Rácsos ajtó

Még a múltkori »majdnem betöréses sztori« után elmentem a közgyűlésre, ahol napirendi ponton volt a bejárati kapu után egy hatalmas biztonsági rács felszerelése. Itt majdnem néplázadás tört ki, mert az egyik lakó közölte, hogy a ház szépségét nagyban rontaná, és az ő pénzéből ne legyen rács, míg egy másik lakó a szemembe köpte, hogy vegyek kutyát, a harmadik pedig, aki a legkevésbé volt szimpatikus, végig könyvet olvasott, de ekkor felnézett, hogy szerinte hülyeség a rács, gondoskodjon mindenki a saját védelméről. Ekkor felvilágosítottam, hogy nekem van rács az ajtón-ablakon, mégis megpróbálnak betörni, majd megvonta a vállát, hogy ez nem az ő baja, ezért ne kelljen már neki lemennie a legfelső szintről, hogy beengedje a pizzafutárt. Nem tudtam elhinni, hogy ezt valaki komolyan érvnek hozza fel a biztonsággal szemben, úgyhogy én is megvontam a vállamat, és közöltem, hogy remélem egyszer az otthon hagyott kisgyerekei is átélik milyen is az, amikor be akarnak törni a lakásba. Erre megint beletemetkezett a könyvébe.

Az egész sztori onnan jutott eszembe, hogy rossz emeletre mentem ma a lifttel, és meglepődtem, hogy a legfelső szinten a körfolyosóra csak a kapunál is használható RFID-kulccsal lehet kimenni, az egyetlen lakást pedig (ahol a csávó lakik) gyakorlatilag egy üvegkalitka veszi körbe. Na, így nekem is nagy lenne a szám, hogy nem kell ide rács. (Persze, ha majd a tűzoltóság kijön és levágatja vele az üvegburát, lesz mosolygás.)

Szóval ilyen emberek is vannak.