Mondtam már hogy imádom a belvárost?

Végre vettem lámpákat a pesti cangára. Igazából régóta szeretnék, de valahogy sosem jött össze; vagy nem volt nálam pénz, vagy elfelejtettem vagy-vagy-vagy. Aztán ma végül szóba jött az esti biciklizés, és Anyum mondta, hogy vegyek már egy átkozott lámpát. Valami teszkós-háromezerforintos ledes akármit, első és hátsó. Aztán Gigivel végül körbetekertük párszor az Andrássy utat és környékét. (Gigi, köszi itt is, hogy éjfélkor kirángathattalak a gép elől! :])

És megint arra jöttem rá, hogy imádom ezt a várost, és pontosan ezért esik mélyen legbelül rosszul, amikor valaki szidja-gyűlöli Budapestet. Persze sok minden miatt nem szerethető, ezt én is tudom, de ha valaki végigsétál este az Andrássy úton, az Operaháztól a Hősök teréig, vagy látja kivilágítva a Parlamentet és a Lánchidat, és ezek után is azt mondja, hogy utálja Budapestet, az… hát nem tudom, valószínűleg tényleg utálja.

Én viszont imádom, és pontosan ezért bánom, hogy tíz-húsz év múlva pontosan azok a dolgok fognak hiányozni, amiket most imádok. A pékség két saroknyira, ahol mosolyogva kapok finom meleg zsömlét; a hentes három saroknyira, ahol bár még nem voltam, de sokszor látom hogy szintén mosolyogva és kedvesen szolgálja ki a vendégeket az igazi hentes-alak, nagydarab, bajuszos bácsi; a kis magyaros étkezde pár utcával odébb, megbújva egy pincehelyiségben; vagy mondjuk egy hangulatos piaci séta.

Szokás szerint persze a régies dolgokról beszélek, amik igazán széppé teszik ezt a környéket, és amit trehány és roppant felelőtlen módon hagynak elrohadni. A jellegzetes, hangulatos épületek helyét az üvegpaloták veszik át, és az egész belvárost így kezd átalakulni. Lehet, hogy Londonnak ez az előnyére vált, és sikerült megőrizniük a régies darabkákat, de úgy érzem, itt ez sem az előnyünkre nem fog válni, sem a régi darabkák nem lesznek megőrizve.

És például ha lesz egy gyerekem évekkel később, hogy sétáljak vele el a pékségbe, megmutatni, hogy húszéves koromban itt vettem a zsömlét; vagy hogy mutassam meg neki a régi épületet, ahol laktam, és amivel szemben anyám lakott gyermekkorában. Vagy-vagy-vagy. Cserébe láthatja majd az üvegpalotákat, idegesen rohangáló öltönyös emberekkel, meg dudáló hajószerű fekete autókkal.

És ez viszont tényleg bánt.


Discover more from mefiblog

Subscribe to get the latest posts sent to your email.

« »

mefiblog logó

Írja és rendezi Mefi, avagy Nádai Gábor © 2005-2026

A blogot büszkén pörgeti a WordPress motorja, Anders Norén sablonjának átbuherált változatával.