A 2013. július havi bejegyzésekhez jó szórakozást kíván Marty McFly!


Kritikus tömeg

Ha lehet hinni a Wikipédiának, akkor a Critical Mass egy több mint húszéves kezdeményezés, amelynek az eredeti célja az volt, hogy megmutassa az embereknek, milyen veszélyes és nehézkes kerékpárral közlekedni az utcákon és talán azért is, hogy egyenlő jogokat teremtsen a bicajjal közlekedőknek. Teljes mértékben egyetértek ezzel a gondolattal, mert cangázni jó, és a közlekedés szerintem is akkor király, ha van hely benne a cangásoknak.

Azzal kapcsolatban viszont már sokszor kifejtettem a véleményem, hogy az itthoni kerékpáros közösség egy részéből egy rettenetesen idegesítő szubkultúra alakult ki, aminek a tagjai szerint a Kerékpár nagy k-val az isten jármű, mindenki köcsög, aki nem azzal jár, és akik úgy gondolják, hogy öt sör után már miért ne lehetne felülni a cangára és végigmenni a körúton, meg azt ugye mondanom sem kell, hogy a zebrán ők is átgurulhatnak, sőt, akár majdnem át is mehetnek a gyalogoson. Na, nálam ez a kategória egyenlő a BMW-ben feszítőkkel és a galambbal, aki ráküldi a cuccot a járókelők fejére.

Aminek a kapcsán ez az egész most eszembe jutott, az a pár nappal ezelőtti szigorított rendőri ellenőrzés, ami miatt jópár cangás panaszkodott, és rengeteg helyről hallottam, hogy a köcsög kékek így, meg úgy is.

Pedig, ha egyenlő jogok, akkor abban az is benne van, hogy a rendőr ugyanúgy megállíthatja a közlekedőt, hogy fújja meg a szondát, legyen lámpája vagy mondjuk bukósisakja.

És nem, ha köcsögök a rendőrök, akkor ők a köcsögök, és nekik kell üdvözölni a rokonaikat, de picit azt érzem, hogy valójában nem erről volt szó, hanem annak a bizonyos maroknyi szubkultúrát alkotó közösségnek a szélsőséges véleményéről.

De amúgy érdekelne, hogy ha valakit megállítottak, akkor mennyire voltak gonoszak.


Punnany Massif

Az egész úgy volt, hogy Barbi egyszer mondta, hogy megy Punnany Massif koncertre. A zenekar ismerős volt, nagyjából másfél éve hallom folyamatosan a nevüket mindenféle fesztiválon. Meghallgattam tucatnyi számukat, de nem fogott meg, és nem azért, mert hipháp vagy rákk vagy akármi más, egyszerűen nem fogott meg.

Punnany Massif

Aztán a »VOLT fesztiválon« négy koncert után hullafáradtan valahogyan bekeveredtünk egy még talán az Example-nél is nagyobb tömeg előtt játszó zenekar koncertjére, amiről kiderült, hogy ez bizony a Punnany. Az egész koncert ott abban a pillanatban azonnal megfogott. A tegnapi Parkban adott koncertjükön a számok nagy részét nem ismertem és nem is énekeltem, de szintén nagyon élveztem.

Különösen az tetszik (és az ilyen zenekarok mostanában nagyon tetszenek), hogy a színpadon egy hegedű, egy nagybőgő, egy szólógitár, egy DJ, egy trombita, egy billentyűs, persze a dobok, három énekes-repper-hipháppmester és még ki tudja kit-mit hagytam ki. Ahogyan ez az egész pedig összeáll élőben, az zseniális. A banda egyébként nagyon érezte a közönség ritmusát is, ami megint csak emelt az élményen.

Azt viszont változatlanul tartom, hogy a zene mindig a pillanaton múlik – ha éppen úgy áll minden csillag, és valami miatt megfog, akkor még azt a számot is tudnád hallgatni, amire évekig gondolni sem mertél. Na de kár is a műbölcsességekért, úgysem értek hozzá, csak élvezem!


Sziget Eye

Oké, tavaly már ültünk a »Sziget Eye-on«, ami akkor a Sziget területén egy rendkívül régimódi, de annál mókásabb óriáskerék volt, végtelen pénzért lehetett vele menni egy kört, és igazából a fesztivál területét lehetett belátni. Gerendaiék most viszont gondoltak egyet (vagy nem tudom, ki gondolta ezt az egyet), és behozattak egy ötször akkora modern óriáskereket, amit lehajítottak a belvárosban.

Sziget Eye Budapest fotó

Múlt hét végéig lehetett felülni egy körre, 2400 magyar pengettyűért. A látvány elég jó volt odafentről, ráadásul szép állapotban volt a fülke üvege (legalábbis a mienké), szóval simán lehet fotózni és videózni. A szervezők még egy videót is összeraktak, amiben a kerék építését lehetett megnézni, nagyjából négy nap alatt készült el, és ha valaki végignézi, rögtön megérti, miért kérnek ennyit egy körért.

Nagyon felkapott téma lett a kerék, de egyébként tényleg jól nézett ki, és elég messziről lehetett látni, a Köröndtől este még simán kivehető volt.

Már leszedték és legközelebb a Szigeten lehet ismét felülni, kíváncsi vagyok, onnan mennyit lehet látni a városból.

Egyébként az ilyen gépekért már majdnem beteges módon rajongok, tökéletes mérnöki munka, és kiválóan összefoglalja, hogy hová jutott el az ember – éppen pont a keréktől.


A szülinapomról

Egyrészt halszálkákkal:

  • sikerült elérni, hogy tíz másodpercig meg sem tudtam szólalni (pedig tudtam, hogy meglepibuli lesz!);
  • nagyon badass, amikor ennyi ember a te fotóid közül válogat, hogy melyiket vigye haza, igazi sztárnak éreztem magam;
  • rengeteg ember jött el, akiket nagyon szeretek, és ők is engem;
  • …és még nagyon sok van, akik nem tudtak eljönni;
  • bizarr volt kicsit a nagyon menő Kázmér-alakú legfinomabb™ csokitortámat felvágni;
  • amikor megláttam a családi ismerősünket, akit kb. ovis korában láttam utoljára, most meg ötödikes, akkor éreztem meg, hogy mi az a 25 év;
  • végre találkozhattam Dióval, akiről kiderült, hogy LÁNY;
  • nagyon menő volt az ajándékba kapott viszkiről szóló infókat az ajándékba kapott viszkis könyvből kiolvasni;
  • a Hold nagyon szépen ragyog, szerintem rám vigyorog.

Másrészt mindenkinek végtelen szeretet és hála jár a ma estéért, szüleim előtt pedig le a kalappal, már tudom, honnan örököltem a meglepetésbuli-szervezési készségeimet. 🙂

Mefi 25 éves - fotókiállítást rendez neki az anyukája és a barátai


Grooveshark

A YouTube számomra nem a zenehallgatásra eszköze, legfeljebb akkor teszem ezt ott, ha videoklipet akarok nézni, vagy ha nem találok valamit Groovesharkon. Ja igen, ez a bejegyzés a Groovesharkról szól, ami egy internetes zenelejátszó, saját gyűjteménnyel, vagyis nem neked kell feltöltened a zenéidet, hanem bárhol-bármikor kiválaszthatsz számokat a saját adatbázisából. Persze, ha valamit nem találsz, fel is töltheted.

Grooveshark

Értem én, hogy »Spotify«, meg értem én, hogy mindenféle más, de az egyiket nem lehet használni az országból, a másik alapból fizetős, a harmadikhoz amerikai bankkártya vagy lakcím kell, nálam pedig a beregisztráljuk magunkat valamelyik New Yorkban található pizzéria címére módszer egyáltalán nem játszik.

A Groovesharkban az a legjobb, hogy rettenetesen egyszerű: megnyitod a böngészőben, beírod a számot, hozzáadod a listához, és már hallgathatod is.

Hátrányként a néhol szedett-vedett adatbázist lehetne elővenni, de az utóbbi két évben, amióta használom, nagyon sokat fejlődött, mostanában tényleg ritka, hogy ne találna meg valamit, legfeljebb a stílusbesorolások sántítanak. A rádióállomások és a toplisták viszont jól használhatók.

Sajna mobil alkalmazás a Play és az App Store-ban nincsen, csak a feltört telefonokra lehet felrakni, ez nyilván kapcsolatban van azzal, hogy a Groovesharknak valahogy sikerült megoldania a szerzői jogi problémákat, és a földrajzi elhelyezkedésedtől függetlenül minden számot enged lejátszani.

Viszont van egy csinos HTML 5-ös mobil változata, minimális reklámmal.

A fizetős verzió havi 9 USA dollár, vagy egyszer fizetve évi 90; én most kíváncsiságból beruháztam egy havi bérletbe, az utóbbi időben szinte csak innen hallgatok zenét, gondoltam megnézem mit tud. A fizetős verzió teljesen reklámmentes (a webes felületen egyébként csak bannerek vannak, semmi egyéb, mobilon az első szám után van egy 5 másodperces zeneajánló-reklám), illetve az újdonságokat is elsőként lehet kipróbálni, valamint néhány szolgáltatással többet nyújt.

A zenehallgatás (valamint a film- és sorozatnézés) jövője remélem nem az albumok vagy számok megvásárlásában lesz, hanem a fix havi díjon, felhőben tárolt teljes választékból való válogatás, esetleg a lejátszásonként történő fizetés.

Egy szó mint száz, ha nem próbáltátok még, mindenképpen érdemes!