A 2010. április havi bejegyzésekhez jó szórakozást kíván Marty McFly!


Felhasználói felület karó

Ismét, most »nem a Plurk készítőit« illeti a leszidás, hanem a YouTube e területen dolgozó munkatársait.

Tegyük fel, hogy egy olyan házban lakunk, ahol koromsötét van a belépéskor, de jobb oldalon van egy villanykapcsoló. Idővel ha belépünk és sötét van, rögtön jobbra nyúlunk. Aztán egyszercsak fogják, és mindenféle előzetes figyelmeztetés nélkül átrakják e kapcsolót a bal oldalra. Képzeljük el milyen ijesztő lehet, hogy egy koromsötét házban vagyunk, a kapcsoló medig ismeretlen helyen.

Ez elsőre hülyeségnek tűnhet, de a felhasználói interfész ajánlások nem véletlenül jöttek-jönnek létre, így az sem véletlenül van minden ehhez kapcsolódó irodalomban vastagbetűkkel szedve, hogy a konzisztencia egy rendkívül fontos dolog. Így például az eredetileg jobb oldalon lévő hangerőszabályzót bal oldalra tenni súlyos hiba, és erre ő is rá fognak jönni, mert már most minden második ember anyázik.

Amúgy azt nem értem, hogy a Google-nél mért nincs egy Steve Jobs-szerű karakán csávó, aki azt mondaná, hogy gyerekek, van egy-két dizájn ami nagyon gáz, le kellene cserélni olyanra, mint például a mobil G-termékek, mert azoktól a júzerek a farkukat verik, a jutyúbtól meg a hajukat tépik, értik?


Tökmag

Eddig ha láttam valamiféle szemetet egy tömegközlekedési járművön, például tökmag héját, mindig gondoltam rá, hogy ha ezt eredményező tevékenység végzésén kapnék valakit, biztosan elbeszélgetnék vele, persze tényleg csak beszélgetni, hogy mégis mi.

Ma leült mellém egy úriember, aki elkezdett tökmagot enni, és szemrebbenés nélkül szórta a kisföldalattin a földre a héjmaradványokat. Ha a fizikai adottságok nem lettek volna rám nézve halálosak (értsd: két ülésen sem fért el kényelmesen), és nem nézett volna ki pszichopatának (értsd: napszemüveg, rózsaszín farmering, aranyóra, aranyékszerek, fekete rövidnadrág és csizma, de a hab a tortán a Lady Gaga Pokerface mint csengőhang volt) akkor biztosan elmondtam volna neki, hogy a földalattin szemetelni nem vicces. Meg úgy egyébként sem.

Így viszont csak csöndben ültem tovább, és azon gondolkodtam miféle káromkodásokat mond majd a takarító az éjszakai műszak alatt.



Mefi és az Almárium szerviz

Helló, Mefi vagyok, Apple Macintosh számítógép tulajdonos, ma találkoztam először az Apple-szervizzel, a képen éppen szidom a létező összes számítógépet:

Mefi szidja a gépeket

A képet netman készítette, és ennyire azért nem vagyok vékony.

A csodás »Döme névre hallgató« 24″-os csodában található, találd ki milyen, segítek, »Hitachi« márkajelzésű merevlemez a mai napon tragikus halált halt. Volt előjele a dolognak, ugyanis közel nem éreztem az esetek nagy részében a Mac-sebességet, a Windowson futó HD Sentinel izé pedig 100 napot jósolt a merevlemeznek. A tanulság, hogy Hitachi merevlemezt többet sosem.

Istenigazából ma kurvaanyáztam először az Apple miatt, ugyanis a garanciális gépek illetve mindenféle olyan eszközök, amikben merevlemezek vannak, szóval ezek javításakor nem adják vissza a régi merevlemezt, ami azért picit bosszantó tud lenni.

Két hét Mac nélkül, adatveszteség szerencsére nincs (pár óra munka ugrott, de pótolható, csak attól függetlenül bosszant), a következő komolyabb beruházás egy valamilyen Wi-Fi-n keresztül működő külső merevlemez.

Máskülönben itt is köszönöm Andris és netman segítségét, jó dolog ha az embernek ilyen segítőkész barátai vannak. 🙂