Macskák, nem színházban

Kis kitérő.

Ma jöttünk hazafelé edzésről, és a Délinél egy négyhónapos-féle fekete, jó állapotban lévő kismacska sétált előttünk. Én hülye véletlenül ráciccentem, amire egy tízperces kerülgetés és húsz méterről történő udvarlás után végül odajött dorombolni. Sajnos hazahozni nem tudtam, főként mivel »Károly« után több befogadott állatot nem szeretnék, neki is nagyon nehezen találtunk gazdát. Viszont úgy sajnáltam szegényt, amikor szálltam fel a vilire, különösen, hogy két részeg idióta kikergette az autók elé, ahol végül nem lett baja, de akkor is.

Ne értsetek félre, lehet, hogy ti nem szeretitek a macskákat, én sem sajnálok meg minden kóborállatot. Budapest közepén az egyik legforgalmasabb csomópontnál viszont főként nekünk, lakóknak a felelősségünk, hogy ne járkáljon kóborálat. Ha az erdőben valami nagyobb dög elkap egy macskát, sajnálom, de nem annyira, mint azt, amelyiket két idióta kikerget egy autó elé, vagy egy másik idióta direkt elüt. (Ilyet is láttam már sajnos.)

Sokkal komolyabb hangsúlyt kellene fektetni arra, hogy sterilizáljuk az állatokat, mert a rengeteg kóborkutya és -macska egyrészt egészségtelen, másrészt azért annyi legyen bennünk, hogy ha nem is kedveljük az állatokat, legalább nem tesszük ki őket fölösleges szenvedésnek. A környezet védelme ezt is jelenti.

Arról meg aztán nem is beszélve, hogy tisztában vagyok vele, milyen jót tehet valakinek egy »vödörben megtalált és befogadott macska«, és mennyire tud fájni, amikor tizenhárom év után el kell engedni.

Szóval azt is akarom mondani, hogy nincs ilyen, hogy valaki szereti-e az állatokat vagy sem. Vannak olyanok, akik tisztelik az élőlényeket, meg vannak gyökerek, akiket egy gyökérnél sem kell jobban tisztelni.

« »

mefiblog logó

Írja és rendezi Mefi, avagy Nádai Gábor © 2005-2022

A blogot büszkén pörgeti a WordPress motorja, Anders Norén sablonjának átbuherált változatával.