A 2012. október havi bejegyzésekhez jó szórakozást kíván Marty McFly!


Helló, Bologna!

Anyukám felhívott pár héttel ezelőtt, hogy mit csinálok a hosszú hétvégén. A válaszom az volt, hogy a szokásosat: amikor éppen nem dolgozom, valószínűleg lehetetlen hülyeségekkel töltöm az idő az interneteken szörfölve, esetleg elsütöm néhányszor a pillanatot (már akár pillanatokat is!) megörökítő digitális varázsgépet, hasonlók. Erre ő azt felelte, hogy oké, akkor vegyél ki egy nap szabit, mert a Ryanairnél éppen jó áron volt a repülőjegy Olaszország felé.

Szóval holnap délelőtt a hétvégéig elszelelünk pizzát, pastát, pestót, prosciuttót és mindenféle hasonló bűnös dolgot fogyasztani.

Apropó: Raynairrel most fogok először utazni, rengeteg rossz dolgot hallottam róluk, remélem nem fogunk csalódni.


666 Park Avenue

Idő ugyan nem sok van ilyesmire, de a sok leköszönő sorozat mellé ideje volt néhány új áldozatot is megtekinteni. A 666 Park Avenue-ra voltaképpen két dolog miatt esett a választás: szimpatikusak a főszereplők és jól hangzott az alaptörténet.

666 Park Avenue

A történet egy gyönyörű, sokemeletes bérházban zajlik New York közepén, ahol a legfelső szinten a feleségével együtt a tulaj, egy kopasz úriember él, akit a »LOST « történetéből Lockként ismerhetünk. Az itteni karakterét egyelőre nem lehet hová tenni, egy biztos: bizonyos (adott esetben emberfeletti) segítséget nyújt a ház lakóinak, cserébe azonban gonosz, bűnös tetteket vár, amiket ha nem kap meg, elég durván bánik el az illetővel.

Aztán ott a másik két szereplő, a fiatal, kedves és naiv párocska. A srác jogászkodik felsőbb körökben, a hölgyemény pedig gondnoki állás kötelességeit látja el a házban.

Aztán, hogy izgalmas legyen, van még egy pince, ahol mindenféle érdekes és ijesztő dolog leledzik, meg a hölgyemény, aki néha lemegy oda, és furcsa dolgokat lát.

És még ezen felül egy tucatnyi furcsábbnál furcsább lakó a házban, akik azt hiszik, hogy az álmuk vált valóra, egészen addig, amíg nem jönnek a fizetségért.

A sorozat eddig tetszik, izgalmas (bár néhol közhelyes) volt mindegyik része, azonban nem tudom miért, de kicsit az az érzésem, hogy olyasmi lesz, mint az »Alcatraz « esetén volt: jól indult, izgalmas is volt, aztán lelőtték egy évad után.


Elrabolva 2.

Még James Bond legújabb kalandjai előtt néhány nappal néztük meg, ahogy Bryan Mills (Liam Neeson) megint rendet rak és elkeni pár rosszfiú arcán a mosolyt.

Taken (Elrabolva) 2.

Mind a Taken 2, mind a Skyfall premierjét egyébként rengeteg netes kampány előzte meg; a Taken 2 Facebook oldalán tucatnyi mémfotót osztottak meg, a Skyfallt pedig nagyon ügyesen, nem túlságosan nyomulva reklámozták, ráadásul kreatívnál kreatívabb megmozdulásokkal.

Nade, legyünk megint elrabolva. A film »előző része« nekem nagyon tetszett, mégpedig azért, mert visszahozta azt az érzést, amit egy akciófilm közben szeretnék átélni. Pörgős, izgalmas, látványos és Liam Nesson pedig tökéletesen alakította azt a karaktert, amire vágyik az ember.

A második részt emiatt már nagyobb elvárásokkal kezdtem el nézni, de szerencsére különösebb probléma nem volt, eltekintve attól, hogy a második rész csak egy egy második rész lett. Nem érzem azt, hogy még jobbat csináltak volna, amiről annyit beszél majd az ember, mint az első rész után. Az alapötlet nem volt túl erős, a tinilány megmenti az ex-ügynököt jeleneten biztosan sokan felhúzták a szemüket, ráadásul volt néhány baki, ami nem mutatott túl jól (és most nem arra gondolok, hogy Isztambulban valójában nincs is amerikai nagykövetség). Lehet, hogy ezek megvoltak korábban is, de anno nem éreztem hasonlókat. A végére nem voltam csalódott vagy ilyesmi, de az is biztos, hogy nem véste bele magát annyira az emlékeimbe, mint korábban – tegyük hozzá, magasra tették azt a bizonyos lécet.

Egynek ettől függetlenül mindenképpen jó volt.

Eredeti cím: Taken 2
Műfaj: akció
Időtartam: 92 perc
Megjelenés éve: 2012
Főszereplők: Liam Neeson, Maggie Grace, Famke Janssen, Leland Orser, Jon Gries

007: Skyfall

Éjszaka a film közben és a végén ilyen hangot hallattam, néha hangosan: ah.

007 - Skyfall (Daniel Craig mint James Bond, és egy gyönyörű járgány)

Az a helyzet, hogy mondhatnak bármit az Craigre, hogy így meg úgy nem jó Bondnak, Sam Mendes rendező Javier Bardem, Judi Dench és Ralph Fiennes (ejtsd: réjf fájnsz) segítségével azonban bebizonyították, hogy Craig igenis nagyon tökös duplanullás ügynök, egy több mint kétórás, rendkívül pörgős akciófilmben. (Pont néhány napja néztük meg az Elrabolva második részét, amely ott játszódik, ahol a Skyfall néhány jelenete is; vicces, várom a mémeket ezzel kapcsolatban.)

Az egész film egyszerűen zseniális volt. Nem azzal vettek meg, hogy elővették a régi autót és a régi zenét, de azért nagyon jó pont volt. A Birodalom a legdurvább terrortámadásait éli meg egy zseniális főgonosz (szegény Bardem, ez már végleg ráragadt) által, aki persze régen a jó oldalon küzdött, de aztán megváltoztak a dolgok. Ügynökök kilétét fedik fel, robbantások, fejünk felett repkedő metrószerelvények, káosz, vér, rettegés. Ebbe az egészbe jön bele Bond, akit egy balül elsült akció miatt mindenki elveszettnek hitt, azonban a borosta ide vagy oda, ő még mindig formában van, sőt, az eddigi talán legmenőbb karaktert hozza.

Ami nagyon tetszett, az M meghallgatásos jelenete volt, amelyben kifejti, hogy megváltozott a helyzet: a modern világban a kémek nem országok, hanem átlagosnak tűnő, ám rendkívül veszélyes terroristák ellen dolgoznak. Ez egyben magyarázat volt arra is, hogy miért nem olyan a mostani Bond karakter, mint a korábbiak: ez már egy másik világ, nem a tökéletes arcú szépfiú kell, szmokingban, hanem egy borostás, kemény és marcona katona, aki habár szmokingot visel, szétrúgja az útjába álló rosszfiúk fenekét, durván.

Amik még tetszettek: kis morzsákat kaptunk Bond gyerekkorából, az új és fiatal Q nagyon ott volt a szeren, egy-két jelenetben király volt a CGI.

Amit még mindig nem értek, hogy ez a film hol van pontosan az idővonalon, mert a legelső Bond film elé tenném, viszont itt megint előjön az a baki, hogy M-et még a Brosnan-erában váltották le Judi Dench-re.

Ez a bekezdés kis szpojler: Judi Dench nagyon jó volt M-nek, méltó módon távozott és nincs kétségem affelől, hogy Fiennes még jobb legyen.

Nagyon klassz film volt, minden percét élveztem,

Eredeti cím: 007 – Skyfall
Műfaj: akció
Időtartam: 142 perc
Megjelenés éve: 2012
Főszereplők: Daniel Craig, Judi Dench, Ralph Fiennes, Helen McCrory, Javier Bardem, Naomie Harris, Bérénice Marlohe

{{5csillag|}}


Apple iPad Mini

Apple iPad Mini

Ezt a képet elnézve valahogyan megértem azokat, akik kicsit aggódnak az Apple jövője iránt: eltűnt kicsit a lázadó-újító volna, mióta Jobs nincs köztük, és kicsit mintha ilyen kényszer-kapaszkodó dolgokkal jönnének elő. Persze az ú iPhone tök jó lett, és az iPad Mini is jóság, mert rengetegen a kicsi táblagépre vágynak, de nem ilyen áron, hiszen a legtöbb hasonló (vagy jobb) adottságú vas sokkal-sokkal jobb áron vásárolható meg.

Az új iMac viszont nagyon szép lett, még annak ellenére is, hogy minden hivatalos termékfotón (még a keynote-on is!) olyan szögből mutatják, ahonnan nem látszik a kicsit vastagabb hátsó rész. Hiába, értenek a marketinghez, de azt hozzá kell tenni, hogy a dizájnhoz is.

Az iPad tipikusan egy olyan kütyü, amit egy héten csak egyszer nyomkodok meg, akkor viszont tökre élvezem, hogy van. Utazásnál viszont hihetetlenül kényelmes, elfér a bőröndbe, nem nehéz, és szinte mindent meg lehet vele csinálni, persze nem olyan hatékonyan, mint egy laptoppal, de utazásnál gondolni sem akarok a számítógépekre egy iPadnél komolyabb formában.