A 2012. július havi bejegyzésekhez jó szórakozást kíván Marty McFly!


Helló, Forlì!

Ezeket a sorokat kicsit nehezen gepelem, mert az olasz kiosztas csokkenti az egyebkent eleg jo aranyu percenkenti karakter-beviteli sebessegemet.

Pentek este jottem ki, itt atlagosan 35-36 °C a homerseklet, 60-70%-os paratartalommal, szoval fazni nem szoktunk. Tegnap mar voltunk valami olasz kabaremusoron, amibol sokat nem ertettem, de ettol fuggetlenul vicces volt, illetve ettem a helyi piadina fritta-bol, ami voltakeppen langos, csak sonkat meg szalamit raknak bele tejfol es fokhagyma helyett.

Tervezzuk meglesni Firenzet es Mirabilandiat (kb. ot eve tervezzuk, de sosem jon ossze, hatha most!), ha osszejon, akkor vegtelen kepanyag varhato.

A repuloteren persza nagy makom volt, bombariado miatt (valaki otthagyta a csomagjait) lezartak egesz Ferihegy 2B-t, igy at kellett masznom az A-ra, ahonnan at lehetett jutni a kapukhoz. A dolog pikanteriaja meg az volt, hogy Ingrid telefonja lemerult, igy nem is tudtunk talalkozni, raadasul nagy gyorsasaggal betereltek minket a kapukhoz, aztan kiderult, hogy kesik a gep egy orat. De vegul is a lenyeg, hogy nem volt bomba.

Ezek vannak.

Ja, es elromlott a vakacios uzemmodot bekapcsolo gomb, szoval most nincs szansajn heppinesz a logo mellett.


A sötét lovag – Felemelkedés

Az a helyzet, hogy Nolan ismét megcsinálta, még annak ellenére is, hogy sokkal több a klisé a filmben, mint »A sötét lovagban« volt, és annak ellenére is, hogy a végére kicsit elfogyott az a sötét életérzés, ami végig átjárta a levegőt. Szpojlerek nélkül folytatom a kép után.

Batman - A sötét lovag - Felemelkedés

Nagyon nehéz írni a filmről, mert valójában a rengeteg csihi-puhi akciójelenet mögött egy rendkívül finoman és pontosan felépített történet áll, amelyet helyenként apró és elrejtett részletekből, másutt viszont teljesen egyértelmű utalásokból lehetett összerakni. A kedvenc élményem az éjszakai vetítésről az a pillanat volt, amikor a 160 perces műsor nagyjából századik percénél döbbentem rá, hogy az egész még csak most kezdődik el.

A Felemelkedés egy komplex film, ha lehet ilyet írni. Nem abban az értelemben, hogy nehezen érted meg és látod át az összképet, rakod össze a kis kockákat, sokkal inkább olyan tekintetben, hogy sok dolog történik, és a befejező történet tényleg az egész trilógiát zárja le, így jócskán merít az előző két rész történéseiből.

Ami mellett nem szabad elmenni, hogy Wally Pfister (aki kb. Nolan összes filmjét fotózta) hihetetlenül profin nyomja. Ezt már A sötét lovagnál is megfigyeltem (az a jelenet például, amikor Joker a kocsiból kihajol, hozzá a tökéletes háttérzenével és csönddel), nagyon-nagyon jól kap el és mutat meg részleteket, szinte issza az ember szeme a képet.

Azt is fontosnak tartom hozzátenni, hogy nem szabad a filmet az előző részhez hasonlítani (mindamellett, hogy én már kétszer voltaképpen megtettem), mivel mindkettő teljesen más tészta. Tisztelem Nolanéket azért, hogy a rengeteg másik koncepció (CGI Joker, Johnny Depp mint Jóker stb.), amik nem tudom mennyire feleltek meg a valóságnak, de végül fogták, és egy teljesen másik gonoszt és egy tényleg epikus konklúziót raktak össze.

Anne Hathaway kellemes csalódás volt, nagyon jól alakította a bolondos karaktert és ugyanez elmondható a többiekről is: majdnem mindegyik játékos jellemfejlődése tuti volt.

Voltak persze gyengébb pillanatok. Ilyen az a jelenet, amikor egyik pillanatban még a világ végénél áll Batman, jármű és minden egyéb nélkül egy kötéllel a kezében, majd tíz perc múlva már Gotham City közepén áll teljes menetfelszerelésben. Vagy például a híd, aminek csak egy szeletét tudták szétrobbantani, pedig egy híd nem egészen így működik. Illetve a teljesen páncélozott és ólomborítással rendelkező teherautó, ami kifelé nem, de befelé engedi a rádiójeleket.

Ezektől az apró hülyeségektől eltekintve két komolyabb dolog nem tetszett. Az egyik a befejezés, ami nagyon amerika lett: itt kicsit jobban elrugaszkodhattak volna; illetve úgy általában is a végére kicsit jobban bepörögtek az események, ami egyáltalán nem keltett bennem összecsapottság érzést, de azért egy picit elszórta annak morzsáit.

Összességében nekem nagyon tetszett a film, különösen, hogy amúgy nagyon érzékeny vagyok a hosszú időtartamra, de itt a 164 perc fel sem tűnt. (Jó, feltűnt, de nem éreztem soknak, még az éjjeli vetítés ellenére sem.)

Eredeti cím: The Dark Knight Rises
Műfaj: akció
Időtartam: 164 perc
Megjelenés éve: 2012
Főszereplők: Christian Bale, Gary Oldman, Tom Hardy, Joseph Gordon-Levitt, Anne Hathaway, Marion Cotillard, Morgan Freeman

Napsütötte Toszkána

Néhány napja megnéztük a Napsütötte Toszkánát, ami nem egy mai film, és kicsit tartottam tőle, hogy csalódás lesz olyan tekintetben, hogy nem feltétlen én vagyok a célközönség.

Napsütötte Toszkána

A film azonban kellemes csalódás volt, mivel férfiszemmel is abszolút emészthető, itt-ott elgondolkodtató, de mindenesetre tele csodás képpel Olaszországból, bár nekem az olasz életérzés annyira nem jött át.

A történet főszereplője egy írónő, akit a férje otthagy egy másik nőért. Ő még a lakásról és benne minden értékéről is lemond, nem igazán tudja, merre tovább, beköltözik valami elvált emberek házába. Amikor a barátnői megajándékozzák egy olasz körutazással, beleszeret egy hatalmas villába, majd hirtelen gondol egy nagyot és megveszi. A klímaváltozástól várja, hogy az élete is megváltozzon, és ez szinte minden tekintetben meg is történik.

Kedves történt, gyönyörű képekkel és tartalmas mondanivalóval.

Eredeti cím: Under the Tuscan Sun
Műfaj: romantikus
Időtartam: 113 perc
Megjelenés éve: 2003
Főszereplők: Diane Lane, Sandra Oh, Lindsay Duncan, Raoul Bova

Megújult a Wizz Air oldala

Előzmény: »Fapadon repülni jó«

Mondhatni elég sokat utazom a Wizz Air-rel (évente 4-8 repülést jelent ez). Fapados társaságról van szó, de ezt sosem éreztem. A járatok mindig pontosak, a szolgáltatással sosem volt bajom, az árak még úgy is nevetségesek, ha az ember iszik egy aranyárban mért kólát a gépen az egyenesen bélszínáron kínált sonkás szendvicse mellé.

Wizz Air megújult főoldal

A most megújuló weboldaluk is büszkén reprezentálja a hozzáállásukat: mint ahogyan a repülés és az utazás, úgy a szép és használható weboldal is minden embernek jár. Ha felmegyek az oldalukra, amely voltaképpen a komolyabb társaságok szájtjait porig alázza, akkor egyáltalán nem az az érzésem támad, hogy ez a társaság egy olcsó utazást biztosító cég, sokkal inkább valamilyen prémium repülési élményt nyújtó megfizethetetlen kategória jut eszembe.

Az egész felület nagyon egyben van, itt-ott lehetne csak finomítani a könnyebb navigálás érdekében, de ezek már tényleg csak a szőrszálhasogató apróságok.

Így mutatják például, hogy melyik a következő utazásod:

Wizz Air következő utazásod

De a saját menü is nagyon fenszi:

Wizz Air következő utazásod

Nagyon király irány, csak így tovább.


24

Megint eltelt 365 nap (bár egészen pontosan most 366), rengeteg minden történt az előző évhez képest, és azt hiszem, ha összegeznem kell, akkor abszolút pozitív a mérleg. Ami eddig volt, az ha lehet, akkor még jobb vagy több lett, ami eddig nem volt jó, azon nagyjából sikerült változtatni vagy sikerült leépíteni mint rossz dolgot. De ami a legfontosabb, hogy az eddigi jóhoz rengeteg új jött, barátok, munka, magánélet, szerelem és minden egyéb tekintetben.

Tegnap egyébként Inti és kedves párja társaságában vacsoráztunk, majd moziztunk. Az este fénypontja Ingrid mindenki kedvenc csokitortája nevű cukrászati mesterműve volt, amely laza mefiblog-logós stílusban nyomult. Így nézett ki:

Ingrid-féle mindenki kedvenc csokitortája

Ma családostul leugrottunk Esztergomba megnézni a bazilikát és közelről a harangot (kellőképpen hangos), valamint kisebb delirium tremens állapot elérését sikerült abszolválnunk a Határcsárda nevű helyen elfogyasztott végtelen ételmennyiségtől, a folyamatot eközben halk hegedű és cimbalom muzsikája kísérte.

A szülinapi jézuska Intiéktől egy Stenders kecsketej-szappant és egy Vissza a jövőbés pólót; Tigiéktől mindenféle illatozó testre permetezhető dolgot és a »kedvenc Robin Cook-regényemet« (amit már nagyon régóta hajkurászok antikváriumokban, szóval riszpekt); szüleimtől egy fritőzt (ez is kipipálva a konyhai listán) és a Need for Speed: The Run játékot a vasra; Ingridtől pedig egy inget, egy saját készítésű képet a falra, A Tesó Kódex című könyvet és két nyakláncot hozott.

(Igen, elgondolkodtam rajta, hogy büdös vagyok, figyelembe véve az illatozó és egyéb higiéniai termékek számát figyelembe véve, de szerintem ezek a legjobb ajándékok: tuti nem lehet velük félrelőni, és mindig jól jön a parfüm, az arcszesz meg a különleges szappan.)

Köszönöm mindenkinek az elmúlt klassz másfél napot, és annak a száz-egynéhány embernek is, akik Facebookon, Twitteren, e-mailben, SMS-ben, telefonon vagy bármilyen más modern kommunikációs eszközön felköszöntöttek! 🙂