A 2013. december havi bejegyzésekhez jó szórakozást kíván Marty McFly!


B. ú. é. k.

Kedves blognéző gyermekek és felnőttek!

Ezúton is köszönöm a rengeteg olvasást, megosztást, lájkot, diszlájkot, kommentet és minden egyéb módon történő interakciót, amit e blog olvasójaként követtetek el.

Ebben az évben jóval kevesebb bejegyzés született, ez jövőre természetesen változni fog.

Kívánok nektek barátokban, szerelemben, ételben, italban, pénzben, boldogságban és medvehagymában gazdag 2014-es évet, váltsátok meg a világot, hagyjátok hátra a múltat, rúgjatok be mint a kacsa, holnap egyetek sok lencsefőzeléket és minden hasonló.

Ez pedig az én hülyeségem, de ahogyan »tavaly«, úgy ebben az évben is van ez a szokásos kép:

Boldog új évet 2014-re


Viszlát, 2013

Alapjában véve úgy szeretem megtölteni a mindennapjaimat, hogy leírhassam: ez a nap jobb volt az előzőnél. Vagy: ez a hónap jobb volt az előzőnél. Vagy: ez az év jobb volt az előzőnél. Idén azért ezt nem írnám le, egy viszont biztos: 2013 volt életem legmozgalmasabb éve.

Na de, mi is történt velem?

Filmek tekintetében a január tarolt, ekkor megénztük Tarantino legújabb alkotását, a »Django elszabadult«, illetve a »Pi életét«, mindkettő kedvenc. Idén sajnos nem volt olyan erős a szezon, mint »tavaly«, de azért még az ellenérzéseim ellenére is kiemelném »A nagy Gatsby-t« és a másik kedvencemet, a francia »Populaire-t «. Ebben az évben ugyan jóval kevesebb filmet néztem meg, de azért így is sikerült 72 alkalommal elbújni a mozgóképek világában (jó sokról nem írtam még, folyamatosan pótlom).

Szintén januárban befejeztem a »GTA IV-et« és »elkezdtem videózni« is, idén négy kis videót sikerült megcsinálni, ebből az egyik csak jövőre lesz publikus.

Februárban egy király szakmai konferencián, az »az mloc-js-en« időztünk, valamint »elutaztunk Belgiumba«, ahol finom söröket ittunk és jókat ettünk.

Jóval többször szerettem volna, de ebben az évben kilenc alkalommal voltam »színházban«, sikerült még elkapnom pár Alföldi-darabot, amiket azóta is nagyon kedvelek. Jövőre: több színházat!

Márciusban »Raspberry Pi« tulajdonos lettem, megvettem életem első »fúrógépét« (azóta egyébként 46 lukat fúrtam be, és már elég gyakorlottnak érzem magam a témában!). Ugyanebben a hónapban megnéztük a még építés alatt álló »4-es metrót «, ami hatalmas élmény volt.

Áprilisban elkezdtem mellőzni a lifthasználatot, ami elég sokáig jól ment, és kevesebbet is káromkodtam – ezutóbbi kevésbé. »Visszatért a Kaukázus« és még »Scalaban« is programoztam.

Május óta egyedül vagyok. Erről a témáról (egyedül- vagy nem egyedüllét) sosem szerettem itt írni, mert kellenek nekem is dolgok, amiket nem osztok meg, így különösebben most sem fogom részletezni. Mondjuk úgy, hogy ennek néha örülök, néha kevésbé, de egy biztos: ez a változás rengeteg más változást is eredményezett az életemben. Hogy ezek milyen irányba visznek, vagy mivé fejlődnek, most még nem tudnám megmondani.

Júniusban fesztiváloztam, vitorláztam, »golfoztam « és még túráztam is.

Júliusban töltöttem a második évemet »az Arkonnál«, ahol azóta is jól érzem magam. Ezenkívül még fesztiváloztam, nagyon sokszor láttam »napfelkeltét« és a naplementét is. A szüleim, a barátaim és a kollégáim megleptek életem legmeghatóbb »születésnapi bulijával«, amit a Városligeti Műjégpályán tartottunk, nagyjából meglepetésszerűen.

Augusztus a barátok és a család hatalmas segítő erejéről, a festésről, a fúrásról, a faragásról, a közjegyzőről, a káromkodásról, a dobozolásról és a mozgolódásról szólt. Nem vettem lakást, de »elköltöztem«, ami talán az idei év egyik legnagyobb eseménye volt.

Szeptemberben »kiszabadultunk«, viszont ez a hónap a »GTA V« megjelenése miatt kicsit homályos. Ellenben két év után ismét »telefont cseréltem«, amit azóta sem bántam meg.

Októberre két nagyon jó moziélmény is jutott, egyrészt a »Gravitáció« másrészt pedig a »Vissza a jövőbe vetítés a Corvin moziban«, amiért még most is nagyon hálás vagyok.

Novemberben »élesítettük az ingatlan.com térképes nézetét«, amiben rengeteg munkánk van és amire nagyon büszkék vagyunk. Ezen kívül még büszke voltam az unokaöcsémre, akit »láthattam egy színdarabban« a Szolnoki Szigligeti Színházban.

Decemberben sokat agyaltam, sokat beszélgettem és sokat pihentem, a karácsonyi szokásos evéseket gondolom nem kell mesélni. Az év utolsó napján e sorokat írva káromkodok a szomszéd házban petárdázók miatt, az estét és az éjszakát pedig baráti társaságban, egy apró házibuliban töltöm, itthon.

Szervusz, kedves 2013, sokat tanultam tőled, ezt a bejegyzést majd később jó lesz visszaolvasni. (Vagy nem.)


1 (Pater Sparrow filmje)

Oké, kezdjük azzal, hogy Pater Sparrow jól kitolt a varezolókkal, meg úgy általában az informatika világában élőkkel. A film címe ugyanis ennyi, hogy 1. Erre meg aztán nehéz keresni, nehéz címnek adni és mindent nehéz vele csinálni, a háromkarakteres minimumkorlátozás fénykorában. Ennek mondjuk nincs köze a filmhez. (Vagy mégis?)

Pater Sparrow 1 című filmjének egyik jelenete

Mikor először hallottam róla, már akkor meg akartam nézni a filmet, mert az előzetese alapján nagyon meggyőző volt. Ami végig magával ragadott, az a fotózás, illetve az, ahogyan pengeélen táncolt a nagyon szürreális, de nem is olyan lehetetlen világ bemutatása a kellő mértékben elvont és az indokolatlanul művészkedő jelzők között. Néha-néha billent, de a film egészét tekintve az arány rendben volt.

Ott van még Mucsi Zoltán, akit jó volt végre egy olyan szerepben látni, ahol nem csak a káromkodásai miatt vártuk. Kiváló színésznek tartom, és nagyon jól játszotta végig a hűvös és ingerült nyomozó szerepét.

Ami picit bánt, hogy habár a történetnek nagyon jó üzenete van (ha az üzenete az, amire én gondoltam, nevezetesen a mostanában igen népszerű téma, hogy milyen módon is él az ember, mennyire van ez rendben, és mit kellene csinálni, hogy tényleg rendben legyen), de ez az üzenet valahol a film háromnegyedénél kicsit elveszik, és valamikor az utolsó jeleneteknél jön csak újra vissza.

Pater Sparrow nagyon tehetséges filmrendező, azt rögtön lehet látni. Egyrészt bizonyítja, hogy nem kell agyoncsicsázott 3D grafika és több milliárd forint egy sci-fi elkészítéséhez. Másrészt a filmben magyar színészek magyarul beszélve játszanak el nem feltétlen magyar szerepeket. (Pater Sparrow polgári nevén egyébként Verebes Mihály, Verebes István fia, de nem szerette volna, ha ezzel hozzák kapcsolatba, ezért dedikálta álnéven a filmet.)

Aki nem fél a kicsit elvontabb, nem irtózik a magyar és nem veti meg a sci-fi filmeket, annak mindenképpen ajánlott.


Újratervezés

Tóth Barnabás többszörösen díjnyertes kisjátékfilmje, az Újratervezés, amelyet december 29-ig meg lehetett nézni onlájn, viszont valamilyen technikai baki miatt a vimeo törölte. Itt azonban most újra megnézhető, még egy darabig.

Újratervezés kisfilm jelenete

A fő- és egyetlen szereplő egy idős házaspár, a helyszín egy autó, a játékidő tíz perc. Az egész olyan gyorsan ragad magával, hogy mire észreveszed, már véget is ér, te pedig ott ülsz, kicsit üresen.

Mindenképpen nézzétek meg, tíz percet mindenféle más haszontalan dologgal tölt el az ember, ez legalább ad valami pluszt.


Spamalot

Pár hete a Madách Színházban megnéztük a Monty Python társulat nevével fémjelzett Spamalot című előadást.

Jelenet a Spamalotból, amely a Madách Színházban játszódott

Vegyes érzéseim voltak-vannak a darabbal kapcsolatban.

Kevésbé tetszett, mert a Gyalog galoppot láttam már, így nagyon sok poén ismerős volt. Emiatt önmagában nem mondanám, hogy nem tetszik, de a Monty Python egy rendkívül ritka és különleges vegyület, lehet az ő vicceiket elmondani, még akár híres és kiváló humoristák által is, de azok a viccek annyira nem lesznek viccesek, mint az eredeti felállásban. (Az összes filmjük és a sorozat is egyébként sokkal értékesebb eredeti nyelven, és erre most kivételesen nem a sznobizmus vagy a szokásos eredeti nyelven minden jobb jelenség a magyarázat, egyszerűen így van összerakva.) Aztán ott volt az az indokolatlan változtatás, miszerint az eredeti darabban zsidók nélkül nem jutsz be a Broadway-re kifejezést és a körülötte lévő poénokat gyökeresen kiirtották, átalakítva egy magyarok nélkül nem jutsz be a Madách-ba csokorrá. És igen, nyilván minden országban módosítanak picit, meg én azt is értem, hogy miért módosítottak pont ezen, de engem inkább elszomorít, hogy itt még egy zsidós viccet sem lehet elsütni aggódás nélkül, szemben az amerikai vagy az angol színházakkal. És ez sajna elég poéngyilkos tud lenni.

Nagyon tetszett viszont, hogy sokszor vonták be a közönséget és úgy általában jól parodizálták a musicalek szokásos jeleneteit, eseményeit; bár leginkább azokon a jeleneteken nevettem, amelyekben más előadásokra utaltak.

Végeredményben jó móka volt, de valószínűleg sokkal jobban élvezik azok, akik még nem látták a filmet, illetve akik nem feltétlen a Monty Python társulat előadására számítanak. (Meg aztán, megnézném eredeti nyelven, az eredeti társulattal.)