A 2010. március havi bejegyzésekhez jó szórakozást kíván Marty McFly!


Skins negyedik évadfinálé

Lényegre török: katasztrófa.

Az egész évadban JJ része ért valamit, azt még élveztem is, továbbá a zene és a fotózás (utóbbi kettő hozzáteszem még mindig zseniális, le a kalappal). Az íróknak viszont egy Hold-méretű fekete pont, három király évad után egy minőségileg ilyen gyenge anyagot a nézők elé rakni egyszerűen botrány.


Ma este óraállítás

Ne felejtsétek, március utolsó vasárnapja van és azon túl hogy ma volt a föld órája (én nem voltam otthon, a metrón meg nem voltak hajlandók lekapcsolni a lámpákat), hajnali kettőkor a létező összes órát átállítjuk háromra, hatalmasat utazva és megkockáztatva ezzel a tér-idő-kontinuum folytonosságát. Én valószínűleg dolgozom közben, és élvezettel nézem ahogyan egy kivételével az összes műszaki kütyü a közelemben átvált.

Nagy fel.


A késői (korai?) lefekvés életet menthet

Tegnapelőtt azt álmodtam, hogy betörnek hozzám.

Tegnap éjszaka majdnem betörtek hozzám.

Korán (éjfél és hajnali egy között) terveztem lefeküdni, azonban úgy alakult az estém, hogy egy kis munka és sorozatnézés, majd fürdés-borotválkozás után három előtt nem sokkal bújtam be a takaró alá. Telefonon játszottam, olvasgattam, amikor arra lettem figyelmes, hogy a bejárati ajtó felől valamilyen zörgés hallatszik be. Első körben azt hittem a macska eszik, a tálkája ugyanis pont a bejárati ajtó mellett van, de amikor a macska felugrott a lábamnál, leesett, hogy nem ő zörög. Kicsit vártam még, hátha a hűtő, a parketta vagy csak egy elsétáló pénteki kocsmázásból hazaérkező szomszéd adja ki a neszt, amikor felkapcsolt a mozgásérzékelős lámpa, és nem kapcsolt le tíz másodperc után, vagyis valaki állt az ajtó előtt.

Ekkor már emelkedett adrenalinmennyiséggel de nyugodtan odasétáltam az ajtó elé, hallom hogy halk suttogás kint, és mint a filmekben, látom hogy mozgolódik a kilincs. Ekkor fogtam meg a konyhai svédacél kést, lámpa felkapcsol, ajtón dörömbölés majd a lehető leghatározottabb hangon való kikiáltás. Odakint zörgés, majd hallom hogy rohan(nak) végig a folyosón, néhány másodperccel később pedig csapódik a bejárati kapu. Felhívtam a rendőröket, azt mondták tíz perce sincs hogy egy hasonló bejelentés érkezett a környékről, zárkózzak be, ha nem történt semmi kár, ma már biztosan nem jönnek vissza.

Oké, túlozni fogok, de ez a kis manőver akár az életembe is kerülhetett volna.

Ugyanis mi van ha csak egy órával korábban fekszem le, és pontosan két perccel később érek az ajtóhoz, amikor már jönnek befelé? Elég ha csak egy kés van nála és megszúr, az ágyból kipattanva nem olyan éberek az ember reflexei.

Rettegek a betöréstől, nem is az értékek, sokkal inkább a számítógépeken lévő pótolhatatlan adatok és a macskám élete miatt. Legjobb esetben megszökik ez a kis dög, és akkor még örülhetek neki hogy nem bántották.

Tudom, hogy máshol is előfordul ilyen, de tegnap azért nagyon-nagyon komolyan meginogott a teljes biztonságérzetem, hogy egy világos, körfolyosós belvárosi házban, a kerületi rendőrkapitányságtól két sarokra, pénteken, hajnali háromkor akarnak betörni.

Egyszerűen nevetséges ez a város, ez az ország és ez az egész világ.


[Rec]

[REC] spanyol film

Röviden: nem tetszett. Rémületre, hátborzongásra, áll-leszakadásra számítottam, cserébe pedig kaptam egy ijesztő jelenetet és egy erős hányingert a kamera ráncigálásától (pedig alapjában véve szeretem a dokumentarista videókat).

A történet mogyoróhéjban, ha még valaki nem ismerné: a helyi tévécsatorna egy operatőrrel és egy tudósítóval a tűzoltók munkájának napjairól próbál felvételeket készíteni. Hogyan telnek az órák az állomáson, mi történik ha ki kell menniük eseményhez és így tovább. Néhány perc után rögtön szólal is meg a sziréna, azt hisszük mi naiv nézők, hogy még most semmi nem történik, aztán meglepődünk, mert a házban, ahová a villogó piros teherautó megérkezik valami egyáltalán nincs rendben.

A következő problémáim voltak, szpojlereket mellőzve:

  • Komolytalan: a szituáció elég komoly, ezt sikerül elég élethűen ábrázolni, mondom, még egyszer én is megijedtem, pedig tényleg nem szoktam az ilyen filmek alatt. A szereplők közül mégse veszi komolyan senki, még akkor sem, mikor már tényleg nagy a baj. Ami nyilván hülyeség.
  • Kiszámítható: hat dolgot beszéltünk, miközben néztük, ebből egy dolog nem jött be.
  • Közhelyes: rengeteg olyan dolog van, ami túlságosan is közhelyes. Ezek közül most többet nem tudok leírni, mert lelőnék nagyobb poénokat, de majd kommentben adott esetben.

Fényévekkel minőségibb anyag, mint a »Paranormális tevékenység«, de ez számomra még mindig kevés. Legközelebb a megnemszületett lurkó kalandjait nézzük meg, remélem abban már több borzongás lesz.

Eredeti cím: [Rec]
Műfaj: horror
Időtartam: 78 perc
Megjelenés éve: 2007
Főszereplők: Manuela Velasco, Ferran Terraza, Pablo Rosso, Carlos Vicente

Speck iPhone-tok

Az OS X egyébként március 24-én (tegnap), a névnapomon ünnepelte a születésnapját, ezért (is) volt akkora almánia itt tegnap, éjjel viszont színházban voltunk és már nem esett jól írnom arról, hogy vásároltam egy iPhone tokot, melyet a Speck gyárt és bár XMS-ben akartam, végül a StarKingben vettem meg:

Speck fehér iPhone-tok

Tömören és röviden: adtak hozzá törlőkendőt és egy kiváló minőségű kijelzővédő-fóliát, mely bár gyakorlatilag felesleges, viszont ameddig nem zavar, rajta hagyom. Kicsit bumszlibb tőle a telefon, ez engem viszont nem zavar, mivel egyrészt zavarnak a kis telefonok (nagy kezem van), másrészt az előzőnél még így is sokkal vékonyabb, továbbá nincs az embernek az az érzése, hogy egy ékszert fog a kezében. Komolyan, telefont én még soha nem féltettem ennyire, mindig vigyáztam persze rájuk, de tokot sose vettem, mondván minek. Ennél viszont az első karcolás megjelenésekor rohantam a védőburokért, előtte pedig nem raktam le az asztalra, csak ha valami kendőt odaterítettem.

Most a tokkal meg cipőt kötök az utcán, és lerakom magam mellé az aszfaltra. Plusz ha ne adja az ég leesik, akkor védve van. Az anyaga műanyag-szilikon szerű, így kellemes a fogása, nem túl csúszós, de a farmerből kényelmesen kijön, nem tapad.