Voltunk ma Dumaszínházban, a mai fellépők sorrendben Aranyosi Péter, Ricsifiú, Hajdú Balázs, Bács Miklós és Kőhalmi Zoltán voltak. Jó buli volt, bár a New Orleans galériája nem erre van kitalálva.
Ma voltam egyébként új munkahelyem, az Arkon Zrt. székházában – a környezet és a csapat változatlanul nagyon szimpatikus, míg még odakerülök tucatnyi tudást akarok magamba szívni, és remélem ott is ez fog történni.
Írtam ma (igazából nem egynapos munka volt) egy végtelen keresőt
, tudjátok, olyanféle, ahol a találatokat nem előre-hátra lehet lapozni, hanem az oldal alján mindig betölthető a következő tíz-húsz darab. Triviális a megoldása, mégis százszorosan hasznos és megtérülő funkció. Imádom a webfejlesztést egyébként, mindig nagyon egyszerű, sokszor teljesen másra való megoldásokból lehet újabb és újabb ötleteket alkotni.
Aztán végigvittem még a »Portal 2-t« is a héten, nekem jelenleg az első számú kedvenc, a befejezés pedig a játéktörténelem egyik legjobbja.
Máskülönben 2011 játékok szempontjából emlékezetes év, ma például megjelent a Duke Nukem Forever, ami a szoftverfejlesztésben megalkotta a soha el nem készülő projekt fogalmát. Egy érdekes és hosszú szakasz záródik le (vagy egy újabb nyílik meg) ezáltal. Habár nekem a Duke Nukem kimaradt az életemből, érdemes megfigyelni, hogy mindhárom nagy korszakot felölte. Az első változat oldalnézetes, DOS-os lövöldözős volt, aztán megjelent a nagyon komoly 3D-s durvulás, míg végül most eljutottunk egy következő generációs, fejlett játékszoftverig. Tanulságos.
Illetve mára jegyzet magamnak: többet kell társaságban lógni, és az elmúlt időszakot orvosolandó, fel kell eleveníteni a kapcsolatokat, amik kicsit kivesztek. :)
