A 2011. november havi bejegyzésekhez jó szórakozást kíván Marty McFly!


Éjfélkor Párizsban

Éjfélkor Párizsban

Múlt pénteken csak úgy beültünk az első filmre, ami jött velünk szemben. Oké, valójában a rövid leírást elolvastam, és az időutazás szónál megtetszett. Hiába, ez a téma örök kedvenc lett.

A történet arról szól, hogy egy házasság előtt álló párocska elkíséri a csaj szüleit apja üzleti útjára, Párizsba. A srác egy menő hollywoodi forgatókönyv-író, aki első regényén dolgozik éppen. Az alapjában véve romantikus alkatra persze abszolút jól hat Párizs, elképzeli a kedvenc korszakában, a 20-as években, amikor minden szebb volt és jobb. A menyasszony kicsit idegesítő, és persze folyamatosan látni, hogy valójában nem is igazán illenek össze. Az egyik este másfelé mennek, és a srác eltéved útközben, de talál egy helyet, ahol egy taxiba beülve visszautazhat a 20-as évekbe, ahol kedvenc íróival és művészeivel találkozhat.

Kedves történet, az elején talán picit elnyújtották a Párizst bemutató képkockákat, a végén pedig kicsit gyorsan befejezték a történetet. Az nem derül ki végül, hogy tényleg időutazott-e, vagy csupán annyira megérintette Párizs, hogy odaképzelte magát.

Eredeti cím: Midnight in Paris
Műfaj: romantikus
Időtartam: 94 perc
Megjelenés éve: 2011
Főszereplők: Owen Wilson, Rachel McAdams, Kurt Fuller, Mimi Kennedy, Michael Sheen

{{4csillag|}}


Misfits 3×04

Főként szpojleresen, szóval a második bekezdéstől csak óvatosan.

Oké, a »Misfits« egy kiváló sorozat, ezt eddig is tudtam. Azt, hogy az angolok nagyon profin tolják a műfajt, az sem volt újdonság. Az új évadban Nathan hiánya kicsit rossz, és az új karaktert sem tudtam még hová tenni (kicsit talán túlságosan is Nathanösre veszi a figurát), de nem rossz. A harmadik részben végre megjött az a hatalmas izgatottság is, ami az első két évadot mi az isten lesz itt gondolatokkal pörgette előre.

Aztán most jöttek ezzel:

Hitler szobra a Misfits 4×03-ban

Annyira egyszerű ötlet, annyira sokan húzták már le róla a bőrt, mégis, annyira sokan kedvelik. Időutazás és második világháború; talán a két legnépszerűbb téma a szórakoztatóiparban. Mi lett volna, ha Németország arat győzedelmet a második világháborúban? Egy idős bácsi, aki visszautazik megváltoztatni az időt, katasztrofális hibát vét: ott hagyja mobiltelefonját, amely technikai adottságait kiaknázva a németek hihetetlen előnyre tesznek szert, és az a világ, amelyet mi ismerünk, megszűnik létezni. Szvasztikák vörös alapon mindenfelé az Egyesült Királyságban, modern egyenruhában érkező náci katonák, rend és szigor.

A mobiltelefonos rész persze kicsit gagyi volt, hiszen ha visszaemlékezünk a Vissza a jövőbe trilógiára, tudhatjuk, hogy akkoriban közel nem volt olyan technológia, hogy azt bármire is hasznosítani tudják, de aztán ki tudja. Elvégre az akkori számítógépek napok alatt végeztek el egy olyan számítást, mint az a mobiltelefon néhány másodperc alatt.

Misfits 4×03 - két hitleres maszkban ülő emberkével

Ami nagyon tetszett, hogy tök jól néztek ki a modern egyenruhák. Ne értsetek félre, nem kívánok ilyet látni manapság, egyszerűen jól adaptálták a mai világban az akkori dolgokat. A Misfits-re egyébként is jellemző, hogy bár nagyon alacsony a költségvetés, mégis megoldják, és nem is igazán érezni hiányát a drága jeleneteknek. (Pár horogkereszt és néhány egyenruha nem pénz, egy szobrot odafotosoppolni szintén nem.)

Eleinte azon a véleményen voltam, hogy néhány képet megnéztem volna az ötven éve német megszállás alatt lévő Angliából, de végső soron nem baj, hogy kimaradt. A rész végét talán picit összecsapták, nem magyaráztak meg annyi dolgot, ahány kérdést nyitva hagytak, de ettől függetlenül kellemes rész volt, egy nyilvánvalóan taktikai fogás (egy ilyen rész gondolom döntögeti a rekordokat), nem használták ki száz százalékban a sztoriban rejlő lehetőségeket, de izgalmas negyvenhat perc volt.


Babiloni zűrzavar

Történt tegnap, hogy ételt akartam rendelni az internetről. Gondolnánk, hogy 2011-ben ez egy viszonylag egyszerű művelet, különösebb komplikációk nélkül. A figyelmes és régi olvasó persze tudja, hogy »nem ez a helyzet«, hiszen főhősünknek érzéke van kifogni hasonlókat.

Múltkor már rendeltem a Babylon ételbárból, finom volt a kaja, gondoltam most is jó lesz. Pizzát, levest, főételt rendeltünk, és másfél óra, illetve ezután még tizenöt perc elteltével már kezdtünk gyanakodni, hogy nem lesz valami oké, de végül megszólalt a kapucsengő, hatalmas jóllakást sejtetve.

A futár azzal kezdte, hogy elnézést, és egyébként ő egy jó futár, de összekeveredtek a rendelések, és nem tudja elérni a központot, de valószínűleg nem rakták hozzá a pizzához a többit, szóval csak egy pizza van nála. Hát jó, hozzad, újabb másfél óra várakozás a második adagra.

A pizza minősíthetetlen volt. Tudom, én idióta vagyok, mivel Olaszországban megmutatták milyen A Pizza, és azóta nehezen fogad be az arcom mást, de nem erről van szó. Én csak belekóstoltam, Ingrid volt az áldozata a remek gasztronómiai alkotástnak. A széle szenes; a szósz sehol; feltétnek elvileg lett volna sonka is, de ezt nem találtuk; a kukorica olyan volt, mintha egy éve tették volna rá és ennek tetejébe még ugye jéggé is volt fagyva.

Na, újabb egy óra és negyven perc múlva becsenget a futár, hogy itt a második adag. Vártam, hogy lesz-e valami elnézést-ajándék, vagy kezdvezmény, de semmi, mondja a végösszeget. Mondtam neki, hogy oké, de ezt a pizzát nem szeretném kifizetni, és nem vele akarok kicseszni, vigye vissza, és mondja meg, hogy ha 2011-ben ezt komolyan gondolja egy étterem, akkor nagy a baj. Telefonálgatás a diszpécserrel, és jaj, a céges politika az, hogy három harapásig vesznek vissza pizzát, és akkor sem adnak pénzt, csak levásárolható vagy hoznak egy másikat. (Gondolom sok nyállal.) A pizzából egyébként egy szelet (a szélét leszámítva) fogyott el, éhezésünk ellenére. Végül persze nem kellett kifizetni, de az egész kálvária után már-már én éreztem magam kellemetlenül.

Szóval ez. Úgy látszik, a testem egy hatalmas mágnes, ami az ilyen dolgokat magához vonzza.

Magyarország pedig egyre inkább az a hely, ahol mindenki ért mindenhez, és mindenki céget csinál, hogy aztán ezt a mindent árulják. Ötvenmillió helyről lehet rendelni a NetPincéren, bele sem merek gondolni, mennyi ilyen lehet, és hogy például mi lehet a konyhán, a »csótányokon« túl.

Kicsit hiányolom a minőséget, mint olyat, de biztosan velem van a baj.


Jeff Lindsay – Dexter Dicsfényben

Dexter Dicsfényben könyvborító

Nemrégiben megjelent a legújabb Dexter-könyv, teljesen véletlenül vettem észre valamelyik Libriben, gyorsan be is szereztem.

Azt semmiképpen nem mondanám, hogy rossz volt, de talán ez a sorozat leggyengébb darabja. Kis össze-visszaság, kevésbé érdekes események és nem túl sok fordulat vezette végig a sztorit. Délutáni-esti olvasnivalónak nem volt rossz, de azért az előző részek sokkal izgalmasabbak, reméljük, a következőnél jobb lesz a helyzet.

{{4csillag|}}


Ünnepelj ma velünk

Gyerekkoromban amúgy mindig akkor kezdődött a karácsony, amikor először megjelent az ünnepelj ma velünk reklám, biztos ismeritek, erre gondolok, csak magyar változatában (most valami Lola-féle újrafeldolgozott változat létezik, de azt inkább hanyagolnám):


Nemlátom, kattintok, meglátom!

Minden évben szoktam róla írni, hogy jaj, minden évben előbb kezdődik az egész mizéria, de idén valahogy méginkább ezt éreztem, amikor október elején beléptem egy TESCO-ba, ahol hatalmas boldog karácsonyt felirat, feldíszített áruház és mindenféle karácsonyi ajándékötlet fogadott. Kicsit emiatt olyan, hogy mire tényleg elérkezik a karácsony, csak ránézek a fára, és azt nyögöm, old, mert már a csapon is az folyik.

Pedig a karácsony noha egy vallásos dolog, de attól függetlenül is kiváló családi ünnep, és amilyen alapon az üzletek kisajátíthatják az vásárlók odacsalogatására, annyi erővel egy kevésbé vagy egyáltalán nem vallásos ember is felaggathat csillogó díszeket egy zöld bokorra, sült kacsát meg bejglit falatozva.