Robotzsaru

Megnéztük Tigiékkel a Robotzsaru 2014-es feldolgozását. Én nem tartom magam nagy rajongónak, az eredeti Robotzsarut láttam, és nagyjából ugyanaz volt a véleményem, mint az »Emlékmás« után: a mondandó nagyon jó, bár megelőzi a korát, a bemutatás valahogy néha mégis komikus, ám ettől szerethetőbb és könnyen emészthetőbb. Az eredeti Robotzsaruval is ez a helyzet: a probléma, amit boncolgat, nagyjából mostanában vagy nemsokára lesz csak aktuális.

A feldolgozás viszont jól sikerült, szemben az »Emlékmás 2013-as« változatával. Tigivel azt beszéltük, hogy talán a Detroidban uralkodó hatalmas bűnözés kifejtése maradt csak el, és nem annyira aköré irányult a sztori, hogy a súlyos helyzet miatt lenne szükség emberi rendfenntartók helyett a gépezetek bevetésére, inkább úgy jött át, hogy egy csúnya nagy gonosz vállalat akarja behozni a termékét a piacra, a pénz miatt. Sellars, az Omnicorp vezetője viszont elég sokáig pozitív karakternek tűnt, nagyjából a film háromnegyedénél bontakozott ki, hogy valójában tényleg csak a pénz meg a hatalom miatt megy az egész.

Ami meglepett kicsit, hogy három nagy nevet is sikerült megszerezni a produkcijóhoz Samuel L. Jackson, Gary Oldman és Michael Keaton személyében, ami elég sokat dobott az összpontszámon.

Végig lehetett érezni, hogy a készítők tudták, hol van ennek a filmnek a helye. Nem akartak világot váltani, viszont sikerült egy kellemes esti mozit összehozni a Robotzsaru újratöltéséből, ami után nem távoztam rossz érzésekkel a vetítésről.