A 2013. április havi bejegyzésekhez jó szórakozást kíván Marty McFly!


Prime Steakhouse

Oké, a marhahús egyrészt a világ legfinomabb húsa, másrészt négy dolog történhet vele, ami komolyabban említésre méltó: hamburger, gulyás, pörkölt vagy steak. A Prime-ban csak az első és az utolsó fogyasztható, azok viszont majdnem a legkiválóbbak városunkban. (Persze, amíg nem voltam majdnem az összes helyen, addig ezt nem is jelenthetném ki.)

Prime Steakhouse, Classic burger

Az évfordulós, fejedelmi vacsoránkat költöttük el itt, gyakorlatilag zseniális körülmények között. A hely maga nagyon elegáns, a pincérek nem a zavarba ejtő módon, de nagyon udvariasak és segítőkészek, kedvenc pontom az volt, amikor egy tálcán kihozták az összes desszertet, hogy könnyebb legyen a választás. Én egy 18 deka körüli argentin angus marhát fogyasztottam, cheddar szósszal, hozzá kértem valamilyen házi steak burgonyát, de ezt inkább csak utána ettem meg, annyira finom volt a hús, hogy nem is kívántam hozzá a köretet. Ingrid egy Classic Burger névre keresztelt fogást evett, ami az egyik legfinomabb hamburger volt, amit valaha ettünk, nagyon ízlésesen tálalva. A desszert francia madártej és egy Mango Ball nevű fogás volt, mindkettő zseniálisan finom. Ezek mellé kaptunk még házi sütésű kenyeret és házilag készített kenőmájast előételnek, fogyasztottunk egy-egy koktélt, egy-egy ásványvizet és egy-egy kólát.

A piszkos anyagiak: a számla tartalmazta a szervizdíjat, így volt két főre 18 000 forint a végösszeg, ami szerintem már a magas kategória, de a Prime mindenképpen egy alkalmi helynek számít, és itt nem bisztró jellegű a menü, így egy eléggé laktató vacsorára kell számítani, ami után nehéz a mozgás.

Nagyon jó volt, aki szeretne megkóstolni egy finom steaket, az mindenképpen látogasson el ide.

Név: Prime Steakhouse
Cím: 1051 Budapest, Sas u. 18.
Nyitva: H-SZ: 12.00-24.00, CS-SZ: 12.00-01.00, V: 12.00-18.00
Tömegközlekedéssel: Arany János utcai metrómegállótól sétálva
Link: Foursquare, Facebook, saját oldal
Egyéb: előétel az árban, szervizdíj, hétfőként akciósak a burgerek

Géppel számlázom, alá kell írnom?

Röviden: nem.

Kicsit hosszabban:

2007. évi CXXVII. törvény az általános forgalmi adóról, 177. § Törvény a számla adattartalmára további rendelkezéseket is megállapíthat, de a 175. § (2) bekezdésének a) pontjában említett eset kivételével a számla aláírását nem teheti kötelezővé.

A kivétel az elektronikus számlára vonatkozik, ez viszont nem keverendő a gépi, szoftver által készített például PDF-be generált, kinyomtatható számlával.

Régebben még kötelező volt jelezni, hogy a géppel kiállított számlát nem szükséges aláírni és lebélyegezni, de valamelyik módosítás óta néhány éve már ezt sem kell megtenni.

A dologban az a jó, hogy egy PDF-ben át lehet küldeni az első példányt, nem szükséges nyomtatni és postázni. Ettől függetlenül vannak olyan cégek, ahol nem fogadják be – sajnos – a nem aláírt számlákat, ekkor marad a nyomtatás és a postázás. Legutóbb például egy olyan helyre kellett számlát küldenem, ahol megadták, hogy milyen színű tollal, a számla melyik részén írjam alá, és hogy hová tegyem a kizárólag fekete színű bélyegzőt.


Andrássy

Gigivel arról beszélgettünk, hogy lassacskán a hatodik kerület is egy igazi gettó.

És nem is a részeg fiatalokra gondolok az Oktogon-Deák tér-Nagymező utca háromszögben, sokkal inkább a végtelen veszélyes arcú nyárspolgárra, akik nem idén szerzett pompájukkal fenyegetik a környék lakóit. A helyzet pikantériája, hogy a szórásuk teljesen véletlenszerű. Az én utcám például a néhány »betörési kísérlet« ellenére jó környéknek mondható, ugyanez az utca két kereszteződésnyire viszont már egy konkrét lepratelep. Vagy lepraterep?

A legszebb mégis az Andrássy út tavaszi dicsfénye. Még el sem bontották a karácsonyi világítást, de a két különböző irányba haladó limuzinból üvöltöző részeg emberek zaját túlharsogja a túrázó, egykerekező fiatal motorosok gépzaja, a számtalan hajléktalan és a soha ki nem növő füvet keresztbe hányó elvtársakról nem is beszélve.

Persze, a nyár elejére mindenki lehiggad, aztán békesség lesz.


Finnország

A Facebook és az internet ha másért nem is, azért biztosan csodálatos dolgok, hogy ami régen lehetetlennek tűnt, itt és most annyira triviális: tartani a kapcsolatot mindenféle emberrel, szerte a világból, legyen szó akár csak egy fényképen elhagyott kóbor lájkról. (Igen, igazad van, a lájkolás valóban béna kifejezés, de a tetszikelés sem sokkal jobb.)

Ma például kedvenc finnországi tanárom, Trevor Twyman fotóit nézegettem a Virratban éppen zajló Erasmus intenzív programról, amin »2010-ben mi is voltunk« és bizony ha lehetne, most is mennék. Ugyanitt: ha tudsz menni Erasmusra, akár félévre, akár kéthetes IP-re, semmiképpen ne hagyd ki. Hatalmas élmény, rengeteg tapasztalat, de erről talán Aurus tudna többet mesélni.

Finnország, Erasmus, IP, 2010

És basszus, milyen durva, hogy már három éve volt!

Trevor amúgy az egyik legmenőbb arc, akivel valaha találkoztam. 55-60 között lehet, de ő volt arrafelé buli középpontja: hihetetlenül vicces, hihetetlenül segítőkész és hihetetlenül jófej.

Nem jártam túl sok országban (oké, tíz-tizenkét helyen megfordultam már, de ez persze nagyon relatív, ismerek olyat, aki még sosem volt külföldön, de olyat is, aki ötször annyi pecsétet gyűjtött az útlevelébe, mint én), mindenhová visszavágyom kicsit, Finnország ellenben egy olyan hely, ami az újra meglátogatandó környékek között a lista első helyen szerepel.


LMD Tools

Borland Delphi 5

Oké, talán már senki nem emlékszik, de volt régen egy Delphi nevű, nos, nevezzük cuccnak, amiben a csodálatos Object Pascal nyelven lehetett programokat írni. Nekem mint talán tizenhárom éves srácnak, aki még nem érezte a programozás igazi szagát, voltaképpen azért tetszett, mert az egész felületet kattintgatva össze lehetett rakni, és az akkor már picit a felszín alá kaparászó Pascal tudásom segített, hogy hamar meglegyen a gombnyomásra is az, amit szeretnék.

Az egészbe akkor szerettem bele még jobban, amikor megtaláltam az LMD Tools nevezetű komponenscsomagot, amiben mindenféle LED-kijelző, nyomógomb és egyéb felhasználói felületre pakolható cuccok figyeltek:

LMD Tools, Delphi

Mellesleg nagyon szerettem a Turbo Pascalt, majd később a Delphit. Rengeteget foglalkoztam vele anno, abszolút kíváncsiságból és teljesen autodidakta módon. Végül sosem dolgoztam vele vagy csináltam benne komolyabb, mások által is használt alkalmazást, de tapasztalatszerzésnek nagyon jó volt.

A bejegyzés csak onnan jött, hogy néhány perce leiratkoztam az LMD hírleveléről, ami talán a legrégebbi hírlevél, amit kaptam. És akkor a mozdulat után ezzel a képpel emlékezzünk meg a videotékáknak Pascalban egy hétvége alatt megírt, téglamintás hátterű, menüben lépkedős, DOS-on futó alkalmazásokról, és a Pascal-korszakról:

Borland Turbo Pascal könyv