Buszvezetők

Ma álltunk a Széchenyi István téren (aka Roosevelt tér, az nagy Rename idők előtt), és nézegettük a gyönyörű tájat, a Lánchíddal meg a Dunával, miközben vártunk a buszra. Egymás után néhány perc eltéréssel két ugyanolyan busz is a megállóba érkezett, pedig menetrend szerint ennél sokkal több időnek kellett volna eltelnie.

Lényeg a lényeg: mikor bejött a busz, nem igazán vettük észre még a számozását sem, közben jött egy másik is, és a kettő között vacilláltunk. A busz amelyik a megállóban állt, már elindult volna, de kinyitotta ismét az ajtót, és várt ránk. Próbáltam neki jelezni hogy menjen csak, mert közben láttuk, hogy a másik lesz a mi választásunk, de valószínűleg nem vette észre, aztán idővel tovább állt.

Az egész hülyeségből azt akartam kihozni, hogy valószínűleg eleinte minden buszvezető kedvesen megvárja az utasokat, aztán egy-két ilyen után meg úgy vágja rájuk az ajtót, hogy csak.