A 2009. december havi bejegyzésekhez jó szórakozást kíván Marty McFly!


B. ú. é. k.

Emlékszik még valaki, hogy »2006-ban« kiraktam egy kis karikatúrát, amin két krapek volt, újévi mámorukban? Azóta ez már egy afféle mém itt, úgyhogy most idén is, új színben, 2010-es felirattal, íme:

Boldog új évet kívánok - 2010

Az évtized utolsó mefiblog-bejegyzésében kívánok mindenkinek nagyon boldog, mindenféle földi jóban gazdag, sikeres, vidám és az összes ilyenkor felhasználható jelzővel jellemezhető, azokat is kettővel megszorozható 2010-es évet!


2009 grandtotál

Szokás szerint, akárcsak »tavaly«, idén is írok valami összefoglaló-félét; azonban idén annyira sok minden történt körülöttem és velem, hogy egyszerűen képtelen lennék összefoglalni egy listába, mert akkor csak jövőre végeznék, és a konyhából érkező ropogó malacsült illata valahogy jobban vonz a gépelésnél, viszont azért néhány mondatot igyekszem összehányni.

A 2009-es év életem egyik legrosszabb éve lett volna, ha nem hoz összze a sors, vagy akármi, aminek nevezzük, szóval egy lánnyal, akibe szerelmes vagyok, és bár azok, akik a blogon kívüli világban is tartják velem a kapcsolatot, azoknak nem újdonság a dolog, de itt a blogon ez a terület sosem volt téma, ezután sem lesz, maximum nagyon-nagyon finoman érintve. Vidám vele minden egyes közösen eltöltött perc, legyen szó egy átbeszélgetett vasárnapi esős délutánról, vagy csak egy gyors netes beszélgetésről. Sok mindent segített átvészelni idén, sok mindenben mellettem állt, és ezért innen is egy nagyon-nagyon köszönős csókokt küldök neki.

Még mielőtt elcsurdogálnánk az érzelmek terén, más téma. Az iskolában csupa sikeráradat volt idén, megnyertem a házi TDK-konferenciát, a diplomamunka leadása után nem sokkal fogok menni az országosra (2011. május), megalapoztam pár sikeresnek mondható kapcsolatot, megutáltam egy-két embert akik szintén megutáltak engem, viszont összebarátkoztam pár új arccal, ami szintén csak pozitívum lehet.

Munka tekintetében ott az insolis solutions, aminek hamarosan elkészül a hivatalos céges lapja is, és akkor gyakorlatilag semmi nem akadályoz meg minket a meggazdagodástól. Érdekes adalék, hogy két olyan cég is felkeresett minket, ahol másnak sokszor az önéletrajzát sem nézik meg. Nem nagyzolásként írom ezt le, hanem mert hihetetlenül büszkék voltunk magunkra, és kevés karrier-related dolog volt, aminek ennyire örültem. Illetve ami még ide tartozik, hogy talán januártól lesz egy Meg Nem Nevezet Helyen – Meg Nem Nevezett Munkakörben állásom, ami számítógépekkel kapcsolatos, és ha összejön, valamint sikeresnek bizonyulok, akkor gyakorlatilag tényleg megalapozza majd a diplomás munkaéveimet.

Idén meghalt anyum laptopja, pont olyan időszakban, amikor az új munkaanyagokról nem volt még mentés, így egy kisebb vagyon volt a teljesen halott merevlemezről visszaállítani az adatokat. Ezután történt nem sokkal az, hogy rossz minőségű üzemanyag miatt tartályt kényszerültünk cseréltetni a családi gépsárkányban. Majd rá nem sokkal egy kisebb-nagyobb közüzemi probléma miatt leakasztottak rólunk majdnem félmillió forintot, ezután nem sokkal el kellett költöznöm a pesti albérletből, amit nagyon szerettem ugyan, de a mostani lakás még jobb és szeretni valóbb, mégha költeni is kell egy keveset ahhoz, hogy tuti legyen. De hogy az élet ne legyen fenékig habostorta, meghalt a telefonom kijelzője, valamint rá pár héttel a laptopom merevlemeze is, szerencsére volt mentésem, de amin éppen dolgoztam, egy beadandó vizsgafeladat, az mondani sem kell hogy teljesen elveszett.

Kázmér megbetegedett. Egyik-napról a másikra úgy nézett ki, hogy el kell tőle búcsúzzak; ez volt idén életem leges-legrosszabb hete, amikor a gyógyszert adtam be neki, ő meg véresre kaparta a kezemet, az állapota pedig csak romlott, kettő tányért vágtam földhöz idegemben, és szabályszerű dühkirohanásom volt, ráadásul pont az egész a költözés alatt, hogy még jobb legyen a móka. Aztán szerencsére az állapota javult, a gyógyszereknek köszönhetően, amik nem mintha számítana ez, de egy kisebb vagyonba belekerültek. Most úgy néz ki teljesen felépült, még januárban lesz egy vizit, és lehet hogy heti-havi rendszerességgel gyógyszert kell szednie, de ez legyen a legkevesebb gond.

Jött két új legény is a házba, így ha már otthon vagyok 3, azaz három macska szomorít engem, Kázmér, Frigyes és Borzas, mindhárman imádnivaló jószágok, bár nem akarok velük annyira foglalkozni, mert Kázmérnak féltékenységi rohamai vannak, bár az utóbbi időben már összebarátkozott velük, és egész álló nap játszanak.

Vettem mosógépet, új merevlemezt, lámpákat, lakberendezési dolgokat. Kaptam rengeteg ajándékot, többek között egy kis fekete kozmetikai tükörnek is alkalmazható készüléket, aminek a hátán egy ezüst színű alma van, amibe beleharaptak, alatta pedig a 16 GB felirat és egy bekeretezett S betű van a dobozán, illetve egy olyat is, ami kék, és amolyan nanométer mérete van, de a számok megegyeznek rajta, csak sokkal kisebb. Jövőre pedig minden vágyam, hogy az asztalon valami nagy legyen, ami legalább 24″-os és szintén alma van a hátán. Lehet sznobozni.

Voltunk rengeteg helyen, moziban, fesztiválon, kiállításon, kávézókban, éttermekben, bulikban, külföldön, belföldön és miegymás.

Nagyvonalakban ezek. Biztosan volt még kismilliárd dolog, ami most kimaradt, de annyi baj legyen.

Végül pedig a szokásos blogstatisztika (igen, megint az előző évi bejegyzést írtam át és egészítettem ki):

  • 537 bejegyzés (hamarosan 4 000!);
  • 8 445 komment, ebből 1 337 az enyém és megvolt a hatvanezredik is;
  • 398 963 egyedi látogató.

Megint picit kisebbek a számok, a látogatókat leszámítva, de ez valahol érthető.

Még egy írás lesz idén, aztán ektiviti és malacsült, meg boldogújév.


Játsszunk most olyat

Így 2010 közeledtét érezvén, hogy a szokásos mi-történt-idén bejegyzés előtt írjátok le ti, kedves drága olvasók, hogy mi történt veletek. Lehet rövid, egy mondatos komment, például hogy összejöttél életed szerelmével, vagy egy egész életrajzi regény, benne a napra és órára-percre pontos történésekkel – nincs jelentősége. Csináljuk viszont őszintén vagy sehogy, hülyeségeket ne írjunk be, és hogy egy kis íze is legyen a dolognak, a kommentelők között teljesen véletlenszerűen kisorsolok holnap egy valakit, aki kap ajándékba egy tábla választható ízesítésű nagy tábla Milka csokoládét! Ha a csoki nem ízlik, akkor pedig tetszőleges más édességet.

Milka NAGY csoki
A kép csak illusztráció. :]

Szóval lehet mondani, mi történt 2009-ben!


Papírkutyák

Ami az igazat illeti, szeretem a magyar filmeket, talán jobban is, mint az átlagember, Mucsi Zoltánért, Scherer Péterért meg a többiekért pedig egyenesen rajongok, így ez a film elvileg a számomra tökéletes választás, azonban a végefelé annyira ezt mégsem éreztem.

Papírkutyák

Sok minden kifejezetten jó, például az, hogy a szokásos bankrablós filmeknek egyrészt tökéletes görbe tükröt állít, másrészt ha hazánkban történne bankrablás, az biztosan ilyen körülmények között zajlana.

A dolgok a legritkább esetben alakulnak úgy, ahogyan az ember elképzeli.

Ami viszont nem tetszett, hogy teljesen átgondolatlannak tűnik a történet, és nem arra gondolok, hogy a szereplők is átgondolatlanok, hanem arra, hogy nem igazán érezni azt, hogy egyben van a film. Néha bevágják Badárt meg Szőkét akiken lehet sírni a röhögéstől, Mucsi szokás szerint káromkodik és a legjobbkor szólal meg de valahogy hiányzott valami, amit nem igazán tudnék megfogalmazni. Röhögni ettől függetlenül lehetett rajta sokat, meg volt benne fordulat is, ami jó volt, csak az a pici plusz, az hiányzott.

Műfaj: vígjáték
Időtartam: 92 perc
Megjelenés éve: 2008
Főszereplők: Mucsi Zoltán, Scherer Péter, Szarvas József, Badár Sándor, Szőke András, Növényi Norbert

{{3csillag|}}


A csúf igazság

A csúf igazság

Az ilyen filmekkel meg az van, hogy egyszerűen jól esik néha a kilencven percnyi limonádé a nyár slágereivel, ami azért burkoltan persze ad valamilyen üzenetet, de mégsem az elgondolkodtató, világrengető műfaj gyermeke. Idézgetni fogja ugyan az ember, meg röhög még rajta párszor, lehet újra megnézi majd, de egy-két év múlva biztosan nem fog rá túlzottan emlékezni, és ez így van rendjén. Nem igazán szeretem mikor leszólják az ilyen filmeket, mert kismilliárd szituációt tudnék mondani, ami után pontosan az ilyen jellegű kikapcsolódásra vágyik az ember.

Arról nem is beszélve, hogy végre egy film, amire a pasik rángatják be a nőket, akiknek ugyan nem lesz a kedvencük, de mégsem fognak unatkozni köben, és talán egy-két mondaton el is gondolkodnak picit.

Tetszett, leginkább a fent említett dolgok miatt, illetve ne felejtsük el megemlíteni Gerard Butlert, akit ugye a »Spílerből« vagy leginkább a »300-ból« ismerhetünk és valószínűleg nem ez volt az utolsó film, amiben láthattuk.

Eredeti cím: The Ugly Truth
Műfaj: vígjáték
Időtartam: 96 perc
Megjelenés éve: 2009
Főszereplők: Katherine Heigl, Gerard Butler

{{4csillag|}}