A 2009. június havi bejegyzésekhez jó szórakozást kíván Marty McFly!


SZÁMALK búcsúbuli

A SZÁMALK Zrt. egy főként informatikai oktatással foglalkozó szervezet. Kezdve a kisebb néhány órás gyorstalpalókkal, az OKJ-s képzéseken át egészen a hagyományos közép és főiskolai képzésig szinte mindent megtalál az ember a kínálatukban. Többek között a Gábor Dénes Főiskola is a SZÁMALK gyermeke.

SZÁMALK recepció

Etele úti székháza a hetvenes években épült, a kor jellegzetes építészeti tulajdonságait viseli, nem messze a Kelenföldi pályaudvartól, egy hatalmas, több részből álló épületről van szó. Eleinte kettő, később három előadó-, rengeteg kisebb-nagyobb tan- és gépteremmel, valamint több mint egy tucat irodával, melyek a középső egyszintes, a jobb oldali két szintes és a bal oldali hét szintes részeken találhatók meg. Az épület mai napig használatban van, ide járunk »két éve« mi is, ám tavaly az egyik tanár említette, hogy megvette valami hatalmas multi, lerombolják az egészet a fenébe, plázát építenek helyébe, az iskola meg átköltözik egy vadonatúj helyre.

Részben persze közel nem kár, hiszen egyrészt eljárt felette az idő, másrészt az épület minden volt, csak szép nem. De azért mégis megélt harminc évet, és gyakorlatilag kevés környéki ember van szerintem, aki ne hallott volna róla.

SZÁMALK épület

Anno az eladás-költözés még csak pletyka volt, ma viszont a valóság; az iskola folyamatosan költözik; az új, korszerű és dizájnos épület, szebb helyen, elvileg kényelmesebb és praktikusabb környezetben, stílszerűen a Mérnök utcában már készen áll hogy fogadja a nagyközönséget.

Nagyon nosztalgikus élmények nincsenek, de azért csak lehúztunk két évet a régi épületben, ismerjük minden zugát, és valamilyen szinten azért biztos hiányozni is fog kicsit. Ma még utoljára tartottak egy búcsúbulit, körbe lehetett járni az egész épületet, gulyással és italokkal meg zenével várták a látogatókat. Kíváncsi vagyok az új helyre, annyiból mindenképpen szimpatikus már most, hogy minden teremben van klíma.

A végén még egy sünit is találtunk a sötétben, és el sem menekült, pedig szegénynek kb. tíz centiméter közelről az arcába vakuztam hogy le tudjam fotózni, és még utána is ott szimatolt békésen. Ha nem lett volna olyan szurkálódó hangulatban. Mostanában viszonylag rövid időn belül ez a »második« eset, hogy SÜN-t látunk.

SZÁMALK-kompatibilis SÜN!


Viccesek az emberek

Viccesek az emberek.

Arra gondolok, hogy nagyon kevesen vannak tisztában az érzelem szó jelentésével. Ha szeretsz valakit, az egy érzelem. Ha jóban vagy valakivel, az is egy érzelem. Ha utálsz valakit, az szintén az. Ellenben ha valaki felé nem táplálsz érzelmeket, akkor vagy semleges. Nem akarod őt megölni, nem mondod mindenkinek hogy mekkora buzi (még ha tényleg az is), nem gondolsz rá egy nap órákat és így tovább.

Tehát: ha valakit nem szeretsz, és tényleg nem érdekel, nem foglalkozol vele. Oké, menjünk tovább.

Aztán vegyük ugyanezt tárgyakkal. Én gyűlölöm a gombát. Ha a piacon meglátom, hányingerem van. A pacallal ugyanez a helyzet. Így nem nézegetem a pacalos recepteket, nem szagolgatom a piacon a gombát, és nem járok olyan helyre, ahol ez a kettő a specialitás.

Tehát: ha valamit nem szeretek, azzal egyszerűen nem foglalkozom, kerülöm.

Vegyük például a blogokat. Kismilliót olvasok, de legalább tízszer ennyi van, és abból biztosan több mint száz, ami még véletlenül sem érdekel. Nem kattintgatok rá naponta, nem járok oda félóránként és nem írok hozzászólást. Mert nem érdekel.

És tudjátok miért viccesek az emberek? Mert van két olyan olvasó (bár ezt a szót én általában megtisztelve használom; megtisztelően érzem, ha valaki olvas, az ilyen emberek kivételével), név szerint Balázs és moikboy, akik elvileg olyan hű-de-nagyon utálnak engem, mégis, találgassatok, ki a TOP 3 látogatója a blognak. Segítek, az első én vagyok.

Szóval viccesek az emberek(?), hogy elvileg bár olyan rettenetesen szarul írok, rettenetesen béna vagyok, rettenetes életem van, rettenetes emberek vesznek körül és úgy egyébként is én vagyok A Világ Legnyomorékabb Embere, mégis naponta legalább fél órát arra áldoznak az életükből, hogy az én nyomorék világomban időzzenek.

Most mindamellett hogy egyértelművé válnak a szerepek (ki a nyomorék, ki nem), én a napi 24 órából fél órát is sajnálnék bármelyikük életének legapróbb töredékével foglalkozni. Valójában már azt az időt is hihetetlen pazarlásnak tartom, amíg ezt a bejegyzést megírtam, mert ezalatt két öblöset szarhattam volna, és az a két öblös barna porcelántöltelék is különb lett volna ettől a két embertől. Szóval most még annyira sem fogom átnézni, hogy elgépeltem-e valamit, mint általában szoktam.

Mert leszarom. Táncoló banán


House 5×24

Megnéztem ma a »House« évadfináléját. Igen-igen, kicsit lemaradtam vele, de hát az iskolai örömmámor miatt egyáltalán nem szomorkodtam. (Irónia.)

Az van, hogy az évad elején az eddig csak szunnyadó gondolat hirtelen magához tért, és pár rész után beleszörcsögött a fülembe: a House kezd unalmassá válni. Mindig ugyanaz a séma: beteg bejön; House-nak nem tetszik; történik valami érdekes, House-nak tetszik, elvállalja; ötször-hatszor félrediagnosztizálják; House vérig sért mindenkit, legalább kétszer megjegyzést tesz Cuddy fenekére és egyszer megeszi Wilson kajáját; beteg haldoklik; hirtelen beszélgetés, House-nak bevillan a megoldás; beteg kezelése; beteg meggyógyul; valami jó zene; végefőcím.

Aztán persze a negyedik évaddal próbálták variálni a dolgokat, relatíve jól is ment, de az ötödik évad első tíz részétől közel nem voltam elájulva. Aztán utána kezdett beindulni, de a 16. résztől már folyamatosan ment felfelé az emelkedőn, a 21. rész szerintem az évad (de megkockáztatom hogy a sorozat egyik) legjobbja volt, majd eljött az évadfinálé.

Nem mondom azt hogy fos volt, mert azért nem folydogált, de az biztos, hogy House-téren ez egy rettenetesen gyenge befejezés volt, pláne az előző évadhoz képest. Gyenge közepes volt, ami azt illeti, de az is csak kis jóindulattal.

Ezt a képet viszont muszáj, hogy megosszam, a 18., macskás részből (még ha ez egyébként Aurus szokása is):

House 5×18 - House egy macskával az ölében és szivarral a kezében ül, James Bond ellenségét parodizálva.

No, Mr. Bond! I expect you to die!


Mennyből az angyal: Lightroom 2.4

Túl sok újdonság nincsen, a lényeg, hogy megjelent az »Adobe Photoshop Lightroom 2« legújabb, 2.4-es verziószámmal jelölt változata, ami első blikkre is sokkal gyorsabb mint a 2.1-es elődje. Nem azt mondom hogy villám, mert még mindig van hová fejlődni, de sokkal jobb, mint volt.

Telepítéskor egyszerűen új mappába kell telepíteni, ilyenkor ugyan a kiegészítéseket újra be kell állítani, viszont minden egyéb beállítás megmarad.


Flora fotópályázat végeredmény

Szeretném bemutatni nektek Treczkó Csaba munkáját, mely 5 577 szavazattal a flora fotópályázat győztes képe lett:

Flora fotópályázat nyertes képe, egy műanyag pohár, rajta egy zsírkrétával rajzolt szívecske, undorító kivitelezésben.

Nyilván például Tót Attila fotója nem érdemelte meg csak a harmadik helyet emellett a mestermű mellett; jómagam is kezdek azon gondolkodni, hogy más elképzeléseim vannak a fotózásról, mint a nagyoknak. Remélem egyszer eljutok arra a szintre, ahová Treczkó Csaba is.

Gratulálunk a győztesnek!