A 2014. október havi bejegyzésekhez jó szórakozást kíván Marty McFly!


Az internetadóról

Alapvetően igyekszem a politikai beszélgetéseket és véleményformálásokat elkerülni; azt nem mondom, hogy nem politizálok, mert voltaképpen minden adózó állampolgár politizál, de a témát körüllengő veszekedés-áradatot szeretem elkerülni. Az utóbbi időben viszont több dolog is volt, ami mellett nem igazán lehetett szó nélkül elmenni, ez a mostani téma olyannyira elfajult, hogy még ezt a viszonylag semleges zónát is a politika mocskával kell besározzam.

2014. október 21-én gyakorlatilag az egész magyar internetező közönség egy emberként hördült fel, a különböző csatornák csak úgy izzottak: legyen szól a Tumblr-ről, a Twitterről, a Facebookról vagy bármelyik fórumról, szinte mindenhol mintha egy kisebb atombomba robbant volna.

Vágási Feri beszáll az internetadóba

Ha lemaradtál volna, gyors összefoglaló: arról van szó, hogy az a pletyka járja a világhálót, hogy jövőre adót kell fizetni az interneten elköltött adatmennyiség után, méghozzá megkezdett gigabájtonként 150 forintot. És ha becsületes srác vagy, és Netflixen valamint Spotify-on szerzed be a nézni- és hallgatni valókat, és mondjuk az egész forgalmazásod megáll 50 gigabájtnál havonta, ez bizony már akkor drágább, mint maga a szolgáltatás.

Tudod ez milyen? Mintha azt mondanák, hogy holnaptól 200 forint helyett 400 forintba kerül ugyanannyi kenyér. Vagy ha azt mondanák, hogy minden elfogyasztott liter víz után 1 forintot kell fizetni. Vagy ha egyszerűen azt mondanák, hogy minden liter benzin után újabb fél liter árát kell megfizetni.

Drága az üzemanyag? Oké, megyünk BKK-val. Drága a cigaretta? Oké, káros, leszokunk róla. Nem lehet csak bizonyos helyeken megvenni? Pláne. Majd alkoholt sem lehet a Teszkóban kapni? Oké, ezt is megoldjuk máshogy. Na de, hogy egy 1080p minőségű YouTube-videó megnézéséért 300-400 forintot kelljen fizetni, na azt a falloszt már senkinek nem esik jól lenyelni.

És itt alapvetően elmondom, hogy mivel van a probléma, mert nem azzal, hogy az embereket egy újabb adónemmel riogatják, még azzal sem, hogy elébe akarnak menni a sok illegális letöltésnek. Három probléma van, ami mindenkinél összerántotta a szaros lepedőt.

Az emberek nem hülyék

Azt még az internet világában kevésbé otthonosan mozgó emberek is megértették, hogy nem azért akarnak internetadót bevezetni, mert sokan beszélnek hang- vagy videóhívás formájában. Ha ez így lenne, akkor a Skype-ot, a Facetime-ot, a Facebookot vagy bármi egyebet adóztatnának meg.

Azt pedig külön nem szeretik az emberek, ha egy politikus azt mondja, hogy az internet már-már vitális alapfeltételnek számít, és célnak tekinti, hogy minden magyar háztartásban legyen internet-hozzáférés, majd megrebesgeti, hogy a duplájáért.

A mézesmadzag-hatás

Zavaró még, hogy most bedobták ezt a kis csontot, afféle őszödi beszédként, szépen végignézik, ahogy hörögnek az emberek, majd végül jön a visszakozás: jaj, nem is ennyi, nem is annyi és végeredményben persze ugyanúgy lesz adó, de egy jóval kedvezőbb árú, ahol mondjuk havonta fizet az ember egy 500-1000 forint közötti összeget. Egy különösen gonosz és konspiratív világban még azt sem tartom lehetetlennek, hogy az emberek hirtelen megemelkedő szava miatt változtatnak, és tudjátok erre mit fognak mondani az addig hangos emberek? Hogy ez bizony jobb, mintha tizenötezret kéne, ez is valami!, és még talán elégedettek is lesznek, hiszen volt döntéshelyzetük a kérdésben.

Már csak a pornó maradt

Szomorú ebbe belegondolni vagy ezt leírni, de jelenleg rengeteg ember van, akinek az internet afféle egyetlen szórakozásként létezik az életében. Nem mindenki tud havonta elmenni kocsmázni, moziba, ne adj isten színházba vagy mondjuk egy koncertre. Nem mindenki tud nyaralni, nem mindenki tud éttermekbe járni, viszont sokan vannak, akiknek nem lehet a torkán lenyomni a tévéműsorokat sem. Pontosan ez az a réteg, akinek legjobban fáj majd az internetadó: havi párezer forintot kvázi végtelen interaktív szórakozásra még bárki szívesen kifizet, de egy hirtelen brutális emelés sokaknál elérheti, hogy még ez az amolyan egyetlen szórakozás is megszűnik. Aztán marad a szesz.


És akkor még nem is beszéltünk az üzleti felhasználókról, akik több száz gigabájt forgalmat csinálnak havonta, mert például van egy nagy látogatottságú weboldaluk.

Főként ezek miatt egyébként biztos vagyok abban is, hogy nem lesz internetadó. Ez egy olyan mértékű kényelmetlenség lenne, ami ha az embereknek háromszáz-négyszáz forintjánál többe fog kerülni, akkor egyszerűen el fog szabadulni a pokol: a sok troll kiszabadul a nappaliból, és a Kossuth téren, az NMHH-nál meg csak az ég tudja hol fognak molinózni, épületeket UTP-kábelbe tekerni vagy az internetet blokád alá vonni.

Ha pedig mégsem így lesz, és tényleg jön a gigabájtonként 150 forint, akkor ne lepődjünk meg, ha egy újabb adag legény és lányka húzza fel a gumikesztyűt, és pucolja a szart az angolok vécéjében a brit elit dolga végeztével a nem túl távoli szigetországban.


119. szabály

Leírtam ma (sőt, mit ma, egy órája) véletlenül Twitteren, hogy négy éves, ami elsőre nem mozgatta meg a fantáziámat, de valami nem hagyott nyugodni.

Gyorsan meg is néztem az egyik legkedvencebb weboldalamat, a helyesiras.mta.hu-t, ahol bizony az orromra koppintottak, mivel nem külön kell írni, mégpedig ezért:

Egy egyszerű tőszámnévnek (ill. a sok, több, fél számnévnek), valamint egy -s képzős egyszerű melléknévnek a kapcsolatát egybeírjuk. [AkH-119]

Használjátok ti is az oldalt, igazán kevés odafigyeléssel egyrészt sokat lehet tanulni, másrészt ha egyszer megjegyzi az ember, többet nem felejti el. És a legtöbb helyesírási szabály (egy-két kivételtől eltekintve) nagyon logikus és következetes.

Twitteren egyébként elnézést kértem az okozott kellemetlenségért, remélem nem bántottam meg senkit, távol álljon tőlem, hogy a helyesírás ignorálására ösztönözzek embereket!

Egyebet nem.


Duolingo

Emlékeztek 2008-ból a »LiveMocha« nevű szolgáltatásra? Annyira én sem, de rögtön az ugrott be, hogy jé, a Duolingo egészen ugyanolyan, csak nekik sikerült megfogni a 2014-es vonalat, szép grafikákkal és okos mobil alkalmazással.

Duolingo

A Duolingo böngészőből és mobilról is használható, egy onlájn nyelviskola, de voltaképpen a legjobb játék, ami mostanában az iPhone-omon volt. Választhatsz, hogy spanyolul, franciául, olaszul, németül vagy angolul szeretnél megtanulni, és a tudásodhoz képest valamilyen szinten beszállhatsz. Minden sikeres feladat után pontot kapsz, és ki kell tűznöd egy napi célt, amit a kis madár agresszív figyelmeztetésekkel igyekszik betartatni. A feladatokban írni, beszélni, a szavakat megfelelő sorrendbe tenni és fordítani kell.

Millió éve halogatom az olasz nyelvtanulás megkezdését, ez most egy jó kezdőlöket volt hozzá

Ezek miatt tetszik különösen:

  • nagyon egyszerű: én napi 20 XP-t állítottam be célként, ez a négy lehetőség közül a második, reggelente vagy esténként 15 percet foglalkozom vele, és ennyi idő alatt két feladatsort lehet megcsinálni;
  • segít szinten maradni: az idő múlásával jelzi, hogy melyik kategóriákat kellene átismételni, és mindig tart egy külön feladatsort azokra a példákra, amik nehezen mentek;
  • jól kidolgozottnak tűnik a módszertana: ha például újra megcsinálsz valamit, amit már régen egyszer kipipáltál, jelzi, hogy az ott szereplő szavak és kifejezések sokkal gyorsabban eszedbe jutnak majd. (És tényleg.)
  • játékot csinál a tanulásból: hétvége óta csinálom, de még nem untam rá, és sosem éreztem, hogy tanulok, a fejlődést az előző feladatsorhoz képest viszont mindig;
  • jók a kategóriák: egy kisiskolás könyv egyszerű feladataival (étel-ital, állatok stb.) indít és úgy halad a nehezebb témákig (politika, mértékegységek stb.);
  • lehet benne vásárolni: ha ügyes vagy (pl. egyszer sem hibázol), úgynevezett lingotokat kapsz, amiket a haszontalan dolgoktól (másik ruha a madárkának) a menő dolgokig (modern szlengkifejezések, csajozós szövegek, nagyon udvarias beszédstílus) költhetsz;
  • angolul kell csinálni: ez lehet valakinek elrettentő, de alapvetően az olaszt könnyebnek is tűnik angolul tanulni, ráadásul így egyszerre két nyelvet gyakorolhatok. (Az angol képzés mintha már magyarul is elérhető lenne.)

Ha nem is feltétlen akartatok nyelvet tanulni, érdemes kipróbálni, nem megerőltetőbb a 2048-nál vagy a zombik irtásánál, de sokkal hasznosabb!


Mi bajom az Apple-lel és a frissítésekkel

Először is: szeretném leszögezni, hogy mint minden gyártónak, így az Apple-nek is vannak rettenetesen irritáló tulajdonságai, és szerintem jelenleg van annyi okostelefont és számítógépet gyártó cég, hogy mindenki kiválassza a neki legmegfelelőbbet. Mindegyiknek mindig lesznek hülyeségei, hibái, nehézségei, ilyen dolog a technológia.

Az egész történet onnan indul, hogy a kis ezeréves »Makkomat« frissítettem, még annak az idején, és felkerült rá az OS X oprendszer akkori legújabb verziója, a Mountain Lion. Az addig imádnivalóan működő gép hirtelen többet volt a fiókban, mint az ölemben, aminek az oka az volt, hogy pont azt a három-négy feature-t tüntették el, amiket imádtam és amik nekem sokkal kényelmesebbé tették a gépet. Én is a szoftverbiznicben mozgok, tudom, milyen ez, biztos tudatos döntés volt, hisztiztem, túlléptem. A gép viszont irgalmatlanul lassú lett. Alapvetően egy régi gépről beszélünk, nincs vele probléma, hogy lassul, de ez nem lassult, hanem konkrétan néha megállt, mint a szög.

Emiatt az »iMac-emet«, ami szintén nem mai darab, már nem is frissítettem.

Tudom én azt is, hogy a számcsógépes szakma is ilyen: ha nem frissíted évente, lassú lesz, mint Trabant az autópályán.

Na de, jött a Mavericks, azt is felraktam a kisgépre, mondanom sem kell, azóta 3 perc a hideg indítás, 2 perc míg magához tér alvó állapotból, és néha szaggat az egérmutató. (Egyébként a gépre a Twitteren, a Spotify-on és a Chrome-on kívül semmi sincsen telepítve, fun fact.)

Az egész történetnek ez viszont csak az előzménye, amolyan prológusa volt, az igazi érdekességet az iOS 8-ra való frissítés felé szeretném terelni, ha még nem vesztettem el a nyájas olvasó figyelmét.

Habár a gépet a fenti okok miatt nem szeretem nagyon frissíteni, más a helyzet az iPhone-nal. Ott általában amint van rá lehetőség, letöltöm az új verziót.

Elmondom hogy megy ez egy ideje: a telefon szól, hogy van update. Rámegyek, kiírja, hogy világvége, túlterhelés, majd egyszer csak letölthetem. Egy legfeljebb két nappal később észrevételnül szól, hogy helló, frissíts. Kerreg egy kicsit a folyamatjelző, aztán hopp, ott az új iOS a készüléken.

Elmondom hogy ment ez az iOS 8-ra váltáskor. A 16 GB-os telefon közölte, hogy nem elég a 4 GB szabad hely a frissítéshez, 6 GB kell, mert hát ez a LEGNAGYOBB frissítés, nem is értik, mit gondoltam. Mivel zene nincs a telefonon, fotó sem nagyon volt, appeket meg nem szívesen töröltem volna, maradt az iTunes-szal való telepítés. (Amit a Spotify óta gyakorlatilag sosem indítok el.) Oké, rövid leszek, pedig itt annyi fájdalmat szeretnék átadni a bejegyzés sorai között: az iTunest frissíteni kellett volna, de a Software Update egy héten keresztül képtelen volt letölteni az iOS 8-at, végül közölte, hogy frissítsek Mavericksre. Frissítettem, majd újabb 18 óra alatt sikerült letölteni az iOS 8-at. Felraktam a telefonra egy röpke húsz perc alatt, majd 40 percig néztem ezt a kijelzőn:

iPhone 5s - beragadt az Apple logó

Nagyjából negyed óra alatt sikerült annyira összekaparni, hogy recovery módba tegyem. Az iTunes közölte, hogy csak a gyári beállítások visszaállítása segít, majd a friss biztonsági mentés visszatöltése. Hát legyen, újabb negyven perc.

Nagyjából két óra szívás után ott volt a telefon, ezeréves appekkel, tele buggal, szaggató felülettel, úgy, hogy újra be kellett állítanom egy tucatnyi dolgot.

És persze, értem én, ezerből egynél fordul elő, és végső soron eddig megúsztam, de ez azért kicsit kiborította a bilit, az egész iOS 8 balhéra két hetet kellett várnom, és minden egyes lépésbe becsúszott valami hiba, akárhol.

Ami pedig a legrosszabb, hogy én ezeket a lépéseket relatíve gyorsan megcsinálom, mert mégiscsak fejlesztő vagyok, tudok guglizni, értem mi történik a fém vázon belül, de ha pl. egy teljesen átlag júzer, pl. az anyukád telefonja romlik el, akkor nem igazán ez a baba fekvése.

Lábjegyzetként merem csak leírni, hogy a Mavericks update pedig sikeresen az egész /usr/local/bin/ könyvtáramat széttúrta, az összes beállított, telepített és forgatott fejlesztői eszköz eltűnt, minden újra kell húzni, és azért ezeket beállítani nem tíz perc, inkább több óra. Az irodai gépemen többek között ezért nem volt új OS X telepítés, csak a biztonsági frissítések.

Azt pedig már tényleg csak nagyon halkan jegyzem meg, hogy az istenien beharangozott, legnagyobb és legjobb iOS 8 semmi extrát nem ad, kevesb hely lett a telefonon, van egy-két új funkció, de amúgy nem érzem a csít, sőt.

És akkor a most Windows Phone-Android-BlackBerry flémen gondolkodók: GOTO első bekezdés. (Egyébként ezeket leszámítva még mindig szeretek Apple cuccokat használni, de mindenképpen beírtam az ellenőrzőbe, hogy a tízes skálán egy fokot lejjebb léptünk az utóbbi időben.)


Nagymenők

Martin Scorsese »A Wall Street farkasát«, a »Casinót« és a Nagymenőket egy trilógiának szánta: látszólag mindhárom film csak a kurvázásról, a kokózásról, a piáról és a pénzről szól, eközben azonban mindhárom történet egyetlen jelenséget mutat be nagyon határozottan: hogy mi történik az emberrel, ha hétköznapi schmuckból nagymenő lesz belőle. Olyan, aki bejut helyekre; aki ismer embereket; akinek sok pénz van a zsebében és aki valószínűleg jobb, ha gyakran néz a háta mögé

A trióból a Goodfellas az első rész, Ray Liottával, Robert De Niróval és természetesen Joe Pesci-vel. Neki egyébként minden jelenete arany, nehezen tudom őt elképzelni más szerepben, mint az agresszív, pattogó beszédstílusú maffiózó (pedig láttam már néhányszor).

A Nagymenők egyik jelenete, Robert De Niróval és Ray Liottával

Engem leginkább a film zenéje és képi világa fogott meg: majdnem az összes 90-es években készült filmnek van egy jellegzetes színvilága, amit Michael Ballhaus operatőr munkája csak fokoz: szinte minden képkockája tökéletes.

A történet a másik két filmhez képest talán picit jobban ellaposodott a végére, érzésre elég későn jött el a katarzis, az a pont, ami egyébként mindhárom filmben közös: amikor már tuti, hogy vége mindennek, nagy a grimbusz, és ki kell találni, hogy a rosszfiúk hogy másznak ki a slamasztikából.

Nagyon tetszett, Scorsese ismét ügyes munkát végzett.

Eredeti cím: Goodfellas
Műfaj: krimi
Időtartam: 146 perc
Megjelenés éve: 1990
Főszereplők: Ray Liotta, Robert De Niro, Joes Pesci, Lorraine Bracco, Paul Sorvino, Gina Mastrogiacomo