A 2012. augusztus havi bejegyzésekhez jó szórakozást kíván Marty McFly!


Cadeau Bonbon Manufaktúra

Cadeau Bonbon Gyula

Nagyon régóta szerettem volna megírni ezt a bejegyzést. Szüleim még az év elején (vagy az előző év végén, már nem is tudom) voltak Gyulán, ahol ellátogattak egy ottani csokigyár mintaboltjába.

Hoztak kétféle táblás csokoládét, illetve némi bonbont. Alapjáraton nem kedvelem annyira a mogyorókrémes dolgokat, ennek azonban annyira finom íze volt, hogy szinte az egészet megettem pillanatok alatt. A málnakrémes is isteni, nagyon jó íze volt, szinte málnákat harapdáltam, sosem ettem még ilyesmit, pedig kóstoltam már pár extrafinom és nem átlagos csokoládét.

Szóval ha arra jártok, semmiképpen ne hagyjátok ki, nagyon jó termékeik vannak.


ÜCC, megazanyád

Jön egy ilyen levél az Ügyfélkaputól:

Tisztelt NÁDAI GÁBOR!

Az Ön részére a(z) NAV elküldte a ‘ ÜCC módosított – ÜCC figyelemfelhívás módosított’ típusú dokumentumát/nyomtatványát. A dokumentumot az elektronikus közigazgatási rendszer befogadta és gondoskodott annak továbbításáról a(z) Ön értesítési tárába.

Az ember persze lesápad a Sziget nagyszínpada előtt, hogy most mért ír neki bármit is a NAV így az adóbevallás után, fejvesztve lép be az Ügyfélkapura megnézni mi az az ÜCC. (Közben szögi felvilágosított, hogy az Ügyintéző Contact Center szavakat rövidíti.) Amikor beléptem, nem is igazán tudtam hová tenni, valami spam-jellegű üzenet volt ott, hogy a nem tudom milyen tanácsadói netes humbuk szolgáltatásukat hogy tudom igénybe venni.

Majd egy héttel később jött egy helyesbítő levél is ugyanígy, ezt már meg sem nyitottam.

Szóval azért hivatalos csatornán, ahogyan ők írják, az elektronikus közigazgatási rendszer keretein belül ilyeneket küldeni minium prosztóság vagy csak epikus trollkodás.


House finálé

Emlékszem, amikor »hat évvel ezelőtt« teljesen véletlenül belefutottam a House egyik részébe. Akkoriban még néztem tévét (mármint műsorszórás szerint) és ez volt a nem sok sorozatot nézek korszakom, de a House szinte azonnal bejött.

Ugyan hamar kiderült itt is, hogy az eleinte nagyon izgalmas és új modell (bejön a beteg, majdnem meghal, nyolcféle félrediagnosztizálás, House egyszercsak elbambul és bumm, megvan a megoldás) nem tartható izgalmas szinten nyolc évadon át, azonban ezt a problémát elég jól megoldották, minden évadban volt valami extra esemény, új karakter, ami feldobta.

House finálé

Az utolsó évad nagyon jól indult, szinte minden részen szakadtam a röhögéstől, kicsit már sajnáltam is, hogy pont amikor ismét beindul, akkor kell elköszönni tőle, de valahol a közepénél egyszerűen ráuntam, nagyon nehezen vettem rá magam az utolsó részek megnézésére amik egyébként annyira nem is kötöttek le. A befejezés jó volt, de ott sem volt meg az az igazi sorozatfinálé érzést, egy évadzáró drámai szintjét picit sem lépte túl. Persze szépen lezárták a történetet, és ez jó, de az utóbbi időben hiányzott már valami, ami régen nagyon ott volt. Ettől függetlenül a sorozat nyilván a kedvenc kategória, de sajnos a végére nem éreztem azt, amit máskor igen, hogy mennyire rossz is az, hogy nem lesz újabb rész szeptemberben.


Helló, Balaton, helló, Budapest!

Az elmúlt egy hetet (a tűzijáték becses napját leszámítva) a nyár utolsó lendületével a Balatonon töltöttük. Tomival négy napot Balatonfenyvesen és Fonyódon voltunk, ahol rengeteg moszat volt a vízben, de emiatt cseppet sem féltünk, mert feltaláltunk két új olimpiai sportágat, a távmoszathajítást talált bottal és a moszatcsatát, mindkettőben jeles eredményekkel végeztünk. Fonyódon egyébként életem egyik legjobb hagymás rostélyosát ettem. Egy napot majd később még egy felet Siófokon töltöttem, ennek egy része parádés volt, mert kicsit máshogy alakult a program, és miután Tomi hazament, az Ingridékkel való találkozóig volt hat szabad órám, csomagokkal, így poénból a legnagyobb melegben beültem egy jó hűvös moziterembe, majd miután bejártam a belvárost, leültem egy kávézóba és órákig olvastam a Trónok harcát. Persze másnap ettünk kukoricát, lerajzoltattuk magunkat karikatúrásan és minden egyéb kötelező móka. A maradék napokat szokásunk Szabadisóstón töltöttük baráti körben, grilleztünk, fürödtünk, ittunk, beszélgettünk és minden egyéb.

Bye-Bye, Balaton!

Holnap megy minden a normális kerékvágásba, a bőröndöm becsomagolásával és elpakolásával nálam sajnos hivatalosan is lezárult a nyári szezon (habár ha minden jól megy, még jövő héten szüleimmel töltünk egy hétvégét), amit nagyon sajnálok, különösen, hogy habár nagyon jó volt ez a 9 nap szabadság két részben, de azért jó lett volna még legalább ennyi.

A szeptemberi terv: folytatom az egészséges életmód projektet étkezés-ügyileg, amit az elmúlt három hónapban szándékosan és nem szándékosan is hanyagoltam, illetve elkezdek tényleg életvitelszerűen edzeni, és vagy az angol felsőfok, vagy az olasz középfok megszerzését is kitűztem célul. (Ugyanitt olasz maszek nyelvtanárok telefonszáma jöhet, angolból ismerem a legjobbat, remélem, olvassa is ezeket a sorokat. ;])


Tűzijáték

Tegnap a MAHART Nagymaros elnevezésű hajójáról néztük a tűzijátékot. Jó móka volt, gyakorlatilag a Margit hídhoz közelebb eső hajótól néhány méterre voltunk, szinte közvetlenül a robbanások alatt. Nagyon szép látvány volt. (Fotózás szempontjából mondjuk a 2010-es Parlament-Lánchíd közötti hatalmas fénycsóvákat nem übereltük.)

A MAHART egyébként nem tudom, hogy minden évben indít-e ilyen járatokat, de idén olyan volt, mintha úgy általában is először fogadnának utasokat. A Vigadó téren tömegnyomor a hajóállomás előtt, senkinek nem mondtak semmit, majd egyszercsak nagymogorván beengedték az embereket. Ráadásul volt olyan, akinek a hajón csak valami állóhely-féle jutott volna, aztán meglepődtek, hogy az utas inkább leszállt a következőre várva.

Előtte még ettünk országtortáját is, finom volt, bár kicsit domináns benne a mák, az almát kevésbé érezni.