Zsebtáska

Oké, szóval, múltkor belibbentem a TESCO-ba vásárolni. Ebben semmi különös nincsen, azonban, amikor beraktam négy darab gagyi zacskót, ami általában pont hazáig bírja ki, és arra még ideális szokott lenni, hogy a macska piszkát összegyűjtsem belé, szóval amikor fizettem volna, veszett tekintettel rohan felém az önkiszolgáló kassza felügyelő főinspektorasszonya, hogy uram, de uram, de uram, hát azt le kell csipogni. Mondom oké, lecsipogom, erre kiírja a vas, hogy nyolcvan forint. Négy zacskó, nyolcvan forint.

Aztán másnap az iroda közelében lévő étteremből megtudtam, hogy hát igen, valami új környezetvédelmi szabály szerint minden drága, ami műanyag, és a paraszt eldobhatja, ezért például ugyan eddig ingyen volt, ha elvitted az ételt, most azonban dobozonként hatvan tallér a sarc.

Egyrészt ez tök pofátlan dolog, ha nagyon sarkítok, akkor húsz forintot fizetek a TESCO-nak, hogy reklámozom őket; amúgy meg, azokkal csesznek ki, akik egyébként lehet, hogy még szelektíven is gyűjtik a hulladékot; másrészt pedig nem tudom mennyire lehet azonosulni ezzel a véleménnyel, de egy kedves ismerősöm mondta, hogy nevetséges, ahogyan az ember meg akarja menteni a Földet, holott láttunk már példákat rá, hogy a Föld elég lazán odébb tudja tenni a lényeket, akikből elege van, szóval köszöni szépen, tudja jól, hogy nem őt akarjuk megmenteni, csak saját magunk akarjuk minél tovább szívni vérét.

Na de, elkanyarodtam, azt akartam voltaképpen, hogy van ez a cucc, valami háromszáz forint, és életed végéig kapsz egy újat, ha elszakad. Biztosan gázul néz ki, de könyörgök, összecsukhatom két centisre, berakhatom a kabátkám zsebébe, ha megyek vásárolni, nem kell fognom a fejem, hogy na, a marha megint otthon hagyta a zsákost, és egyszerűen belefér minden.

Egyebet nem tudok elmondani.

Illetve talán annyit mégis, hogy az enyém persze nem ilyen meleg lepkés.