Apró gondolat a nőkről, meg az ő dolgukról

Ritkán, nagyon ritkán írok politikai témájú bejegyzéseket. Nem azért, mert nem érdekel a téma, kifejezetten érdekel, és nagy problémának tartom, hogy az elmúlt évek során rengeteg embernél sikerült elérni, hogy tényleg ne érdekelje a magyarországi politikai helyzet, és magasról tegyen rá, hogy mi történik.

Aki meg politikával foglalkozik, az általában hangosan szajkózza a szélsőségeket, ezért nehéz véleményt fogalmazni úgy, hogy ne skatulyázzanak, színezzenek vagy borítékoljanak be az emberek a cím vagy mondjuk pár szó átfutása után. (Mint ahogyan arról már írtam »mondjuk itt« vagy »akár itt« is.)

A tegnapi botrányra viszont felkaptam a fejemet, és a témában amúgy is megvan a saját véleményem.

„Szeretnénk, ha a lányaink az önmegvalósítás legnagyobb minőségének azt tartanák, hogy unokákat szülhetnének nekünk“

Kövér László

Fotó: Origo

Mondta ezt tegnap Kövér László, az Országgyűlés elnöke. Meg azt is mondta, hogy szerinte Csehországot nem kellett volna beengedni az Európai Unióba. Meg ha megnéznénk a teljes szövegkönyvet, biztos sok gyöngyszemet találnánk.

A problémám nekem azzal van, hogy alapvetően még bele tudnám magyarázni, hogy ő mit akar mondani a nőkkel kapcsolatban, talán még részben egyet is tudnék érteni, de ha valaki egy ilyen pozícióban képtelen értelmesen fogalmazni, vagy legalább egy külön stábot megbízni a közölni kívánt gondolatainak értelmes megfogalmazásával, akkor meg is érdemli, ha az egész internet rajta röhög.

Gondolkodtam rajta, hogy én hogyan tudnám elképzelni ezt a híres mondatot, de a „lányaink“ résznél rájöttem, hogy már ez a kezdés is olyannyira lekezelő, hogy egy kommunikációs cég milliókat keresne az újraírásával és az egyetemeken tanítani lehetne mint rossz példát, ha lenne értelmes oktatás, meg lehetne nyíltan beszélgetni ilyen témákról.

A legjobb az lenne, ha minden ember (legyen az nő vagy férfi) azt csinálhatná, amit szeret és abban lenne a legjobb, amiben szeretne a legjobb lenni.

Ha egy nőnek az a vágya és a motivációja, hogy otthon legyen a gyermekeivel, várja haza a szerető férjét, takarítson és egyben tartsa a családot, legyen így. Semmi probléma ezzel, sőt, még becsülendő is, hiszen azt csinálja és abban a legjobb, amit szeretne csinálni.

Csak ugye kérdés, hogy hány háztartás engedheti meg magának, hogy csak egy keresője legyen.

Mert annak egyáltalán nem nagyon látom az értelmét, hogy egy nő valamilyen fos munkahelyen valamilyen alja munkát végezzen, minimálbérért tönkretéve saját magát mondjuk egy szupermarket pénztárában görnyedezve. (Mondom, ha valakinek ez a vágya, az megint más, de azért kérdezzétek meg legközelebb bevásárlásnál a pénztárost, hogy erről álmodott-e gyerekként, nem lesz meglepő a válasz.) És lehet én látom rosszul, de egy nőt annál nagyobbra becsülök és jobban tisztelek, hogy csak amiatt dolgozzon, hogy kicsivel több jöjjön be havonta. Úgy, hogy tisztában vagyok vele, hogy legtöbbször nincs más megoldás, de én sem örülnék neki, ha a barátnőm vagy a feleségem csak ezért dolgozna.

És ha a barátnőm, aki valamikor remélhetőleg a feleségem lesz, szeretne itthon maradni, és a gyerekkel foglalkozni, akkor én is küldetésemnek érezném, hogy ennek a lehetőségeit megteremtsem, mert nálam is működik ez a férfi-nő modell. De ugyanakkor ha a barátnőmnek (és történetesen pont ez a helyzet) karrierje, céljai vannak, akkor ebben (is) 100%-ban támogatni fogom, és nem közlöm neki, hogy az önmegvalósításod legnagyobb minősége az unokák szülése kell legyen.

Egyáltalán, szült már valaki unokát?

És akkor itt kanyarodik át az egész nálam a hatalmas értetlenkedésbe: mi a tényleges üzenet? Én hiszek abban, hogy ha egy nőnek az a célja, hogy sikeres legyen a karrierjében, és ne egy férfi árnyékban, otthon a tűzhely mellett élje le az életét, akkor legyen, csinálja, mert ettől lesz boldog, és ez tényleg teljesen rendben van, és ettől nem lesz kevesebb ember, sőt.

Ha meg azt akarjuk mondani, hogy a nőket nagyra becsüljük, a teremtés koronájának tekintjük, akkor miért van az, hogy a tanárok és az óvónők legalja fizetést kapnak, úgy, hogy nem kisebb a feladatuk, mint a következő generációról, a jövőről való folyamatos gondoskodás?

Magyarországon hány nő teheti meg, hogy munka helyett inkább a gyerkével foglakozik és szülés után évekig otthon marad? Nagyon kevés, mert a családok többségénél jelenleg nem feltétlenül a női emancipáció, hanem a pénz hiánya követeli meg a két dolgozó személyt, és innentől kezdve nagyon nem hiteles, hogy valaki miért görnyed abban a bizonyos pénztárban, azzal a gondolattal, hogy ő most nem valósítja meg magát, hiszen nem „szül unokát“.

Szóval Kövér László úr meg tanuljon meg kommunikálni és alkalmazzon egy tisztességes csapatot, akik nem adnak hülyeségeket a szájába. (Mert remélem, hogy legalább nem a saját idióta gondolatait tárja ország-világ elé.)

Meg mondjuk, hogy teljesen őszinte legyek, az egész csürhe hagyhatná is ezt az egészet, és elkezdhetne azon mesterkedni, hogy a „lányaink“ ne a pénzért menjenek vissza szülés után dolgozni, elsőként mondjuk befejezve az oktatás módszeres tönkretételét, és belefogni valami konstruktívabb dologba, például annak fejlesztésébe, és akkor a következő generációjú politikusok (akik között talán majd nők is lennének) nem mondanának olyan baromságokat, amelyektől az általuk gyártott egyenrajongóknál egy fokkal értelmesebbeknek a hátán is feláll a szőr.

Megyek is, csinálok egy unokát, hogy legyen kit megszülni.



Szólj hozzá!

A nevedet és az e-mail-címedet mindenképpen add meg. Az e-mail-címed nem jelenik meg.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..