Gyerekkorom egyik kedvenc édessége volt a PEZ-cukorka, persze már akkor is mohó módon faltam az ilyesmit, ezért viszonylag ritkán kaptam. Egy csomag általában fél percig tartott, szinte sosem töltöttem be a kis adagolóba, hanem egyben ment is rögtön pofára az egész adag. Mostanában az irodában ebéd után szoktam egy ötös csomagot bevállalni, kivéve, amikor a »a legigénytelenebb Match-ban nem kapni«, de ez sem igazán tart tovább néhány percnél. (Fogorvosi kezelés majd a későbbiekben annál inkább.)
Egyébként vicces, hogy eredetileg egy dohányzás-leszoktató tablettának készült (az adagoló mozdulata az öngyújtóéra emlékeztet), azonban később nagyobb esélyt láttak a nyereségre a színes-szagos adagolókkal és a borsmenta helyett gyümölcsös ízesítéssel, amelyet gyerekeknek (és idiótáknak, mint én) tudnak értékesíteni.
Tetszett a bejegyzés?
Megköszönöm, ha nyomsz rá egy like-ot vagy megosztod másokkal:
Bíró
2011. június 10. — 00:23:28
már-már nosztalgikus… 😀
CsaZsu
2011. június 10. — 06:54:42
Én is imádom 😉 Nem lehet abbahagyni 🙂
Krys
2011. június 10. — 07:12:12
Darth Vaderes adagoló rulz! 🙂
v150r
2011. június 10. — 15:55:16
gyerekeknek és idiótáknak :DDDDD
amúgy ha nem is rajongok érte, sosem utáltam 🙂 jó cucc.
Mefi
2011. június 13. — 14:31:07
kene ilyen klassziks adagolot szerezni valahonnan