You Are What You Eat

Mostanában négyféle kulináris élvezetben részesültem, az egyik pont tegnap, egy kínai étteremben (bevállaltam, »megint«), bár nem annyira kínai kaját ettem, csak illatos omlós csirkét, pirított mindenféle zöldséges rizzsel. Ami igazán meglepett, hogy rohadt finom volt, csirkét ilyen fűszerezéssel még nem ettem. És a legdurvább, hogy 550-ért olyan adagot adott a kínai bácsika, hogy majd kipukkadtam a végére. Szóval.

A folytatás a reklám után, mert képek is vannak!

Valamint van még három apróság, amit mostanában sikerült megfalatozni: eper, goffri és pizzás csiga. Első semmi extra, tejszínhabbal, cukor nélkül, nyáron esetleg vanília fagyival, na az isteni. Goffri. Kisgyerekkoromban ettem utoljára, múltkor meg láttam a közértben, ugyanazt a csomagolású hatdarabos változatot, hát rögtön bevállaltam két csomagot, és a poén, hogy az íze is ugyanolyan, mint anno. Szintén tejszínhabbal. Egyre erősebben gondolkodom egy gofrisütő beruházáson. Pizzás csiga. Pár éve ettem először, akkor még házi változatot, nem is tudom mért kóstoltam meg, ugyanis irtózom mindenféle pizzautánzattól, a magyar pizzákról nem is beszélve (ha tehetném havonta egyszer kimennék Olaszországba pizzát enni). Nem tudom ki evett már ilyet, a cuccnak tulajdonképpen semmi köze a pizzához; a tészta olyan mint a kakaós csigáé, csak valami pizzakrémszerű akármivel van töltve, tetején meg sok sajt. Melegen-hidegen isteni, bár frissen azért mérföldekkel jobb.

Eper tejszínhabbal

Goffri tejszínhabbal

Pizzás csiga

Meg a bárányfelhők.

« »

mefiblog logó

Írja és rendezi Mefi, avagy Nádai Gábor © 2005-2024

A blogot büszkén pörgeti a WordPress motorja, Anders Norén sablonjának átbuherált változatával.