. Ha pedig valami megy, akkor senkinek nem áll érdekében, hogy az a valami még jobb legyen.