A 2013. április havi bejegyzésekhez jó szórakozást kíván Marty McFly!


Populaire

Valahogyan mindig furcsán néztem a franciákra. Nem tehetek róla, sosem értem meg, hogy ilyen szép helyen, ilyen finom ételekkel olyan szép ruhákban hogy élhetnek olyan furcsa emberek. Oké-oké, nem ismertem sok franciát és nem is voltam még Franciaországban, szóval nem ítélkezem.

Ebből eredendően a francia filmeket sem igazán tudom hová tenni, de néha-néha mindig elkapok egyet, ami viszont annyira magával ragad, hogy utána kedvem lenne megölelni egy franciát. De tényleg!

Valahogyan így volt ez a Populaire után is, amit a múlt héten zajló Francia filmtavasz esemény keretein belül láttunk (volt még pár másik film is, amit kinéztünk, de azokra sajnos nem jutottunk el).

Populaire film

A történet a hatvanas években játszódik és egy fiatal lányról szól, aki – mint akkor az összes fiatal lány – szeretne egy jólmenő irodában egy nagymenő akárki titkárnője lenni. Végül egy kevésbé nagymenőhöz kerül, és habár rendkívül aranyos az össze-vissza színűre festett körmeivel, de pocsék, mint titkárnő. Azonban hihetetlenül gyorsan gépel, pedig csak két ujját használja. A főnöke elhatározza, hogy gépíró bajnokot csinál belőle.

Bájos zenék, gyönyörű képi világ, kedves karakterek, burkolt (de az idő haladásával egyre kevésbé burkolt) romantikus szál, a megfelelő helyen és időben elsütött poénok és az egyik legizgalmasabb jelenet, amit az utóbbi időben láttam, pedig senki élete nem forgott kockán, csak két nő hihetetlenül gyorsan gépelt egy kattogó óra mellett. Ez a Populaire.

Érdemes megnézni, hihetetlenül élvezhető film, egyetlen másodperce sem okozott csalódást.

Eredeti cím: Populaire
Műfaj: romantikus, vígjáték
Időtartam: 111 perc
Megjelenés éve: 2012
Főszereplők: Romain Duris, Déborah François, Bérénice Bejo, Shaun Benson

Kaukázus koncert a Budapest Parkban

Annál, hogy három éve volt a »Kaukázus búcsúkoncertje« csak az a durvább, hogy két év múlva lesz tízéves ez a blog. Tíz év! Akkor a kisfiúk már kislányokkal ismerkednek és jobb esetben általános iskolába járnak.

Na de, három év után visszatért fiatalkorunk egyik kedvenc zenekara, a Kaukázus. Tegnap egy majdnem kétórás koncerttel, rengeteg vendéggel és a sportzakóban énekelt Lifttel köszöntötték a rajongókat. Az interjúk és a koncerten elmorzsolt mondatok alapján vicces, hogy voltaképpen a pénz a fő motiváló erő, de korrekt, hogy ezt meg is mondják, valamint az is látszik, hogy kicsit higgadtabb a zenekar, mert habár még mindig komolyan gondolják a dalszövegek üzeneteit, mégsem veszik annyira komolyan ezeknek az üzeneteknek az átadását.

Kaukázus koncert a Budapest Parkban, 2013. április 27-én este

Egyrészt nagyon jó volt egy régi kedvenc ismert számaira ugrálni az első sorban, másrészt csak másodszor voltam, de a Budapest Park még mindig egy jó hely, mert habár a modell ugyanaz, mint a ZP-ben, mégis sokkal igényesebb a kialakítás.


Levendula Kézműves Fagylaltozó

Az Urániánál van egy nagyon jó hely, ahol minden fagyiba belekevernek egy kis virágot, ahol a barackos fagyin nem a cukrot és a barackaromát, hanem a gyümölcsöt érzed, ahol nem zuhanyoztatják tíz percig két gombóc között a szedőkanalat, hanem egy lapáttal kenik fel a fagyit és ahol legalább négy-öt perces sorbanállásra kell számítani, a nem indokolatlan népszerűsége miatt.

Levendula Kézműves Fagyizó

Egy adag fagyi 250 forint, rengeteg különleges ízben kapható és tényleg nagyon finom. Tudom, hogy a kézműves szó mostanában inkább csak egy jelentéktelen jelző, amivel el lehet adni a dolgokat, de erről tényleg elhiszem, hogy odafigyeléssel és megfelelően válogatott alapanyagokból készítik.

Mindenképpen érdemes kipróbálni, pláne ilyen jó időben!

Név: Levendula Kézműves Fagylaltozó
Cím: 1081 Budapest, Rákóczi út 25.
Nyitva: H-V: 11.00-19.00
Tömegközlekedéssel: Uránia buszmegálló
Link: Foursquare, Facebook

Vasember 3

Az a helyzet, hogy a »Vasember második része« anno annyira nem tetszett. Később, amikor újra néztem, sokkal inkább bejött, lehet, hogy csak elsőre nem fogott meg. A jó adaptáció nálam valami olyasmit jelent, hogy egy eredetileg szűkebb közösségnek szánt alkotást sikerül sokkal nagyobb közönséggel megszerettetni, mindezt úgy, hogy az eredeti célközönség sem csalódik. A Vasember 3 után pedig pontosan ezt éreztem, illetve azt, amit az »első rész« után: rengeteg nevetés, pörgős történet, nyári slágerfilm-életérzés.

Vasember 3

Mindamellett hogy vicces volt, azért is tetszett, mert kapcsolódott a kvázi előző részként szolgáló »Avengers« történetéhez. A történetvezetés is király volt, az elején röviden felvezették az előzményeket, és fokozatosan bontakozott ki a lényeg, eközben mégis eseménydús volt. A saját drámáját is tökéletesen mutatták be, külön tetszett, amikor megérkezik Tennessee-be, teljesen magára hagyatva. (Szpojler nélkül írom, aki látta a filmet, érteni fogja, mire gondolok.) Ben Kingsley ismét gonoszt alakít, ez a szerep gyakorlatilag már egybeforrt vele, nem is emlékszem, láttam-e mostanában valamiben, amiben nem mogorva karaktert játszott.

Tetszett, ha nem lenne több rész, tökéletes lezárása lenne a történetnek; persze ott lesz még a következő Avengers, de mégis.

A filmet valószínűleg viccesebb megnézni 4DX-ben, mint a »Feledést«, bár mi nem ott néztük, de nekem úgy tűnt, hogy ez a film sokkal jobban illik abba a világba, mint a másik.

Eredeti cím: Iron Man 3
Műfaj: akció, vígjáték, sci-fi
Időtartam: 130 perc
Megjelenés éve: 2013
Főszereplők: Robert Downey Jr., Gwyneth Paltrow, Rebecca Hall, Guy Pearce, Ben Kingsley

Macskák, nem színházban

Kis kitérő.

Ma jöttünk hazafelé edzésről, és a Délinél egy négyhónapos-féle fekete, jó állapotban lévő kismacska sétált előttünk. Én hülye véletlenül ráciccentem, amire egy tízperces kerülgetés és húsz méterről történő udvarlás után végül odajött dorombolni. Sajnos hazahozni nem tudtam, főként mivel »Károly« után több befogadott állatot nem szeretnék, neki is nagyon nehezen találtunk gazdát. Viszont úgy sajnáltam szegényt, amikor szálltam fel a vilire, különösen, hogy két részeg idióta kikergette az autók elé, ahol végül nem lett baja, de akkor is.

Ne értsetek félre, lehet, hogy ti nem szeretitek a macskákat, én sem sajnálok meg minden kóborállatot. Budapest közepén az egyik legforgalmasabb csomópontnál viszont főként nekünk, lakóknak a felelősségünk, hogy ne járkáljon kóborálat. Ha az erdőben valami nagyobb dög elkap egy macskát, sajnálom, de nem annyira, mint azt, amelyiket két idióta kikerget egy autó elé, vagy egy másik idióta direkt elüt. (Ilyet is láttam már sajnos.)

Sokkal komolyabb hangsúlyt kellene fektetni arra, hogy sterilizáljuk az állatokat, mert a rengeteg kóborkutya és -macska egyrészt egészségtelen, másrészt azért annyi legyen bennünk, hogy ha nem is kedveljük az állatokat, legalább nem tesszük ki őket fölösleges szenvedésnek. A környezet védelme ezt is jelenti.

Arról meg aztán nem is beszélve, hogy tisztában vagyok vele, milyen jót tehet valakinek egy »vödörben megtalált és befogadott macska«, és mennyire tud fájni, amikor tizenhárom év után el kell engedni.

Szóval azt is akarom mondani, hogy nincs ilyen, hogy valaki szereti-e az állatokat vagy sem. Vannak olyanok, akik tisztelik az élőlényeket, meg vannak gyökerek, akiket egy gyökérnél sem kell jobban tisztelni.