Breaking Bad finálé

Még decemberben írtam, hogy elkezdtük nézni a Breaking Bad című sorozatot, akkor már jócskán benne voltunk. Nagyon sokan és nagyon régóta ajánlották az egyébként 2008-ban indult sorozatot. Akkoriban (érzésre nagyjából 2009-ig bezárólag) elég sok műsor indult, amik nekem személy szerint nagy kedvencek lettek, illetve amennyire láttam, úgy általában is a népszerűbbek között szerepeltek. Ilyen volt a Breaking Bad is.

A fináléról külön azért akartam írni, mert az elmúlt öt hónap során egyetlen rész erejéig sem éreztem azt, hogy gyengülne, hogy céltalanul bolyongana a történet vagy bármelyik olyan tipikus elem megjelenne, ami elronthatja egy sorozat minőségét. Ennek a véleménynek a kialakulásához biztos sokban hozzájárult az is, hogy mi voltaképpen öt hónap alatt néztünk meg az öt évadnyi epizódot, sokszor egyszerre két-három résszel adagolva, míg egy-két hetet várva a folytatásra az ember hajlamosabb kevésbé derűsen értékelni az aktuális részt.

Többen mondták, hogy a befejezés kapkodós és átgondolatlan volt, de én pont azt kaptam, amit általában várok: egy-két régi karaktert ismét behoztak; a fontosabb szálakat elvarrták; hagytak pár dolgot, amin tud gondolkodni az ember és végre volt az ismerős finálé utáni szomorkás hangulatom is, ami például a hat évet »lezáró Dexter finálé« után még csak egy másodpercre sem.

Jó élmény volt, a Breaking Badet simán a legjobb sorozatok között említeném, nagyon örülök, hogy végignéztük.