A 2013. augusztus havi bejegyzésekhez jó szórakozást kíván Marty McFly!


Női szervek

A Női szervek első blikkre a leírása alapján egy gagyi Beépített szépség koppintásnak tűnt, így habár Sandra Bullockot nagyon kedveltem, nem voltak különösen nagyok az elvárásaim.

Női szervek Sandra Bullockkal és Melissa McCarthy-val

Persze lehet, hogy pont emiatt is, de a film aztán kellemes csalódás volt. Arra a másfél órára visszahozta a 90-es évek rendőrvígjáték érzését, és az első két perc alatt sikerült teljesen kikapcsolnom és elég sokat röhögnöm. A sztori limonádé volt, de legalább átgondolt és nem tocsogott a hibákban, ráadásul egy-két fordulat még talán váratlannak is nevezhető. Sandra Bullock és Melissa McCarthy nagyon jól játszottak, a két karakter teljesen jól volt felépítve, az egész jól összepasszolt. Ami még tetszett, hogy majdnem kétórás a film, néhány perc híján, mégsem elnyújtott, és egyszer sem megy át unalmasba.

Végül egyáltalán nem bántam meg, jól szórakoztunk rajta, egyszer mindenképpen érdemes megnézni.

Eredeti cím: The Heat
Műfaj: vígjáték
Időtartam: 117 perc
Megjelenés éve: 2013
Főszereplők: Sandra Bullock, Melissa McCarthy, Demian Bichir, Michael Rapaport, Thomas F. Wilson

Kick-ass 2

A magyar fordítók megfeledkeztek róla, hogy itthon volt már egy film »Ha/Ver« címmel, amiben már egyszer valahogy elnevezték a karaktereket, és most saját kútfő alapján megoldottak mindent, de hát annyi baj legyen.

Viszont a film.

Kick-ass 2.

Az a helyzet, hogy a Kick-ass 2 nem volt olyan jó, mint a Kick-ass, de olyat azért ritkán lát az ipar, hogy a második rész jobb az elsőnél. Viszont azt is fontos megjegyezni, hogy nagyon minimálisan maradt le, de mindenképpen az a merítés és az a minőség a folytatás, amit vártam tőle. Két dolgot tudnék felírni a mi nem adta annyira oldalra. Egyrészt a korábbi zenei válogatást sokkal erősebbnek éreztem, az OST-t mai napig rendszeresen hallgatom, az egész nagyon rendben volt. Másrészt talán egy picit több volt abból, aminek vagy ami ellen kicsit burkoltan üzenni is akar a film.

Mert a Kick-ass sorozat egy kiváló paródiafilm. Persze nem a Leslie Nielsenes, hogy mondhatsz ilyen degradálót stílusban, de voltaképpen arról van szó, hogy az összes szuperhősökkel és képregényekkel alkotott klisét egybe gyúrva, azokat picit, de nagyon jó koncepció mentén haladva kifigurázzák, eközben viszont mégis egy szuperhősös képregényes sztori gördül előttünk. A történet nagyon jól volt felépítve, az egésznek érezni lehetett az elejét-közepét-végét, és az összes klisé valahogy annyira jól volt időzítve, hogy csak élvezhetőbbé tette.

Voltak mondatok, amik nagyon rendben voltak (például ott, amikor arról beszélnek, hogy a velük történt rosszat arra használják, hogy valami jót tegyenek), illetve nekem teljesen pozitív volt Jim Carrey, úgy az alakítása, mint a karakter, akit játszott.

A filmet egyébként egy üres moziteremben néztük, érdekelne, hogy ez most csak a nyári pangás (bár a mellette lévő teremből sokan özönlöttek ki), vagy csak nagyon rétegfilm a Kick-ass. Mindenesetre a folytatás jó volt, örültem, hogy megnéztük, és bízom benne, hogy lezárták a történetet, habár a végén volt egy kis kikacsintás.

Eredeti cím: Kick-ass 2
Műfaj: akció, vígjáték
Időtartam: 103 perc
Megjelenés éve: 2013
Főszereplők: Aaron Taylor-Johnson, Chloë Grace Moretz, Morris Chestnut, Claudia Lee, Jim Carrey, Christopher Mintz-Plasse

{{4csillag|}}


István, a király

Az István, a király az egyik kedvenc darabom, többször is láttam élőben (most talán ötödszörre, de nem vagyok benne biztos). Amikor anno megláttam a minimalista plakátot, hogy Alföldi rendezte, még talán nem is volt az egész balhé a Nemzeti körül, de már lefoglaltuk a Szegedi Szabatéri Játékokra a jegyet. Augusztus 20-án biztos még nagyobb élmény volt, mi 18-án néztük meg, a bemutató után.

Alföldi Róbert rendezésében az István, a király

A társulatos 2008-as »jelmezes főpróbán« is ott voltunk, az a darab igazából egy vérfrissítés volt, semmint újraértelmezés. Új színészek játszották a régi szerepeket, talán át sem hangszerelték különösebben a számokat, voltak új jelmezek és új színpad, de ennyi.

A 2013-as előadás viszont az egész darab vérfrissítése, újraértelmezése és mai képbe helyezése. Rengeteg fórumot és blogbejegyzést olvastam azóta, és persze hihetetlenül sok ember értelmezi félre a darabot (voltaképpen ez sem probléma, mindenki azt szűr le egy művészeti alkotásból, amit az ő világképe, gondolata, értelme diktál számára). És most nem arra gondolok, hogy tetszik-nemtetszik, mert lehet érteni egy darabot és emellett mondhatod azt, hogy nem tetszik, de amikor nem érted, és azt mondod, hogy szar, akkor azért más emberek nem feltétlen gondolják azt, hogy te gondolod jól. (Mondjuk abba is belemehetnénk, hogy kinek az értelmezése a jó, van-e egyáltalán egy sztenderd, hogy na, ezt így kell értelmezni, és aki ettől eltér ilyen vagy olyan irányba, annak nem jött össze.)

Zeneileg sokkal gyorsabb, pörgősebb volt az előadás, az élőzene a Dóm előtt nagyon adta, a díszlet a maga egyszerűségével mégis lenyűgöző volt, annyira el voltam merülve minden másban, hogy csak a második felvonás elején állt össze, hogy ja, a díszlet meg egy korona, sőt, mit egy korona, ez A Korona.

Az alakítások közül Stohl András volt az egyetlen, aki szerintem sántított; egyáltalán nem az ő hibájából, már akkor felhúztam a szemöldökömet, amikor megláttam a szereposztást, hiszen Koppánynak egy sokkal erőteljesebb és zordabb színészt választanék, mint őt. Egyébként jól játszott, és látszott, hogy beleadott apait-anyait, így csalódás nem volt, de kiemelkedő sem. László Zsolt egyébként is az egyik kedvenc színészem, itt ismét zseniálisan játszott, szerintem a legjobb háromban benne volt.

Az összes többi pedig egyszerűen csak rendben volt (a két autó a színpadon, a kommandósok, a kormányőrök és még a füves cigi is). És főként az volt nagyon rendben, hogy ez a darab csöpögött-tocsogott a politikában: a nézőknek való unom a politikát egyértelmű kiszólás mellett minden mozzanatában érezni lehetett, hogy ember, miért tűröd azt, ami van, miért nem mozdulsz? A legszebb az egészben pedig az, hogy a szövegen semmit nem módosítottak, a színészek ugyanannak az István, a királynak a szövegkönyvét énekelték, amit 1983-ban mutattak be.

Lehet bántani vagy lehet szeretni, a mostani előadás egyértelműen modern köntösbe bujtatta és a mai kor kérdéseit feszegető darabbá alakította a rockoperát.

Amúgy pedig nem szokásom, mert csak halkan szoktam, de most én is normális hangerővel énekeltem a Himnuszt, sőt, a végén még állva maradtam a tapsoláshoz. (Anyu, akkor most liberális vagyok?)


Festés

Oké, azért Michelangelo nyomdokába nem lépek, sőt, megbízásokat sem vállalok, és nagyon könnyű dolgom volt a szépre glettelt fallal és a készre kevert festékkel, továbbá ha valaki bejön a lakásban, megkérdezi, hogy nabzmg, ezt ki festette, amire én azt válaszolom, hogy hát én, ő meg erre: wow, akkor fasza, de végső soron sikerült kifesteni a lakást.

A nappalit grafitszürkére (szürke alkony fantázianév), a hálószobát barnás (olasz capuccino fantázianév) színűre festettük. Mondanom sem kell, hogy minden gondos számítás ellenére is elfogyott félúton a hálószobai festék, így hajnal kettőkor ezt sikerült manifesztálni:

Szobafestés Mefi módra

Amúgy jó móka volt, ezt is sikerült kipipálni. A költözésben és a festésben nyújtott segítségért pedig végtelen hálával és szeletettel tartozom szüleimnek, Lacinak, Tominak és Gergőnek, meg még persze sok-sok más embernek is.


Sziget 2013

Idén ha csak egy-egy napokat is, de egy tucatnyi fesztiválra kijutottunk. A Szigetet elvileg egy hétre terveztük, de voltaképpen csak két nap voltak nekünk tetsző előadók.

Sziget fesztivál 2013

Reggelig bent voltunk és a koncertek után végtelen sátort, kajálós és piálós helyet végigjártunk. Egyébként idén értettem meg először, hogy a Sziget nem azért évek óta a legjobb fesztiválja, mert jó zenei fellépők vannak, hanem a hangulatért, ami bent van. Hogy a koncert után a vadidegen emberek úgy sétálgatnak, mintha a legjobb barátaid lennének. Hogy amikor kijössz reggel hétkor valami diszkószerűségből, akkor a sátor előtt egy konga, egy gitár és néhány táncoló csaj kíséretében random koncert alakul ki. Hogy végtelen ember öltözik be valami mókás ruhába. Hogy mindenki vidám, mindenki imádja a benti közeget. És ezek.

Mika nagyon jó koncertet adott, anno amikor láttuk 17.00-kor kezdett és habár a látvány a színpadon akkor sokkal ütősebb volt, a koncert picit dobozosra sikerült, ellenben a mostanival. A Parov Stelarra majdnem nem jutottunk be, de egy most meg nem nevezett személynek köszönhetően végül a hátsó bejáraton, a zenekar busza mellett elhaladva a színpad feljáratától néhány méterre buliztunk, ami azért elég mókás volt.

Jövőre azért remélem jön majd Kaiser Chiefs, Kasabian meg még néhány hasonló brit banda is.