Ma ismét a Madách Színházban tengettük a délutánt, ahol megnéztük a Csoportterápia című előadást. Ha Intiék nem rángattak volna el minket, magunktól valószínűleg nem néztük volna meg ezt a darabot, így szerencsére viszont nagyon kellemes csalódásban volt részünk.
A Csoportterápia egy vidám, zenés limonádénak tűnik, és voltaképpen erről is van szó, de a remek színészek, a kiválóan megírt történet, a pörgős zene és az, hogy egészen az utolsó húsz percig tényleg egy jó értelemben vett limonádén ülsz, utána viszont kattan valami, és habár lehet, hogy megsejted a fordulatokat, mégis elégedetten állsz fel a székből a tapsolás után, mert valami komoly dolgot kaptál. Legjobban ezért tetszett: mert sikerült nem szájbarágósan és nem végtelenül közhelyesen átadni rengeteg nevetés közben és után a komoly üzenetet.
Szente Vajk pedig továbbra is Leonard a »TBBT-ből«.

Mefi hozzászólásai
A robotok nem a munkádat veszik el, csak az életkedvedet
"köszi!"
Ezen a vonaton nincs fék – 20 éves a mefiblog
"Boldog születésnapot neked is! Jó újra látni, ezer..."
Ezen a vonaton nincs fék – 20 éves a mefiblog
"Szerintem szinte végig követtem a blogodat, én biztosan..."
Ezen a vonaton nincs fék – 20 éves a mefiblog
"így legyen :D"
Ezen a vonaton nincs fék – 20 éves a mefiblog
"de jó látni a neved, ezer éve! :)"