A 2009. november havi bejegyzésekhez jó szórakozást kíván Marty McFly!


Vijen

Voltunk szombaton Bécsben, az esemény képi összefoglalója emerre:


A további bécsi képek erre.


Tömören és röviden: Bécs klassz hely. Mint turista most voltam először, általában csak átutaztunk Ausztrián (illetve egyszer vásároltunk valami kis vidéki közértben, de azt hiszem ez nem számít igazán). Rendkívül szép hely, sok mindenben hasonlít Budapestre, de sajnos inkább csak a közös kulturális múlt az, amin ez meglátszik, ugyanis sokkal tisztább, vidámabb és szervezettebb az egész város.

Megnéztük a Szépművészeti Múzeumot; azon túl hogy a kiállítások jók voltak, az épület rendkívül impozáns, a termek igényesen vannak elrendezve, jók a fények és lehet fényképezni mindenféle külön fotósjegy vásárlása nélkül. (Van néhány terem, ahol nem, vakuzni az egész épület területén tilos.) Láttunk még két Hunderwasser-házat is, majd sétálgattunk a Márjahilferstrásszén.

Ami vicces volt, hogy az első paraszt, aki telefonon zenét hallgatott meg fütyörészett, nem meglepő módon magyar volt. Amin viszont meglepődtem, hogy előbb hall az ember magyar beszédet, mint németet például ahogyan sétálgat a a híres Mariahilfer Straße-én.

Az viszont hülyeség, hogy túlontúl olcsó lenne. Az outletek biztosan, de hogy a bevásárlóutcákban semmit nem lehet olcsóbban megkapni, az biztos. Vagy amennyivel olcsóbb, az nagyjából az utazás költsége.

Továbbá nagyon tetszettek a pékségek. Mindenféle finom, krémes, nagy és ízletes, sós és édes nyalánkság kapható, gyakorlatilag minden második sarkon. Kolbászt akartunk enni, de éhesek voltunk, így a végén döner kebapot ettünk, pirított pitában, juhtúróval. Három euró volt, de a végére már majdnem sírtunk, akkora adag volt, pedig nem a norbiápdét étkezési szokásokat követjük.

Kipróbáltuk a metrót is, három megállót mentünk az U3 jelzésű vonalon, ami itt nagyon tetszett, hogy például minden állomáson van mosdó, ötven centért lehet igénybe venni, a vécésnénik pedig rendkívül szigorúak, az ember még ki sem lép a fülkéből, már ugranak ellenőrizni hogy nem lett-e szétgányolva. A jegyeket automatából lehet megvenni, rendkívül sok tábla van ahonnan információt lehet szerezni természetesen angolul is. Szóval az egész rendszer áttekinthető, olyannak aki először utazik, nem okoz nagy nehézséget megérteni hogy fog eljutni A-ból B–pontba.

Összességében tényleg nagyon tetszett, eddig nem gondoltam még csak lehetőségként sem német nyelvterületen való letelepedésre, de Bécsen hazafelé jövet a buszon komolyan elgondolkodtam.


Gázolás a hármas metrónál

Az előbb krys mutatta a hírt, melyben a szöveges leírás az index szerint csak erős idegzetűeknek ajánlott:

Esélye sem lehetett a megállásra annak a metróvezetőnek, aki vasárnap halálra gázolt egy férfit. Nevük elhallgatását kérő forrásaink szerint az sem kizárt, hogy az áldozaton több szerelvény is keresztülgázolt, mire az egyik bevonszolta az állomásra.

A férfi holttestét csak akkor vették észre, amikor az egyik szerelvény alatt füstölni kezdett. A holttest a futósín és az áramszedő sín közé szorult és begyulladt.

A nyomok alapján az ismeretlen férfi tíz méter mélyen besétált a Kálvin tér felől érkező alagútszakaszba. Forrásaink szerint a metróvezető az ottani fényviszonyok közepette nem is láthatta.

Felmerül ezzel kapcsolatban a kérdés, hogy vajon milyen módon tud valaki besétálni tíz méter mélyen egy metróalagútba. Ugyanis legjobb tudomásom szerint az állomásokon elhelyezett érzékelők ha valaki a peronra lép, automatikusan elindítják a kérjük hagyják szabadon a biztonsági sávot hangjelzést és eközben jeleznek a forgalmi ügyeletesnek is, aki monitorokon lát minden eseményt. De ha nem is ad, akkor is az lenne a dolga, hogy az ilyet megakadályozza. Olyan szerintem nincs, hogy az ügyeletes kimegy pisilni vagy kávézni, illetve azt sem tartom kivitelezhetőnek, hogy ne látná, ha valami ilyesmi történik, elvileg tehát őt is felelősségre lehetne vonni az üggyel kapcsolatban.

Nem tudom hogyan működnek ezek a dolgok, és bizonyára inkább azt kellene elővenni, aki besétált az alagútba, mivel itt teljes mértékben kizárható bármilyennemű véletlen. Nincs erre magyarázat, hogy valaki mért sétál be és mért teszi adott esetben tönkre egynéhány ember életét azzal, hogy ő a sajátját megunta.

Az viszont tuti, hogy ilyennek nem szabadna egy jól szervezett metróállomáson előfordulnia.

Az pedig érdekes, hogy »Kálvin tér« ismét.


IKEA megint

Szeretném ajánlani megtekintésre, ha még nem volt meg valakinek ez a másfélperces, rendkívül tanulságos videó:


Nemlátom, kattintok, meglátom!

Arról van szó, hogy nyílt egy új IKEA-áruház Svédországban, és a fejesek szerettek volna egy olyan marketingfogást, mint »Vatera Vera«, csak annál nyilván sokkal jobb, svédebb, ikeább megoldást.

A dolog a következőképpen festett. Egy már meglévő és kiforrott közösségi szájtra, a Facebookra regisztráltak valami Gusztáv Gerzson nevű átlagos svéd Kovács István névjellegű emberkét, aki természetesen nem létezett a valóságban. Eztán a profilképek közé feltöltöttek tizenkét csak IKEA-termékekből (ráadásul nem az olcsóbb félékből) berendezett szobát, és közölték hogy aki először címkézi meg a tárgyat a nevével, az hazavihette azt ingyen és bérmentve.

Mint a videóból látszik, az egésznek hatalmas sikere volt, nem véletlenül.

Az IKEA mint vállalat hihetetlenül sikeres. Meglátásom szerint minden komolyabb multinak, akik áruházakkal foglalkoznak, át kellene gondolni, hogy ebben az irányban mozogjanak. Apróságok, mint például a kasszák. Ki van írva hogy itt csak bankkártyával tudsz fizetni, ott tudsz számlát kérni, itt csak a sárga szatyorral gyere, ha pár dolog van, oda csak nagy dolgokkal menj és így tovább. Utóbbit a TESCO is elkezdte most művelni.

Azt akarom mondani hogy a jó példa már megvan, csak követni kellene.


ABSzgyak

Adatbázis-szerverek gyakorlaton ülök éppen, Microsoft SQL Server 2008, Microsoft SQL Server Management Studio, vizsga.mdf és társai. Hihetetlen, hogy van valami, amit tényleg jól csinált meg a Microsoft.

Amit igazából mondani szerettem volna, hogy a hétvégén ismét összegyűlt a Monetáris Tanács, a mefbilog financiális divízió és a mefiblog mélyen tisztelt szenátusa, aminek következtében egy szigorú eurós összeg jelent meg egy most megnevezni nem kívánt szervezet (oké mégis: EuroDNS) bankszámláján. Nem sokkal később a Your domain «mefi.be» renewed successfully. Expires on Nov 28., 2010 felirat jelent meg egy bizonyos adminisztrációs felületen.

Újabb egy év, reszkess internetz. ;]


Időálomutazás

Volt már szó az időutazásról, most közelítsük kicsit másként a dolgot egy érdekes gondolattal és egy amolyan apró kis játékfélével, ami egyértelműen arra irányul, hogy kommentek formájában csaljak ki véleményt a mélyen tisztelt olvasóközönségből.

Szóval tegyük fel, hogy ma lefekszel a szokásaidnak megfelelően, ugyanígy ki is alszod magad és holnap szintén a szokásoknak megfelelően fel is ébrednél, ám mikor kimennél a reggeli zabpehely-pirítós-kávé-kakaó-tej-feles-akármi elfogyasztásának céljából a konyhába, menet közben a falra akasztott naptáron fel sem tűnne, hogy nem november huszonhetedike, hanem január nyolcadika van.

Egészen addig nem tűnne fel, míg mondjuk be nem érnél az iskolába, ahol a majdnem egy évvel ezelőtti órák vannak, vagy ha a magam példájából indulok ki, az iskola még nem is abban az épületben van, ahová te mennél, hisz ott csak egy építkezés fogadna.

Képzeld el, ahogy állsz az építkezés előtt, és meglátod a táblát, hogy várható átadási idő 2009. június. Beugranak a nyári emlékek, hogy hiszen már november van, hirtelen nem is tudod hová fordulj, de beesel az első közértbe, ahol ránézel az újságokra, amiken ugye egyértelműen látszik, hogy 2009. január 08. a dátum.

Mit csinálnál? Hová mennél? Kihez fordulnál?

Mielőtt válaszolsz, gondold végig. Két lehetséges válaszod van: megpróbálsz mindent ugyanúgy csinálni, vagy megpróbálsz mindenen, de legalább a hibáidon változtatni.

Viszont itt jön képbe a pillangó- és még ezeregy másik hatás is. Ugyanis mi van ha egy találkozóra öt perccel később érsz oda? Mi van ha valaki, akivel akkor összefutottál, a késés miatt nem szaladsz bele? Ha emiatt egy levelet két perccel később tudsz elküldeni, és pont emiatt elkavarodik a bitek végeláthatatlan tengerében? És még ezer más hasonló apró esemény.

De oké, felvetődik hogy kijavítanád a hibáidat, viszont emiatt másik, akár adott esetben végzetes hibákba futnál bele. Mert nem tudhatod, hogy valami amit most hibának vélsz, később az életed egyik legjobb döntésévé növi ki magát.

És ha valaki odajönne hozzád egy ilyen történettel, hinnél neki? Hinnél egy vadidegen embernek, aki azt mondaná, hogy mához egy évre halálosan szeretni fogjátok egymást? Hinnéd, hogy az, akit a barátodnak vélsz, egy év múlva elárul? Elhinnél egy ilyen sztorit? Mit csinálnál? Hová mennél? Kihez fordulnál?