Ma pedig itt volt Lev aljasz Gémboj valamint Zsukov aljasz Tiszamen és a dolgoztunk, több-kevesebb sikerrel. Meg persze megismerkedtek »Kázmér« macsekkal. – Utálok minden macskát, kivéve Kázmért! – Ezt mondta a Zsuki, én pedig nem vitatkozom vele.
Valamint vásároltam pulykahúst, meg rizsát, ezekből pedig finomságot fogok készíteni vacsorára, desszertnek albán krémessel. Üres volt a hűtő, valamit tenni kellett, na.
Kommentek
A bejegyzéshez érkezett kommentek, amiket RSS csatornán is követhetsz.
ZsuKov: Piszok mázlid hogy nem focit írtál! :D Akkor lehurrognálak, hogy az nem jelent egyenesen arányosan kantalit. Az nálunk is megy. Legalábbis mi ilyen csajok vagyunk. Holnap is terembajnokság;) :P
Mefi: attól, hogy mi fog ebből az ügyesgyerekesből kisűlni.
De lehet már csak máskor tudom meg, mert reggel ugye focivan, és koránkelek, és kéne aludni is :P Viszont úgy nehéz, hogy már vagy egy órája itt dekkolok blogodon :D De azért még maradok kicsit;) Hogy érezzétek a törődést. Eddig úgyse nagyon kommenteltem, csak olvastam!
Mefi: amikor elöször találkozik veled, akkor megcsap az erőssége, aztán amikor jobban belekóstolsz, akkor megérzed az édességét is, amibe néha ötvöződik egy kis keserűség is, de annyira harmonikusan jön át, hogy miután feldolgoztad, függő leszel.
Nem, savanyúnak nem nevezném.
Zita:nálam azért, mert bolyhosfejű kiscsikó kora óta ismerem mefit, és érdekes érzés azt látni, hogy valaki felnő. Egyszer csak jön a felismerés, hogy akit te kisfiúként tartasz számon ismersz, az másnak akár az álomférfija lehet. (majd te is rájössz a tőled fiatalabbakat elnézve)
