Tank állott, most mikrofon

Nem akarok sokat babrálni ezzel a témával, azonban egy gyors gondolat mellett nem tudok elmenni: kicsit, mit kicsit: nagyon megalázónak érzem, amikor néhány oldalon belefutok a Tüntessünk együtt! hirdetésbe.

Nem a politikai vonatkozása miatt, mert ezt egyik párttól vagy ideológiai csoport képviselőjétől sem nézném jó szemmel.

1956. október 23-a számomra a magyar történelem egyik legkomorabb és -szomorúbb napja, amelyben mindemellett ott a hatalmas fény, az összefogás ereje, ahogyan több százezer ember állt ki, hogy maguknak és még több embernek legyen jobb, illetve, hogy hangosan, és ne csak a semmibe kiáltsák: elég. Azok az emberek nem csak mondták, nem csak sírtak, tettek is ellene, azok az emberek tankokkal és katonákkal szálltak szembe, és többségüket a legnagyobb magyar hősökként tisztelik mind a mai napig.

Nem szeretném azt sugallani, hogy bárki is legyen erőszakos, mert 2013-ban nem a tankok korszakát éljük Budapesten. Egyszerűen csak undorítónak tartom, hogy egy izgő-mozgó bannerben látom a tüntessünk együtt üzenetet, összemosva azt a rendezés alatt álló tüntetést az 56-os eseményekkel, lealacsonyítva és semmibe véve azok nagyságát.

Ahhoz pedig külön gratulálok, hogy ezt egy politikai párt szervezi, amelynek egyébként meglenne az értelmes és ha úgy tetszik: alkotmányos eszköztára arra, hogy a nép elégedetlenségével kezdjen valamit.