A 2012. május havi bejegyzésekhez jó szórakozást kíván Marty McFly!


Facebook üzenetek tipp

Két dolog. Az egyik, hogy ha elrejtesz mindent a Facebook-profilodon, szóval ha mint ismeretlen semmit sem látok, akkor ne rakj ki egy írj és oszd meg jellegű posztot, mert nem fog tudni rá senki reagálni.

Illetve, mégis. Lehet mindenki ismeri a trükköt, de az üzeneteknél van egy Other messages fül, ahová mindenféle szemét mellett olyan üzenetek is mennek, amiket nem ismerőstől kaptál. Erről viszont nem jön semmilyen értesítés.

A keretsztori egyébként az, hogy ismerősön keresztül láttunk egy tízéves, gazdit kereső sziámi macskát, akit gondoltuk örökbe fogadunk. Írtunk is a csajnak, aki hirdette, de a fent említett okokból kifolyólag nem látta az üzenetet, a jelölésre pedig nem válaszol, amit megértek, mert én sem szoktam visszaigazolni ismeretlen arcokat.


Men in Black – Sötét zsaruk 3.

Tegnap megnéztük az Emberek feketében széria harmadik epizódját. A film egyértelműen a hálivúdi kategória kiemelkedő alkotása.

Sötét zsaruk 3

A Sötét zsaruk egyébként egy nagyon jó film volt anno, a kilencvenes évek tipikus darabja, amelyet persze lehet csak azért szerettem annyira, mert tízéves voltam akkoriban. Idióta, gusztustalan űrlények, akik persze ugyanúgy el akarják pusztítani a világot, mint máskor, kezdve ezt az Egyesült Államokban (hol máshol), de itt legalább viccesre veszik a gyeplőt.

A harmadik részben leginkább az tetszett, hogy inkább az első rész stílusát hozta: vicces volt, a történet maga pedig izgalmas. A második rész véleményem szerint katasztrófa volt, ott igazából úgy állt, hogy csak elrontották az elsőt a lóbőr miatt, ezzel most viszont abszolút kárpótoltak.

Eredeti cím: Men in Black III
Műfaj: vígjáték
Időtartam: 103 perc
Megjelenés éve: 2012
Főszereplők: Will Smith, Tommy Lee Jones, Josh Brolin, Jemaine Clement, Emma Thompson

Született feleségek finálé

Nyolc év után véget ért az egyik legjobb sorozat, a »Született feleségek«, amely itthon a kicsit szerencsétlen félrepozicionálás miatt talán nem örvendett akkora népszerűségnek. (Nevezetesen arra gondolok, hogy a TV2 az egész sorozatot, már a címválasztással is, egy roppant egyszerű női szappanoperának lőtte be, ami részben igaz, hiszen tényleg a szappanopera a legközelebbi műfaj, a sorozat ennél azonban jóval több volt, és közel nem csak a női nézőközönséget célozta.)

Született feleségek finálé

Az elmúlt nyolc évadban rengeteg kiemelkedő epizód volt, amelyet a szakma is értékelt néhány ilyen-olyan jelöléssel. Ott van például a »tornádós jelenet«, amelyik szerintem az egyik leghátborzongatóbb sorozatrész, amit valaha láttam. De bele sem kezdek a felsorolásba, mert habár véges a lista, de közel sem rövid.

Sajnálom, hogy végéhez ért a sorozat, de mindenképpen elégedett vagyok, hogy méltóságteljesen, a történetet szépen befejezve, minden kérdésre választ adva tettek pontot az i-re. Maga a finálé tökéletes, mert pontosan olyan volt, mint maga a sorozat és mint a legtöbb évadzáró is. Voltaképpen észre sem vettem, hogy most itt a vége. Pedig itt van.

Mindig szomorú egy sorozatfinálé a maga módján, hiszen több éven keresztül nézve az ember sokkal intenzívebb élményt kap, mint egy film után, amit mondjuk megnéz többször is. Ezt a sorozatot voltaképpen öt éve követem szinte minden héten, öt év alatt pedig bármilyen dolog irányában ki tud alakulni egy elég érdekes kötődés-jellegű viszony.

Ami viszont ettől még szomorúbb, és egy másik téma kapuját nyitogatja, hogy idén és jövőre rengeteg olyan sorozat köszön el végleg, amelyet még évekkel ezelőtt kezdtem nézni, mikor beindult ez az egész őrület nálam.


Helló, Aggtelek!

A hétvégét az aktív pihenés jegyében a Baradla-barlang, vagyis az Aggteleki Cseppkőbarlang Retek-ági (7 kilométer, nagyjából ugyanennyi idő alatt) extra, a Rákóczi 1. sz. barlang valamint a Dobsinai-jégbarlang túráin töltöttük.

Dobsinai Jégbarlang

Aggtelek, Retek-ág: nagyon jó volt a túra, szimpatikus és nagyon jófej vezetővel. Béreltünk overált, kaptunk akkus bányászlámpát, aztán indultunk is. Először végigjártuk a kivilágított, kiépített részt, ahol sok élő cseppkő már nincsen, viszont még az ősember is hált már ezen a részen. Ezután egy viszonylag rövid, nem kiépített részen haladtunk, majd kis kajaszünet után megérkeztünk a Retek-ághoz, amely nevét a retekhez hasonlító képződményekről kapta. Ez egy elvileg extrém nehéznek hirdetett túra, de közel sem ez a helyzet; van egy-két rázós rész, ahol kúszni-mászni kell, vagy ahol nagyon oda kell figyelni, hová lép az ember, de egyébként nem túl extrém, csak kicsit kimerítő, ellenben felejthetetlen élmény. Innen visszafelé már inkább fáradt baktatás jellemezte a társaságot, de végül megérkeztünk a jósvafői kijárathoz, ahonnan kisbusszal vittek minket tovább. Nagyon klassz élmény, 5000 vagy 2500 forint a jegy (diákigazolvány fejében ugye), lehet fizetni az összes SZÉP-kártyával és utalvánnyal illetve bankkártyával is. A környéken van rengeteg vendégház is, ahol lehet aludni.

Másnap az Esztramosi-hegy Rákóczi barlangját néztük meg. Ez egy kisebb barlang, de szintén nagyon szép, bár a túravezetés kevésbé volt pörgős, sok érdekes infót tudtunk meg itt is. Ez egy főként vaslépcsőn gyaloglós, nagyon laza túra, utcai viseletben simán végigjárható. A legszebb a bánya alján található gyönyörű tó, amely teljesen tiszta, baktériumoktól és élőlényektől mentes, emberi fogyasztásra alkalmas. Sajnos megkóstolni nem lehetett.

Végül átmentünk Szlovákiába, ahol megnéztük a Dobsinai-jégbarlangot. A barlang maga nagyon érdekes, és nagyon szép, az egész olyan, mintha a még sodrásban lévő víz egyszercsak megfagyott volna. A hőmérséklet -1 és 3 fok között mozog, de általában inkább nulla, nyáron a meleg nem tud bejutni, ami viszont érdekes, hogy télen a bejárat előtti lejtőnek köszönhetően a hideg levegő befúj. A belépők száma évente limitálva van, ha eléri a limitet, arra az évre látogatók elől bezárják a barlangot. Ami még érdekes infó, hogy ez volt Európa első kivilágított barlangja, az 1800-as évek végétől már tesztjellegűen működött elektromos villany bent.

Kicsit meglepett, hogy a fotózásért 10 eurót kérnek el, úgy, hogy a belépő maga 7 euró. A belépő érthető, mert üzemeltetési költség és miegymás, de milyen jogon kér bárki egy fényképért (vaku nélkül) díjat, úgy, hogy ezzel semmivel nem rongálom vagy károsítom az emlékművet, és senkinek a munkáját nem lopom el. De persze biztosan én nem értem.

Utána még a barlang melletti étteremben ettünk finomakat, habár semmilyen nyelvet nem beszéltek és teljes káosz volt a kiszolgálás (az én kajám egész konkrétan kimaradt, mire már mindenki megette a magáét kaptam csak meg).

Mindent összegezve nagyon jó hétvége volt, és tök jó, hogy holnapra hagytunk egy szabad napot, amit még pihenéssel lehet tölteni.


Nettelen

Képzeljétek, három napig nem csöpögtek be az internetek koax-kábelen a lakásba.

Kicsit már tele lett a tököm a DIGI mostanában való folyamatos szerencsétlenkedéséből (arról nem is beszélve, hogy mint megtudtam, az elkövetkező évben biztosan nem lehet a mára már elavultnak számító 4/1-es vonallal sebességemelésre számítani).

Az ügyfélszolgálati dolgozónak (ami egyébként egy nagyon kemény üzletág, innen is rispekt mindenkinek, aki csinálja) kifejtettem, hogy nem őt utálom, meg nem a világot, de egy bizonyos testrészem tele van azzal, hogy folyton őket kell helyi díjas tarifán két percig zenét hallgatva hívogatnom, hogy a fizetett szolgáltatást nem tudom igénybe venni. Nem lassú, nem néha elmegy, hanem egészen konkrétan három napja nincsen szolgáltatás, mint olyan. Jött rögtön a magyarázkodás és bocsánatkérés, mondtam, hogy ez is nagyon szép, de jöjjenek ki, és rakják rendbe a kábelmodemet, mert egyértelműen az a ludas. Jaj, de hát, azt csak a területi, meg a csoport, meg tudom is én. Na, és itt jött az, hogy akkor ha hétfőig nem javulnak a dolgok, akkor hétfőn bemegyek a három utcával odébb lévő ügyfélszolgálatra (munkaidőben) és felmondom a szolgáltatást azonnali hatállyal.

Ma reggel jött egy szerelő, mért, tekert, csavart, és képzeld, nem kiderült, hogy az emeleten lévő dobozban az én hozzám érkező kábel kontakthibás? Hát de. Cserélt-berélt, és azóta ismét az információs szupersztrádán robogok én és elektronikai berendezéseim.

A hiba mindig egy szar dolog és mindig van is, de nem szeretem, ha elbagatellizálják, és sorozatos bejelentések ellenére sem foglalkoznak vele.