A 2009. július havi bejegyzésekhez jó szórakozást kíván Marty McFly!



Maine coon kandúr ingyen

Egy rövid bejegyzéssel szpemmelném a saját blogomat. Először is, Kázmér ma átesett a »kasztrálás« folyamatán, egyelőre jól van, pihen, egyáltalán nem viselte meg a dolog, még néha kicsit pislog, de semmi extra. Szokásos állatorvosi rendelőnkben csináltattuk a dolgot, hetesezer forintost kértek érte, és egy óra alatt megvolt a dolog.

Az állatorvosi rendelőben van egy kilenc hónapos, kasztrált maine coon kandúr; gazdit keres, ingyen elvihető. Rendkívül kedves, kicsit bolhás, de ezen éppen dolgoznak, a bolhairtó szert kell csak kifizetni, és illetve tetszés szerint becsületkassza, de különben ingyen elvihető. Jelzem, hogy maine coon macskát százezer forint alatt nem igazán kapni. Lehetőleg olyan helyre lenne jó ha kerülne, ahol ki tud menni kertbe is.

2009. augusztus 23., 11.19.31 – kiegészítés

A cica gazdára talált, köszi mindenkinek aki érdeklődött!


Dolgok

Jellemző, hogy megtalálom az első sört(!) ami ízlik(!!), és persze azt nem kapni semelyik helyen, ahová járni szoktunk. A citromos Gösser a szerencsétlen áldozat egyébként, és valószínűleg nem vagyok férfi, amiért tetszik hogy nem töményen keserű, hanem inkább savanykás.

Továbbá a sarki török gyorsbüféből kínai lett, mármint hogy nem a török változott át, csak a büfé, bár az is csak félig; vicces egy kínai gyorsbüfében vízipipa és török képek mellett enni, de legalább istenien főznek és hatalmas adagokat adnak. Egészségtelen, gáz, tudom.

Az egy vicces dolog, hogy pont a minap néztem az XMS oldalán, hogy van-e karrier rész, erre Handrás ma írta, hogy munkatársat keresnek.

Kaptam továbbá egy üzenetet, hogy Keresünk fiatalokat akik […] szeretik a pénzt. Konkrétan én szeretem, pláne elkölteni, akkor esélyes pályázó vagyok?

Tegnap olyan érzésem volt, mint Peternek a »Family Guyból«, mikor helyet cserél vele halál, ugyanis az »kálvin téri incidens« után majdnem elütöttek valakit az utcánkban, és még utána végignéztem ahogy majdnem megölik egymást. Majd a sörözőben ülve még egy mentőautó is megállt a sarkon, szóval jobb vigyázni.

»Kázmér« jelenleg sebészeti beavatkozás keretein belül szabadul meg két féltett kincsétől.

Valamit még akartam, de az nem jut eszembe, szóval ki lehet kapcsolni.


Másnaposok

Másnaposok

Legelsősorban egy tanácsot tudok adni ehhez a filmhez: senki ne nézz meg szinkronosan. Tényleg nem a sznob beszél belőlem, de leültem az évszázad vígjátéka elé, és szinkronosan kb. háromszor nevettem, majd kíváncsiságból megnéztem angolul, felirattal, és végigröhögtem az egész filmet.

A történet röviden annyi, hogy négy férfiú legénybúcsúra indul Las Vegasba, két nappal az esküvő előtt, és hatalmasat akarnak bulizni. Ez olyannyira sikeres, hogy másnap semmire nem emlékeznek, és próbálják kideríteni hogy egyiküknek mért hiányzik egy foga, vagy például mit keres egy tigris a bérelt luxuslakosztály mosdójában.

Valójában szerintem nem olyan vígjáték amin fulladozva röhögi végig az ember a műsoridőt, a kilencven percet mégis végig lehet röhögni, és a végén tényleg vigyorogva áll fel az ember. Kivéve a szinkronnal, vagy legalábbis nekem azzal nem igazán sikerült a röhögős rész, csak a nem beszédes poénoknál.

Eredeti cím: The Hangover
Műfaj: vígjáték
Időtartam: 90 perc
Megjelenés éve: 2009
Főszereplők: Bradley Cooper, Ed Helms, Zach Galifianakis, Justin Bartha

{{4csillag|}}


A Kálvin téren jártam

Azon a metrón voltam kilenc óra ötven-valahány perckor, amelyik elütött egy embert a Kálvin téren.

Az első szerelvényben ültem, de igazából semmit nem lehetett érezni, mint utas. Én annyit vettem észre, hogy őrülten húzza a vezető a féket, a szerelvény meg sziszegett mint egy kígyó, aztán kialudtak a lámpák. Ilyen igazából sokszor megesett már, pláne nyáron. Ekkor szokta bemondani a vezető, hogy technikai okok miatt néhány percig állunk, majd beindul valami gépezet, ami pontosan nem tudom mit csinál, de azt hiszem levegőhöz van köze, és rövid idő elteltével indulunk tovább.

Ez most nem így történt.

A vezető holtsápadt arccal, de inkább gondterhelten, mint rémülten vagy kétségbeesetten kijött a belső, vezetőfülkéből nyíló ajtón, és kézzel kezdte kinyitogatni az ajtókat, mondván baleset történt, tessenek leszállni. A szerelvény nagyjából az állomás felénél állt meg. Nem lehetett semmit látni; kiterelték az összes utast, majd bezárták az ajtókat.

Ami furcsa volt, hogy még egy ideig ott álltam, és hozzávetőlegesen tizenöt, de inkább húsz perc volt, mire megjelentek a műszaki mentőszeresek, kicsit később a mentők, aztán a rendőrök, a nyomozók, a helyszínelők és a BKV-s üzemzavar-elhárítók.

Ami pedig kicsit felháborító, hogy még az utazóközönségnek állt feljebb, szidták a BKV-t, egy kopasz még az ellenőrt is meg akarta verni – egyszóval kész káosz volt, mindenki csak azzal törődött, hogy hogyan jut el oda, ahová igyekszik. Volt egy idős néni, aki mikor mondta a vezető hogy baleset történt, elütöttünk valakit, elkezdett sopánkodni, hogy Jesszusom… jesszusom… jézuskám… hát hogy jutok én haza?!. Az utasok többi része meg az embert szidta, hogy mért éppen most akart öngyilkos lenni.

Pedig közel nem biztos, hogy tényleg öngyilkos akart lenni, sőt, egyelőre úgy tűnik hogy baleset volt. Szerencsétlen a vonat alá szorult, és mire elérték a tűzoltók, már nem sikerült megmenteni.

Valahol azért elég fura érzés.