Balkán belépőszint: Macedóniában jártunk

Pár hete Dömével ellátogattunk Szkopjébe, Macedónia fővárosába. A helyválasztás apropóját nagyon sokan kérdezték tőlünk meglepődve, pedig igazából nem volt nehéz döntés: a Wizz Airrel oda-vissza 7500 forintért repültünk, Szkopje egy gyönyörű és hangulatos város, Macedónia pedig több ezer éves történelemmel rendelkezik.

Fotók!

Szokás szerint mindegyik megtalálható egy Flickr albumban:

Utazási buzulás

Rögtön azzal kezdem, hogy az utóbbi időben nagyon rákaptam az utazásra. Egyrészt azért, mert szinte bárhová el lehet jutni, másrészt az elmúlt időszakban szinte semmilyen hóbortra és magamra sem igazán költöttem, a szórakozásra szánt keret nagy részét utazásba forgattam, mivel közben a fotózás iránti szenvedélyemnek is áldozhatok, és hihetetlen módon feltölt, inspirál a világlátás.

Idén kitaláltam egy hülyeséget magamank: 2018 júliusában leszek 30 éves, a születésnapomig pedig szeretnék eljutni 30 országba. A dolog nem lehetetlen, ha minden jól megy, már csak hat országba kell ellátogassak, és kimaradt még jópár európai klasszikus, amelyek vonattal és fapaddal egyszerűen, költséghatékonyan megközelíthetőek.

A szabály egyszerű: minden ország egynek számít, ahol több mint egy órát töltöttem és legalább egyszer ettem. Ezt magamnak találtam ki, főként azért, mert az átutazást mégsem számolnám, de például »Marokkóból hazafelé« az átszállás miatt kb. 4 órát tudtunk városnézni Madridban.

Balkán belépőszint

Ezt a kifejezést kezdtük el kint használni, mert Szkopje és Macedónia alapvetően balkáni térség, de az utóbbi időben bámulatosan sokat fejlődött, így azért egyáltalán nem az van, amire sokan gondolnak, hogy szamárháton közlekedésre és pottyantós vécére kell készülni. Általánosságban véve olyan, mint bármelyik európai város (lehet kártyával fizetni, van egy tucatnyi vendéglátóipari egység, jók a szállodák stb.), de mindeközben mégis más, színesebb, izgalmasabb a környék, és azért az sem utolsó szempont, hogy Szkopje a világ 26. legolcsóbb városa.

A szobrok fővárosa

Szkopjével szomorú módon rendesen elbánt a történelem: voltak itt rómaiak, törökök, kaptak rendesen a két világháborúból és ha a délszláv háború nem lett volna elég, egy durvább földrengés szinte a semmivel tette egyenlővé a várost.

Az állam ezért pár éve Macedonia 2014 néven nagy fejlesztési-építkezési-megújítási projektbe kezdett. Céljuk a klasszikus és látványos városkép megteremtése volt, ami vonzza a turistákat is, de átjön belőle a macedón történelem is, amelyre a helyiek nagyon érzékenyek és büszkék. Ennek keretei között épült meg többek között az Archeológiai Múzeum, ami egy elég impozáns, greek revival architecture stílusú épület. Emellett pedig több száz, névvel és információval ellátott szobor is helyet kapott, köztük a főtéren lévő legnagyobb (és itt a legnagyobbat úgy kell érteni, hogy ránézésre egy tízemeletes panelház magasságával vetekszik) lovas hős szobor. A macedónok persze nem értették, miért nem metróra, infrastruktúrára és egyebekre költik a pénzt, de végeredményben elég sokan beszélnek ezekről a szobrokról és épületekről, az ide utazók többségének ez is egy szempont, és emellett rendesen fejlődik az infrastruktúra is.

Városkép jetlaggel, egyre modernebb közlekedéssel

Nagyon érdekes Szkopje városképe. Az épületek, a szobrok és egyebek nagy része alig pár éves, többségük még egy évtizede sem áll. De mindeközben átitatja a várost a több ezer éves történelem érzése, így a kettő egy fura jetlag hatást ér el: szinte vadonatúj város, minden második sarkon építkezésekkel, és gyönyörű, régi stílusú épületekkel, de közben már időszámításunk előtt jártak, éltek ott emberek.

A közlekedés szempontjából szintén érdekes a helyzet: a tömegközlekedést a régi, Londonból ismert piros buszok tarkítják, de például már náluk is feltöltőkártyával lehet utazni, nem papír-alapú jegyekkel. A sok építkezés és útépítési munkálatok miatt viszont gyakran bedugul a forgalom, ilyenkor elég erős rendőri jelenléttel próbálják irányítani az idegesen dudáló autós tömegeket.

Finom ételek, jó hangulat, rengeteg szórakozóhely

Egyik este ledöbbentünk, hogy az egyébként rendezett és nagyon hangulatos Vardar-folyó partján hiába a végtelen pad, sehol egy üvegből borozgató társaság, egy becsípett fiatalokból álló banda vagy egy romantikázva sétáló párocska. Hamar rájöttünk, hogy ez azért van, mert a szórakozóhelyek tele vannak, és mivel késő szeptemberben is tombol a jóidő, az árak pedig elfogadhatóak, az emberek nem kényszerülnek az utcán italozgatásra.

A macedón nettó minimálbér nagyjából 65 000 forintnak felel meg, viszont az árak szinte minden tekintetben fele olyan magasak, mint itthon, ezalól talán csak az alkohol a kivétel, ami nagyjából ugyanolyan áron mozog. Egy menőbbnek számító étteremben, amire itthon már alkalmi helyként gondolnánk, két fogással, két itallal fejenként 3000 forintnál áll meg a számla, éppen emiatt elég sokan töltik az estéiket szórakozóhelyeken.

Las Vegas Európának

Macedóniában még nem kebelezte be az állam a kaszinókat, így a nagy és igazi kaszinók mellett rengeteg, franchise rendszerben működő, régen itthon is látott (Senator, Admiral stb.) elektronikus kaszinó található. Kíváncsiságtól és alkoholtól fűtve, de kicsit parázva néztünk be az egyik este a szállodánk előtt lévő Admiral egységbe. Amit nagyon meglepődve tapasztaltunk: párszáz forinttal már lehet játszani, teljes bent a nyugalom (persze azért volt egy-két ijesztőnek tűnő helyzet, de nem volt sosem gond), és ha játszol, ingyen van a pia, legyen szó long dinkről, sörről vagy borról. Azt már csak halkan jegyzem meg, hogy ezeken a helyeken dohányozni is lehet bent, és gyakorlatilag egy pia áráért ha ügyes az ember, egy órát tud ücsörögni a rulettasztal körül.

Gyönyörű tájak

Terveztünk elnézni Ohridbe is, de sajnos a közlekedés ellenünk dolgozott: a hatalmas dugók és egyebek miatt kb. 8 óra utazás és 2 óra nézelődés fért volna bele, így ezt kihagytuk.

Ellenben megnéztük a Matka kanyont, amire egy hosszú buszozás és egy alapvetően nagyobb (kb. 8 kilométeres) séta után lehet rácsodálkozni. A táj gyönyörű, bátrabbaknak lehet fürödni is (de alapvetően nincs kijelölt fürdőhely), ami viszont nagyon király, az a hajótúra, amiből több fajta is van, a legdurább a 4 órán át tartó, ami a kisebb barlangokba is betér. Sajnos ez is kimaradt, mert két fővel nem indítják el, és más érdeklődő nem volt, de ettől függetlenül kirándultunk egy nagyot a környéken.

A taxiktól itt sem kell félni: a kanyonból vissza a szállodába (kb. 25 km) cirka 3500 forintért hozott minket egy elsőre ijesztőnek tűnő fazon egy ezeréves Mercivel, aminek a létező összes visszajelzőlámpája vészjóslóan világított.

Állatkert

Csak egy gyors gondolat a Skopje Zoo-ról: a belépő 250 forint volt. Nem viccelek, tényleg ennyi. Nagyon szkeptikus voltam, hogy ennyi pénzért milyen állapotok lesznek majd, de meglepően pozitív volt. Méreteiben nem tűnik sokkal nagyobbnak a Fővárosi Állatkertnél, de sokkal kevesebb lakója van, így azok viszonylag nagy helyen, nekik megfelelő környezetben élhetnek. Az állatkert a bevételei nagy részét egyéb módon szerzi, például lehet éjszakai látogatásra menni túravezetővel, legalább 4 fő, fejenként 5000 forintos áron, ami hazai viszonylatban még mindig meglepően olcsó.

Ezt főként csak azért akartam megemlíteni, mert jó látni, hogy ennyire profin tudnak üzemelni egy állatkertet ilyen, még ottani viszonylatok között is alacsony belépőárakkal.

Összegezve: Macedónia szuper hely, Szkopje pedig nagyon király város. Amit máshogy csináltam volna: az ohridi kirándulás sajnálom, hogy kimaradt, aki tervez ide utazni, annak mindenképpen ajánlom. Szkopjére alapvetően 2-3 nap elég, a főbb nevezetességeket másfél nap alatt körbe lehet járni alapos megfigyeléssel. A közbiztonság hibátlan, jókat lehet enni-inni és a városnézés mellett a kirándulást preferálók is megtalálhatják számításaikat. (A szerencsejátékok kedvelőiről már nem is beszélve. ;])