A 2014. december havi bejegyzésekhez jó szórakozást kíván Marty McFly!


2014-ről nagyjából röviden

Ha a »2013-as évről« azt írtam, hogy életem egyik legmozgalmasabb éve volt, akkor 2014-ben megugrottam a tavalyi mutatókat, szerencsére jó értelemben. Összességében úgy gondolom, hogy pozitív évet zárok, sikerült a tavaly év elején betervezett dolgokkal jól haladnom és magánéletileg, szakmailag és emberileg is sok dolgot történt, ami jó, hogy megtörtént.

Zene

Zeneileg idén a sok másik kedvenc mellett két albumot hallgattam rongyossá. Az egyik egy régi kedvenc zenekarom, az Arctic Monkeys AM című albuma (ami ugyan »fesztiválon« kicsit csalódás volt, a vinyl azért ott figyel a polcon, megalapozva a jövő évi új hobbit, nevezetesen a lemezek gyűjtögetését), a másik pedig a nekem év elején még újdonságnak számító AWOLNATION zenekar munkássága volt.

Ott voltunk nagyon sok »fesztiválon« is, amelyik szokásunkat igyekszünk fenntartani.

Film

Nem kezdek mélyelemzésekbe, 2014 sokkal-sokkal jobb év volt moziügyileg az előzőnél, ezek voltak a kedvenceim:

Színház

Szörnyű ez, de habár sokszor voltunk idén színházban, pár bejegyzéssel még el vagyok maradva. Kedvence darabom idén a Vígszínházban A Mester és Margarita volt, minden másodpercét élveztem.

Utazás

Idén voltunk Bécsben, Londonban, Csehország különböző pontjain és életem egyik legmenőbb utazásán, az egyhetes »lakóautós Erdély-túrán«. Amit sajnálok kicsit, hogy idén kimaradt Olaszország, főként azért, mert ahová mindig megyünk, oda most nem igazán lehet eljutni repülővel, a 16 órás buszút pedig elég volt hatszor-hétszer, többet nem igazán vágyom rá (ráadásul drágább a jegy, mint egy fapados járatra).

Magánélet

Sok dolog történt, Kázmér megünnepelte a hetedik születésnapját; elkezdtem szakállat növeszteni; kicsit komolyabban foglalkozom a basszusgitárral, olyannyira, hogy jövőre tanárhoz is tervezek járni; sok emberrel megismerkedtem, akiknek nagyon örülök, még több ember társaságát sikerült megtartani, aminek szintén és vannak olyan emberek is, akikkel sokáig nem beszéltem, de újra jóban vagyunk; talán ennek örülök a legjobban.

Munka

Idén ünnepeltem a harmadik születésnapomat az Arkonnál, ahol változatlanul nagyon szeretek dolgozni. Kellő szakmai kihívást, nagyon jó csapatot, emberileg és szakmailag is kiváló kollégákat és egy nagyon menő terméket kapok mindennap, amikor megérkezem a Mészáros utcába.

Fotózás

Idén úgy döntöttem, ismét 365-ös projektet csinálok, megérte, nagyon élveztem és sikerült jópár nekem nagyon tetsző fotót csinálni, amit valószínűleg nem csináltam volna meg, ha nem viszem magammal a gépet minden áldott nap. A kétévente 365-özés egyébként bejön annyira, hogy lehet rendszert csinálok belőle.

Az idei azért is nagyon jó év volt, mert a VOLT-on én nyertem az Index fotóversenyét így ezzel, valamint az M4-es metró elindulásakor készült képeimmel kétszer is szerepeltek a fotóim az Indexen, sőt, az egyik képemet még »Péterfy Boriék is megosztották«, aminek szintén nagyon örültem.

Bónusz: CELEBEK!

Voltunk Játék határok nélkül forgatáson, és imádott minket a kamera:

Játék határok nélkül

A jövő évi tervek már készen vannak, remélem, hasonlóan eseménydús év lesz!


Isten pénze

Két dolog: karácsonykor még sosem voltunk színházban, de kellemesen csalódtam. Sosem voltam még az Operettszínházban, de csalódtam: a ruhatár körül nagyon kicsi a hely, összezsúfolódnak az emberek és mindenki lökdösődik, a büfében pedig még kávét sem lehetett inni. (Nem, nem a kávé miatt járok színházba, és ezek tényleg egyáltalán nem befolyásolták a darab megítélését, ha ezt leírnád, ne is fáradj.)

Jelent az Isten pénze című musicalből

Az Isten pénze Charles Dickens Karácsonyi ének című regénye nyomán készült, az egyik legnépszerűbb magyar musical. A történet főszereplője egy goromba, dúsgazdag angol úr, Ebeneezer Scrooge, aki uzsorásként dolgozik a saját vállalkozásában. Hatalmas vagyonát néhány éve elhunyt üzlettársától örökölte, életének legfontosabb szereplője pedig olyannyira csak a pénz, hogy még karácsony napján is csak a munkával foglalkozik, és nem is érti, az írnoka miért akar este olyan sietősen távozni. Ez a látszólag megfásult és kapzsi ember azonban kap egy esélyt a változtatásra, amikor volt üzlettársa afféle szellem formájában megjelenik a hálószobájában. A darab pedig innentől arról szól, hogyan tér Scrooge a helyes útra, hogyan kezd segíteni másoknak és ebből milyen tanulságokat lehet levonni.

A történetnek több fontos üzenete is van, a legfontosabb talán az, hogy nem mindenki születik gonoszként. Senki sem kapzsi gyerekkorában, mindenkivel történik valami, ami sok más rossz döntéssel együtt teszi azzá, aki éppen most. Aztán az sem elhanyagolható, hogy bárki megváltozhat, bárki gondolkodhat másként ugyanarról és akár egy gonosz emberből is lehet jó. És végül, de nem utolsósorban: az élők holtakkal való különös kapcsolata.

Egy helyenként elgondolkodtató, helyenként szomorkás, alapvetően azonban inkább mókás, teljesen klasszikus musicalt láttunk, két felvonásban, élő zenével, nagyon jó látványtechnikával és a minimalistánál csak picivel több díszlettel.


Úgy, ahogy a nagyi is

A sokadik ilyen témájú bejegyzés ez, mindig az alábbi mondat valamilyen formában való leírásával kezdem: nem vagyok a téma megszállottja, de az utóbbi időben igyekeztem és igyekszem kicsit odafigyelni az étkezésre. Az egész dolog nem sznobizmus, aminek a lényege kimerül abban, hogy különb dolgokat együnk, mint a tömeg, a hangsúly inkább a valódi ételeken van: honnan jött, mit csináltak vele, mit csinálok vele én, amíg eljut oda, hogy fogás lesz a tányéron.

Ahogy a nagyi féle ajándék szappanok

Ha az ember áskálódik a témában, akkor viszont óhatatlanul tucatnyi más dolog is elkezdi majd érdekelni. Sajnos a történet ezen pontján páran rögtön bele is magyaráznak a témába a natúrlendes trollkodással, miszerint akkor ennyi erővel élhetnénk jurtában is. Pedig nem erről van szó, csupán egyszerűen azt gondolom, hogy ahol lehet, ott a természetes(ebb) lehetőségeket kell kiaknázni, abból az eszköztárból érdemes válogatni.

Bazsek kollégám és a családja e gondolkodásmódban több lépés előnyben vannak: a házuk hátsó kertjében rengeteg zöldséget és gyümölcsöt gondoznak, pedig ahogyan ő, úgy a szülei is dolgozó emberek, nem ez a hivatásuk, csak afféle hobbiként űzik, aminek persze nagy a (főként emberi) erőforrás igénye, de annál sokkal több pozitív hozadéka is van, rájuk és a környezetükre nézve egyaránt.

Tőle kaptam ajándékba a jó kollegiális viszony és a hasonló érdeklődés nyomán néhány kecsketej-alapú szappant. Ezeket ők készítik házilag: természetes illóolajokból, gyümölcsökből, zöldségekből, magvakból és természetesen valódi kecsketejből. Két karakter a különbség a kecsketejes és a kecsketej szavak között, ám ez a két karakter valójában kontinensnyi távolságokat teremthet két termék között. És például a rizstejet is tartalmazó szappan nem bolti, hanem házilag főzött rizstej hozzáadásával készül.

Ezek nyílt forráskódú szappanok, ami azt jelenti, hogy az összetevők és az elkészítés módja egyaránt megtalálhatók a témával foglalkozó oldalukon, érdemes már csak azért is megnézni, hogy mennyi természetes alapanyag lehet egy kozmetikumban. De az oldalon vannak még sütemények és egyéb finomságok receptjei is.

Jómagam a narancs-mák, a kakaó-narancs, a himalája só és a szén szappanokat próbáltam. Utóbbi a kedvencem, nagyon vicces persze ahogy fekete lé folyik a csempén zuhanyozás közben, de a szén állaga miatt nagyon kellemes érzés és rendkívül jó bőrradírként funkcionál, az illata pedig kicsit férfiasabb, mentolosabb. Általában véve elégedett vagyok a bőrömmel, sosem voltak komolyabb bőrproblémáim, de például a pofám hajlamos zsíros lenni, illetve az orromon előfordulnak a kis fekete pöttyök, amire sokféle szert próbáltam már, de a bőrradírozó arclemosónál csak ez a szappan bizonyult hatásosabbnak. A másik dolog, amit észrevettem, hogy a tusfürdőnél (a férfi Baba tusfürdőt használtam ezelőtt mindig) kicsit tovább tart az illata.

Sokféle házi, vagy népszerűbb kifejezéssel élve kézműves szappan létezik, nem próbáltam sokfélét, de ezek nagyon bejöttek, így mindenkit biztatok, akinek nincsen baja a szappannal, hogy próbálja ki valamelyiket, legfeljebb csak az érdekesség kedvéért is, érdemes.


Apróbetűs rész: habár úgy tűnhet, hogy ez egy szponzorált bejegyzés, nincs ilyesmiről szó. Volt már rá példa, hogy azért írtam valamiről, mert megkértek, de általában igyekszem csak akkor bevállalni ilyesmit, ha tényleg tudok azonosulni azzal, amit az a dolog képvisel. Jelenesetben inkább arról lenne szó, hogy egy nekem szimpatikus témát szeretnék több helyre is eljuttatni, több emberrel megosztani.


Jókívánságok

Ma kétszer is leesett az egyik kedvenc karácsonyi díszem, amiről »afféle hagyományként« már évek óta csinálok egy fényképet, ami aztán A Karácsonyi Fénykép lesz. Szerencsére túlélte, így ha a damil is erősen tartja a köpcös fánkat, és a három macska folyamatos bűntevékenységét is sikerül visszaszorítanunk az ünnepek alatt, akkor talán jövőre is lesz kékgömbös kép.

Egyetek sok bejglit, zserbót, töltött káposztát, levest, sült kacsát; koccintsatok a tojáslikőrrel; vakargassátok meg a háziállatok fülét, miközben megkapják a jutalomfalatot; öleljétek át a mellettetek állót és érezzétek magatokat vidáman az ünnepek alatt!

Mindenkinek békés, boldog karácsonyi ünnepeket kívánok!

Karácsony, 2014


Miről szól a karácsony?

Töprengő, esetleg elgondolkodtató, de egyáltalán nem nagyszabású, banális és semmiképpen sem demagóg gondolatoknak szánom a következő néhány sort, még ha úgy is tűnik majd. Azt sem állítom, hogy én jobban csinálok bármit a leírtaknál, pusztán csak egy érdekes megfigyelést szeretnék boncolgatni.

Karácsonyi bevásárlási őrület egy áruházban

Essünk túl a három kötelező válaszon. Szinte biztos vagyok, hogy az utca embere egy arca elé dugott mikrofon láttán szinte csak e közül a három lehetőség közül fog választani.

Vallásos vagyok, fontos nekem a karácsony

A karácsony a keresztény vallás egyik legfontosabb ünnepe, Jézus Krisztus születésére emlékeznek. Ez az időszak fontos sok másik vallásban is, mégis a karácsonyi szokások és az ünneplés a keresztény elemek szerint zajlik, még ott is, ahol különösebben nem vallásosak az emberek.

Nem szeretem a karácsonyt

December közepétől kérdezgettem az embereket: ki, hol, hogyan tölti az ünnepeket, és meglepően soknak tűnik az a szám, ahányan azt mondják, hogy rühellik az egész felhajtást, és maximum azért szeretik, mert jár vele néhány nap szabadság, de amúgy is, ilyenkor nem lehet normálisan kenyeret venni mert mindenki meghülyül 23-án délután a TESCO-ban.

A szeretteimmel töltöm a karácsonyt, ez a legfontosabb

Ez pedig az a válasz, amit talán a legtöbben mondanak. És biztos, hogy van benne: mindenki haza utazik, faljuk a bejglit, filmet nézünk, ajándékozunk, együtt vagyunk.


Ettől függetlenül, most teljesen őszintén, itt ahogy ülsz a képernyő előtt magányosan, senki sem fogja látni, ha magadban azt mondod, szó szerint ez, miközben olvasod a következő néhány sort. Magadban tedd fel a kezed, ha magadra ismersz.

Ma még dolgozol, és este egy több órás utazás áll előtted? Emiatt az utolsó pillanatig rohangáltál ajándékért? Vagy ha nem is az utolsó pillanatig, de már a hócipőd tele van a kis piros traktorral, a nyaklánccal, a mobiltelefonnal és a 20% kedvezményes kuponnal? Az ajándékok csomagolása közben legalább egyszer földhöz csaptad a véletlenül elszakadt, majd összegyűrt csomagolópapírt? Bárkit meg tudnál fojtani a zöld szalaggal és a mindig saját magához ragadó celluxszal? Úgy érzed, egy rakatnyi pénzt elvertél, és kiszívott az egész ünnepi hercehurca, pedig még el sem kezdődött? Robotolsz a konyhában egész nap és már a pokolba kívánod?

Ha igen, akkor a válasz egyértelmű: egyszerűen belekerültél a karácsonyi körforgásba. A probléma nem is ez, inkább csak tünete az igazi gondnak, ami szerintem ott csúcsosodik, amikor ezek a zavaró dolgok vannak túlnyomórészben. Amikor a kis piros traktorra nem mosolyogva, boldog pillanatokat okozó játékként gonodolsz, hanem idegeskedve, hogy fogsz-e még olyat kapni. Amikor inkább csak elversz pár ezrest valami hülyeségre, ami úgyis jó lesz neki, és berakod egy 380 forintos Kínából jövő műanyag zacskóba. Amikor a konyhában robotolásra (mindamellett, hogy tényleg nagyon fárasztó) nem úgy gondolsz, hogy valami finomat csinálhatsz, amit a többiek imádni fognak, hanem úgy, hogy kötelező ezt csinálnod.

Lehet mondani, hogy közhely, oké, mondjuk akkor ezt, meg azt is, hogy én biztosan nem így csinálom, de az én abszolút személyes, kérdezés és beszélgetés alapú tapasztalatom azt mutatja, hogy ez a jelenség egyáltalán nem ritka, sőt. Nem kötelező fát állítani, nem kötelező karácsonyozni, és egyáltalán nem kell valamit azért csinálni, mert a többiek elvárják. Ha szereted, csináld és élvezd, ha nem szereted, azzal sincs baj, ne erőltess magadra egy olyan ünnepet, amivel nem tudsz azonosulni.

Klisé vagy nem klisé, ha annyira vallásos nem vagy, de azért szereted a karácsonyt, miről kellene szóljon ez a néhány nap, ha nem arról, hogy együtt a család, együtt a barátok, hogy esztek, hogy ajándékoztok és hogy jókat beszélgettek? Biztosan nem az idegeskedés.