A 2010. március havi bejegyzésekhez jó szórakozást kíván Marty McFly!


Lopott telefon, jó is az

Valószínűleg nem jár erre, de ha mégis: annak aki ma ellopta netman telefonját, csak tájékoztatásul jelezném, hogy a MacBoltban két kamera is figyeli a pénztárgép körüli területet, és a felvételeket netman eljuttatta a rendőrség felé, feljelentés csatolmányaként. Lehet hogy sokat nem ér, de csak egyszer fusson össze rendőrrel. (Azt meg ugye sejthetjük hogy egy majdnem milliós számítástechnikai eszközöket forgalmazó üzletben nem 1 MP-es kamera van a pénztárgép felett.)

Nincsen undorítóbb dolog a lopásnál, tényleg vissza kellene állítani azt, hogy a kezét venni a tolvajnak. Drasztikus vagyok, meg ejnye, kétezertíz van.

Akik pedig a telefonon interneteznek is: használjatok jelszavas vagy jelkódos zárolást. Igen, kényelmetlen beírni azt a négy-öt számot vagy betűt, de megéri, mert utólag az összes beállított jelszót módosítani sokkal bonyolultabb és adott esetben kellemetlenebb. A telefonon lévő fényképekről, amik adott esetben egyáltalán nem publikusak, még nem is beszélve.


Az iPad felhasználása

Régóta tervezek egy kisebb-nagyobb írást arról, hol is lehetne jó az Apple »táblagépe«. Mielőtt elmennénk teljesen más irányba: nem arról szeretnék beszélni, hogy jó eszköz-e az iPad, ez majd idővel elválik. Engem inkább az érdekel, hogy egy hasonló berendezés nyújtotta lehetőségeket hol lehet maximálisan kihasználni.

Oktatás

Gyakorlatilag bármelyik oktatási intézményben kiváló célokat tudna szolgálni. Egy általános iskolában, egy közép- vagy egy főiskolában simán elképzelhetőnek tartom a következő szituációt: tízfős csoport, tanárral, mindenkinél egy eszköz, azok összekapcsolódva. A tanár folyamatosan figyeli a diákoknak kiadott feladatok végzését; az eszköz szigorúan korlátozott, csak a feladat hajtható végre, nincs netezés, nincs csetelés nincs semmi. Tudom, hogy a mi időnkben nem volt iPad az iskolákban, sőt, még a gyerekeink idejében sem lesz, mégis megtanultunk írni, de egy mai gyerek szinte biztos, hogy szívesebben nyomkodna 45 percig egy kütyüt, minthogy egy tankönyv felett görnyedjen. Ráadásul így nem egy számítógép kerül elé, hanem valamilyen tanítási célra használt elektronikai berendezés. Vagyis később, ha odaül a számítógép elé, akkor már higgadtabban fog hozzáállni például egy informatikai feladat megoldásához.

Otthon

Példával jövök: édesapám. Ő az a fajta ember, aki tévéújságot használ és reggelente hírlapot olvas. A Google Readerről azt sem tudja, micsoda, gyűlöli a számítógépeket (persze nem küzd ellenük, tudja és elfogadja, hogy a mai világban sokat köszönhetünk a gépeknek, de egyszerűen nem érdeklődik irántuk). És ez egyetlen dolog miatt van: idegen neki az egész világ. Többször figyeltem, hogy ha leül a gép elé, és például felugrik egy dialógusablak, amely elveszi a fókuszt és nem lehet máshová kattintani, ő még mindig nézi az adott esetben le nem takart felületet, ahol éppen csinált valamit, észre sem véve, hogy más dolog is történt. Ezt több harmincon felüli embernél megfigyeltem már, akik nem használnak gyakran gépet. Arról nem is beszélve, hogy a gépek azért mégiscsak műszerek, érteni kell hozzájuk. Aki tudja mi az a jobklikk, startmenü, bezárás gomb és ezek, annak nem okoz problémát az átlagos használat, de akinek még az alapfogalmak sincsenek meg, az bizony szenvedhet. Ellenben ha a kezébe nyomjuk valakinek az iPadet, hogy tessék, internetezzél, egyszerűen imádni fogja az egyszerű és logikus használhatóságot. Duplaklikk? Megérinti a webböngésző ikonját, és már írhatja is be hogy vévévé. Bezárás gomb? Egyetlen gomb van a gépen, azt kell megnyomni. Jobklikk? Minek? (Megint más kérdés természetesen, hogy a következő generációknak már természetes dolog a számítógép.)

Fejlesztés

Igen, fejlesztés. Mielőtt bárki tűzzel-vassal akarna keresztre feszíteni, leírnám a saját gondolataimat. Képzeljünk el az iPaden egy olyan szoftvert, melyben a mezei nyolc PHP-fájlból álló weblapunkat, a hozzá tartozó HTML- és CSS-fájlokat tudjuk szerkeszteni. Beépítve FTP-klienssel, illetve böngészővel, mely azonnal mutatja az eredményt. Sőt, ha az Apple engedi, akkor még egy beépített PHP, Ruby, #kedvencnyelv értelmező is helyet kaphat. (Az iPhone-on jailbreak után van lehetőség például PHP vagy Java kódok futtatására terminálból.) Speciális karakterek? A hatalmas érintőképernyőn megjelenő billentyű felett egy új sor, rajta a #, $ stb. gombokkal, még kényelmesebb is. Egérre nincs szükség, hiszen a navigálás az érintőképernyő miatt kényelmes és gyors, kijelölni ekkora felületen pedig nevetségesen egyszerű. Nyilván nem mint elsődleges fejlesztőeszköz kerül szóba az iPad, de mint egy táskában lévő pótlehetőség tökéletes lehet, nem szigorúan rendszerfüggő dolgokhoz.

Fotózás

A Camera Connection Kittel elképzelhetőnek tartom a következőt. Terepi fotózás. Gép összekötve a táblával. Képet meglő, kép azonnal megjelenik az eszközön, geotaggelve, címkézve, akármi. Kapásból van egy biztonsági másolat a gépről, egy tökéletes kijelzőn meg tudjuk nézni a képet és mégsem egy 350 000 forintos eszközt vittünk magunkkal, a mobilnetnek köszönhetően pedig azonnal tudjuk feltölteni a szerverre, nehogy elvesszen a kép. Arról nem is beszélve, hogy mennyi érdekes alkalmazást fognak majd megírni fotózásra.

+1

Az iPad a tökéletes vécénülős eszköz. 🙂


Még egyszer: nem tudom mennyire lesz sikeres az iPad, nem tudom mire és kiknek lesz jó. Én azonban a fentebb leírtak szerint látok benne fantáziát. Első körben mikor Steve Jobs közölte, hogy ez egy forradalmi eszköz, elkönyveltem magamban, hogy téved: forradalmi eszköz az iPhone volt, ez csak annak a nagyobb változata, manapság pedig nem az a forradalom, ha egy eszközt meg tudunk csinálni ötször akkora méretben is. Azonban ha azok a dolgok, amiket leírtam, vagy akár teljesen más elképzelések tényleg bejönnek, tényleg elkezdik szerteágazó helyeken az iPad használatát, akkor hosszú távon lehetséges, hogy egyáltalán nem túlzó kifejezés a forradalmi eszköz.


Az egyetlen jó fotó rólam

Igazából kettő is van belőle, de eddig tényleg nem volt egyetlen fotó sem, amire azt mondtam volna, hogy tetszik magamnak, ezt leszámítva:

sweetheart ♥

Szóval ha valaki abban a tévhitben él hogy senki nem tud róla jó fotót csinálni, csak adja oda a kamerát a szerelmének. ;]

Ja, amúgy tavasz van, azon túl hogy batynak a matykák még suszterbogarakat is láttam ma.


Kifőzde mért nincs

Imádom a kínait, tényleg, imádom a pizzát, bár az itthoniakat annyira nem. Viszont lenne egy komoly kérdésem. Ha a kínaiban 580 forintért olyan mennyiségű tésztát és csirkehúst eszem, hogy egy óráig mozdulni nem tudok, akkor egy ennél jóval kisebb adag brassói aprópecsenye csirkéből mért kerül a legtöbb helyen legalább 850 forintba?

Tényleg, most gondolkodjunk, egy brassói aprópecsenyéhez kell háromféle fűszer, zsír meg krumpli. Szerintem nem jön ki drágábban mint a kínai, amibe raknak Kínából importált fűszereket meg rizst. Minimum ugyanennyi. És akkor nem említettem azt, hogy egy főzeléket megfőzni, hozzá két főtt tojás.

És azzal ne gyertek, hogy jaj nem éri meg, mivel amelyik irodanegyedben kis kifőzde nyílik, hétszáz forintos menüáron, az délben dugig van, és pont azt beszéltük ma Shamalttal, hogy ha sikerül egy étkezést az ezer forintos lélektani határ alatt üdítővel megoldani, akkor már bizony sok munkásember fog odamenni.

Tényleg nem értem. Szeretem a kínait, meg szeretem a mekit, de azért szomorú, hogy egy utcában kettő van ezekből, viszont hangulatos kifőzde tíz utcára jut egy.


Van egy kék pólóm

Akárhányszor felveszem, történik vele valami, pedig imádom. Valami leértékelt cucc, hatezer helyett vettem kétezer forintért, meg nem mondom már melyik áruház melyik üzletében. Kapásból az első viselése alkalmával majdnem elszakítottam ahogy húztam fel. Nem sokkal ezután a vörösboros marhapörköltet kóstolta meg, de nem ez volt az egyetlen étel, amivel közelebbi kapcsolatba került. Például mikor egyszer Olaszországból hazaérve gondoltam úgy is rég ettem már bolognai spagettit, öntöttem volna a szószt a tésztára, az meg gyönyörűen ráfröccsent (konyhában csak és kizárólag köténnyel), majd miután egy óráig sikáltam, még ki is lyukadt. Hülye vagyok, azóta megtanultam már hogy kell az olajos akármilyen foltot azonnal kiszedni.

Ma is leettem, de az a vicc, hogy soha nem eszem le magam, csak ha ezt a darabot viselem.

Epekedtem a vágytól, hogy e sorokat leírhassam.