Ömlesztve

Voltunk ma Dumaszínházban, a mai fellépők sorrendben Aranyosi Péter, Ricsifiú, Hajdú Balázs, Bács Miklós és Kőhalmi Zoltán voltak. Jó buli volt, bár a New Orleans galériája nem erre van kitalálva.

Ma voltam egyébként új munkahelyem, az Arkon Zrt. székházában – a környezet és a csapat változatlanul nagyon szimpatikus, míg még odakerülök tucatnyi tudást akarok magamba szívni, és remélem ott is ez fog történni.

Írtam ma (igazából nem egynapos munka volt) egy végtelen keresőt, tudjátok, olyanféle, ahol a találatokat nem előre-hátra lehet lapozni, hanem az oldal alján mindig betölthető a következő tíz-húsz darab. Triviális a megoldása, mégis százszorosan hasznos és megtérülő funkció. Imádom a webfejlesztést egyébként, mindig nagyon egyszerű, sokszor teljesen másra való megoldásokból lehet újabb és újabb ötleteket alkotni.

Aztán végigvittem még a »Portal 2-t« is a héten, nekem jelenleg az első számú kedvenc, a befejezés pedig a játéktörténelem egyik legjobbja.

Máskülönben 2011 játékok szempontjából emlékezetes év, ma például megjelent a Duke Nukem Forever, ami a szoftverfejlesztésben megalkotta a soha el nem készülő projekt fogalmát. Egy érdekes és hosszú szakasz záródik le (vagy egy újabb nyílik meg) ezáltal. Habár nekem a Duke Nukem kimaradt az életemből, érdemes megfigyelni, hogy mindhárom nagy korszakot felölte. Az első változat oldalnézetes, DOS-os lövöldözős volt, aztán megjelent a nagyon komoly 3D-s durvulás, míg végül most eljutottunk egy következő generációs, fejlett játékszoftverig. Tanulságos.

Illetve mára jegyzet magamnak: többet kell társaságban lógni, és az elmúlt időszakot orvosolandó, fel kell eleveníteni a kapcsolatokat, amik kicsit kivesztek. 🙂