Szombaton egy napra leugrottunk Zánkára, hogy ki-ki a maga zenéjére tomboljon, amikor éppen nem együtt beszélgettünk és fogyasztottunk ételeket vagy italokat.

Az EFOTT-ról az alábbi dolgok maradnak meg nekem:

  • a bor oké, hogy tablettás, de íze és szaga alapján emberi fogyasztásra alkalmatlan;
  • a sör vizezett, de legalább olcsó;
  • a Kaukázuson itt volt a legnagyobb buli, pláne az utolsó számnál;
  • a hosztesz lányok aranyosak voltak a Rauch sátorban, de nem kellett volna a 150 labda a koncert alatt;
  • a Faithless elvileg gáz volt, de én ebből semmit nem érzékeltem;
  • a legnagyobbat nem is a 90-es évek retró zenéi hozták, hanem a füstből ÉLŐBEN megjelenő Mr. President, aki gyerekkorom kedvencét, a Coco Jumbót nyomta (#zenetörténelem);
  • Dévényi Tibi bácsi volt az EFOTT rejtélye, mindenki kereste, senki sem találta;
  • a legjobb lemezlovas az volt, aki Nirvanát és Guns N’ Roses-t nyomtatott.

Jó buli volt, habár az autóban alvástól annyira nem érzem a nyakamat, de ennek holnapra nyoma sem marad.