Hétvégék

Egész héten várom a hétvégét, közben pedig gyűlölöm. Gyűlölöm, mert rendkívül gyorsan véget ér. Péntek, aztán jön a szombat, délben felkel az ember, máris elment a fél nap, és még nem csinált semmit. Vasárnap egész nap tanulás ezerrel, és mire a végére ér, olyan mint egy rongy. Szellemileg és fizikalilag egyaránt.

Nem panaszkodom, félreértés ne essék, csak azért na. Ez a minden napos 5.25-ös kelés kicsit fárasztó, kivált, hogy kettő előtt ritkán érek haza, ha nem intézek semmit a városban, és valamit mindig kell intézni.

De tulajdonképpen lennék még úgy négy évig középiskolás. Nem akarok új helyre menni, nem akarok kollégiumban vagy albérletben lakni, elszakadva az otthonomtól, és nem akarok hosszú-hosszú évekig tanulni, hogy aztán kapjak egy papírt, amivel lehet, hogy kitörölhetem a hátsó felemet. Persze, a tudás sose árt, de nem mindegy, hogy a befektetett energia (és pénz ugye) mennyit hoz vissza. Mert cseszhetem, ha van tudásom és erről papírom, de cserébe éhen halok.

Most ez van.


Discover more from mefiblog

Subscribe to get the latest posts sent to your email.

« »

mefiblog logó

Írja és rendezi Mefi, avagy Nádai Gábor © 2005-2026

A blogot büszkén pörgeti a WordPress motorja, Anders Norén sablonjának átbuherált változatával.