A 2013. január havi bejegyzésekhez jó szórakozást kíván Marty McFly!


Okos alkalmazások

Mostanában két nagyon-nagyon okos megoldással is találkoztam, az egyik a Facebook webes felületén, a másik az új Flickr app iOS-változatán kapott el.

Facebook: ugye, a csoporthoz csatlakozásnak nincsen jóváhagyási feltétele. Meghívnak, bemész, ott vagy. Ha viszont sokáig nem vagy aktív egy csoportban, az értesítéseknél jelzi a Facebook, elegánsan egy plusz értesítésként, hogy mivel nem voltál aktív, elnémította az értesítéseket, ha nem tetszik, kattints ide. Nagyon menő, pici kis logika van az egész mögött, mégis hihetetlenül kényelmessé teszi a mindennapos használatot. Persze, azt is megoldhatnák, hogy ha éppen csevegek, ne jöjjenek meg a mobilra is az üzenetek.

Flickr: minden iOS appre jellemző, hogy feldobják kis idő elteltével, hogy ha tetszik az alkalmazás, akkor nyomj egy értékelést, amire kétféleképpen tudsz reagálni: majd később vagy oké. Persze, a majd később opciót nyomkodja mindenki, aztán senki sem értékel; az egészet még nehezíti, hogy az App Store-ban legutoljára még csak úgy lehetett értékelni, ha a csillagozás mellé valami szöveget is írtál, az emberre pedig maximum a reggeli toálett során jön rá az efféle alkotói kreativitás. Szóval, a Flickr egy rövid csavarral megoldotta az egészet: feldob egy ablakot, hogy helló, tetszik az új alkalmazás? Erre egy felfelé és egy lefelé mutató hüvelykujjú gombot lehet nyomni: ha a lefelét választod, megkérdezi, mi a baj, ha a felfelét, akkor megkérdezi, hogy akarod-e értékelni. Beng, ők rögtön megkapják az értékelést, te pedig eggyel több gombnyomással tudtál hasznos visszajelzést adni.

Az ilyen pici apróságok teszik az alkalmazásokat nagyon-nagyon szerethetővé, és ilyenekkel kell telerakni. Szerintem pontosan az ehhez hasonló dolgok miatt lett maga az iOS platform is népszerű.


(25 éves) A padlás

1988. január 29-én, vagyis tegnap (oké, éjfél előtt kezdtem írni!) 25 éve mutatták be Horváth Péter, Presser Gábor és Sztevanovity Dusán nagysikerű darabját, A padlást. A Vígszínházban díszelőadással köszöntötték a jubileumi, nyolcszázadik előadást: a darab végén megjelent az összes valaha volt szereplő, és a készítők is, Eszenyi Enikő vezetésével pedig beszélgettek, történeteket meséltek az elmúlt évekről, majd tortával ünnepelték az eseményt.

Vígszínház - 25 éves A padlás

A darabot most láttam először, habár a zenéjét ismerem, illetve egy-két jelenetet tévében láttam korábban is. Nagyon sajnálom, hogy nem sikerült az eredeti szereposztással megnézni, ettől függetlenül most is nagyon tetszett, és szinte végig érdekelt, hogy vajon Robinsont előre vették fel, avagy ül benne egy színész.

Furcsa volt látni, hogy voltak a nézőtéren páran, akik a premieren is ott voltak; félévvel később születtem meg, velem egyidős a darab és így 25 év után is osztatlan sikert aratott. Nem véletlenül.

Ellenben lehetett volna fényképezni, de persze nem volt nálam gép. Fránya nem-365-projektes-év.


Hogyan használd a papír kéztörlőt

A céges blogon futottam bele ebbe az egészen jó TED-es videóba:

A módszer egyszerű: rázz és hajts. Ahelyett, hogy letépnél nyolc-tíz papírt, sután megtörölnéd a kezed és továbbhaladnál, tépj le egyetlen papírt (én kettőt szoktam), de még előtte rázd le a kezedről a vizet, pontosan tizenkét alkalommal. Miért? Mert a 12 egy misztikus szám, különösebb jelentősége nincs, de több mint a kettő. Ha jól leráztad a kezedről a vizet, fogd meg a törlőkendőt, töröld át a kezed, hajtsd ketté, töröld át ismét, és voilà, száraz. Nekem a legtöbb itthoni papírtörlőkendőből azért kell kettő darab, hogy véghez vigyem a hadműveletet, de még mindig jobb, mint a módszeresen kirángatott nyolc-tíz.

A másik kedvencem a Dyson Airblade™ kézszárító rendszer. Ha ilyet láttok, akkor ne dugjátok bele a kezeteket és hagyjátok úgy, inkább mozgassátok fel és le, így sokkal gyorsabban lehúzza a vizet róla, és ráadásul elvileg higiénikusabb is a hagyományos kézszárítónál.

Szóval ne felejtsétek: fel és le, rázz és hajts!


Murder kiállítás

Kicsit később, mint szerettük volna, de megnéztük ma a Murder című gyilkos tárlatot. Rögtön egy kis negatív élménnyel kezdeném, aminek magához a kiállításhoz nincsen köze: az oldalon csak az OTP-s SZÉP-kártyát említik, ezért felhívtam őket, hogy elfogadnak-e MKB-s változatot is. Nagyjából nyolcadik hívásra vették fel, és elmondták, hogy igen, az MKB-s kártyával is lehet fizetni, szabadidő zsebből. Amikor odamentünk, természetesen meglepődve mondta a pénztáros, hogy nem, csak OTP-s kártyát fogadnak el, és nem kell elhinni a telefont, az interneteket kell nézni. Hát kösz.

Murder - a gyilkos tárlat

A kiállításról: semmi ijesztgetésre, beépített színészekre vagy megrázó élményre nem kell számítani. Egyszerűen bemutatják a leghírhedtebb gyilkosok néhányát, különösebben sok újdonságot vagy érdekességet sem mondanak el, a tárlat érdekessége inkább a technológiai megvalósításban rejlik. Van itt minden: füstgép végtermékére vetítés, körpanorámás vetítés, mozgatott helyiségek, LED-ek, hirtelen a nyakadba eresztett függöny és mindezt egy fülhallgatóval kísérik, hogy még hihetőbb legyen az éppen mínusz nyolcadik szintre közlekedő lift. De emellett ugyanúgy megtalálhatók a viaszbábuk, a korhű díszletek, a villogó neonok és egyéb klasszikus elemek.

Teljesen egyszerű tárlatról van szó, ahol a néhány fényképet és berendezett helyiséget feldobták a modern kor nyújtotta eszközökkel, kicsit azt is éreztem, hogy igen, ilyen kiállításokra én is szívesebben elmennék, mint egy fényképekkel teli szobába. Ami talán kicsit rontott az élményen, az az utolsó szobában hallható nagyjából négyperces vallásos prédikáció volt, mert a történelem során azért jócskán volt a vallásnak köszönhető indokolatlan gyilkolás is.

Érdemes megnézni, érdekes, másfél órás szórakozásra lehet számítani. Maga a tárlat üzenete a fontos: senki nem születik gyilkosként, mindenkit a társadalom, vagy a környezet aljas bánásmódja tesz azzá.


Zeusz, a modern bankrabló

Tegnap olvastam a Zeus névre keresztelt számítógépes kártevőről, ha úgy tetszik, vírusról, ami rendkívül aljas módon átveszi néhány bank (OTP Bank, Erste, Raiffeisen, MKB) weblapjának kinézetét, farag rajta kicsit, majd szépen elhiteti veled, hogy éppen egy biztonságos HTTPS-kapcsolaton keresztül tényleg azon a helyen vagy (és igen, egy HTTPS-oldalra még én sem feltétlen gyanakodnék), majd amikor belépsz, jön a meglepetés, ha nincsen mobil azonosításod, és szépen leszedik a pénzt a számládról.

Az »internetes csalás«, amiben tizen-huszonezreket nyúlnak le emberektől még egy dolog, ez viszont pontosan a modern bankrablás, bár nyilván hatalmas összegeket nem lehet eképpen összeszedni, vagy legalábbis bízom benne, hogy a nagyobb összegeket kezelő számlákhoz mind-mind van mobilaláírás, hardveres jelszó vagy bármi hasonló.

Mindenesetre, kétszer is nézzétek meg, ha webbankon vagytok, az OTP-nél elég figyelemfelkeltő a nagy piros felkiáltójeles üzenet; ha az nincs ott, már lehet gyanakodni.